– Furcsa dolgok történnek mostanában a párt körül – dünnyögte lehalkított hangon a Bergengóc Radikális Mozgalom egyik parlamenti képviselője az országos elnökség tagjának. – Néhányan mintha megőrültek volna odafönt.

– Nézd – suttogott vissza az elnökségi tag, és körülnézett. – Annak idején kemény rendszerkritikával és gyökeres változtatásokat követelő programmal indultunk. Hadat üzentünk a fősodornak. Teljesen logikus, hogy a titkosszolgálatok – a hazaiak és a külföldiek egyaránt – megpróbálták beépíteni az embereiket a mozgalomba. Mint annak idején; a nagy változáskor sem véletlenül volt a legtöbb ügynök a legnagyobb ellenzéki csoportosulásban. Ez persze nem a pártról, hanem azokról állít ki erkölcsi bizonyítványt, akik titkos módszerekkel akartak befolyást szerezni.

– Gondolod, ilyen alvó ügynök volt az európai parlamenti képviselőnk is, aki adott pillanatban hátat fordított nekünk és a saját elveinek?

– Hát igen, ő gyorsan lebukott. De kerülhettek még magasabb pozícióba is…

– Még magasabba? – intett kétségbeesetten fölfelé az ujjával.

– Talán. A tényeket kell vizsgálni. Erősödni kezd a párt, mire legfölül elkezdenek összevissza beszélni. Kirúgnak néhány alapító tagot, megváltoztatják a preferenciákat… Te mire gondolsz ez alapján?

– Mire merhetek gondolni? Végre elérkezett az idő, hogy kormányra kerüljünk! Vagy felébredt egy újabb alvó ügynök, aki végleg felszámolja a mozgalmat?

Az elnökségi tag sokat sejtetően széttárta a karját. De lehetett ez tanácstalanság is.

– Na de akkor mi legyen? – kérdezte kétségbeesetten a képviselő. – Buktassuk meg?

Az elnökségi tag gyanakodva végigmérte, kicsit hátrébb lépett, már nem is suttogott.

– Te vagy a beépített ember! Már látom tisztán. Itt, a siker kapujában akarod elgáncsolni a vezetést. Erre a feladatra szerveztek be, ne is tagadd!

– Most felnyílt a szemem – tromfolt a képviselő. – Te vagy az ügynök, és az a célod, hogy megakadályozd az ügynökök leleplezését!