– Kormánybuktató arcokat bemutató műsorunk mai adásában ismerkedjenek meg Fehér-Sopron Bandival. Andrásnak vagy Andreának szólítsalak?

– Bandinak. Abban nincs semmi kirekesztő.

– A tiétek egy igazi budapesti párt, ha valaki autentikusan tudja képviselni a lakóit, azok ti vagytok. Jól sejtem?

– Persze, ez a város nagy szerelmünk, minden követ ismerünk itt Bukarestben. Itt lestünk kamaszként a fiúk szoknyája alá, délelőttönként feljártunk a Hradzsinba…

– Az Prágában van…

– Igen, persze, a Wawelt akartam mondani. Szóval, itt fogócskáztunk a Visztula partján, állíthatom, hogy ismerjük a város mind a tizenhét kerületét, magam is laktam a Csebokszári lakótelepen, sőt az Avason is, szóval sok helyütt Pesten.

– A főváros turisztikai nevezetességeiről mit gondolsz?

– Most így hirtelenjében nem ugrik be…

– Nemzeti Múzeum?

– Ja, persze. Azt is jól ismerem. Gyerekkoromban sokat üveggolyóztunk a kertjében. De a nagyobb fiúk elszedték tőlem a legszebbeket… Abban az időben gond nélkül eljátszhattam volna Vicuskát az Abigélből, akitől a Baradlay testvérek ein­stan­dol­ják a golyóit a Kincskereső kis­köd­mön­ben. Azóta utálom a nagyobb fiúkat.

– Látom, jól ismeri az életet, az országot, az embereket. Ez persze nélkülözhetetlen egy politikustól. Csak néhány apró kérdés, hogy a tévénézők is érzékelhessék, mennyire a valóságból táplálkozik az önök mozgalma. Meg tudja becsülni, mennyit keres egy hajléktalan havonta?

– Felteszem, öt-hatszáz ezret. Ha többet keresne, nem volna hajléktalan, ha kevesebbet, bizonyára éhen halna, mert iszonyatos nyomor és drágaság van ebben az országban.

– Mégis, mibe kerül egy kiló kenyér?

– Mi, fiatalok kenyérből csak folyékonyat fogyasztunk, kérdezzen könnyebbet.

– Hány óra van?

– Mivel ébren vagyok, dél már biztos elmúlt.