Gondolom, minden Facebook előtt ücsörgő ember olvasta a hírt, de ha nem, úgy egy rövid összefoglaló: „London város »biciklizésért és gyaloglásért felelős biztosa«, Will Norman természetesen fehér, középkorú férfi, de úgy látja, a magafajták tömeges biciklizése bizony súlyos gond. Szerinte túl kevés nő és »etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó személy« kerekezik Londonban és többet kell tenni, hogy a főleg fehér, férfi és középosztálybeli biciklis közösség úgymond színesebbé váljon.”

Ez vicc, gondolhatná az ember. Pedig nem. Ez nem vicc, ez maga a borzalom. A szélsőség, a kirekesztés, a szegregáció és rasszizmus.

Hogy merészeli elvitatni valaki a szabad akaratot a nőktől és a színes bőrűektől? Mi ez? Hol élünk? A középkorban? Kényszeríteni akarja őket, hogy olyanok legyenek, mint a fehér férfiak? Mintha ők – fehér férfiak – lennének az aranystandard.

Engem – mint felvilágosult európai polgárt – megdöbbent ez a politikailag inkorrekt gondolkodásmód. És félelemmel tölt el.

Ezért harcoltak őseink a szüfrazsettek korában? Vállalták a megaláztatást, átélték a többségi társadalom értetlenkedését 68-ban? És erre most jön egy ilyen alak, ez a Will Norman, és a trónjáról ledöntött fehér férfit visszahelyezi oda, ahonnan annyi macera volt lepiszkálni. Mert hát ő maga is elismeri, hogy a fehér férfi a követendő példa! Ő a különb és a magasabb rendű!

Téboly. Cohn-Bendit, ha meghallja, elsírja magát.

Ez kérem, gyámkodás! Mintha azok a nők és fekete bőrű emberek nem tudnák eldönteni, mi a jó nekik. És mintha még mindig rajongva néznének fel a fehér, angolszász, keresztény férfiakra. Mintha semmi nem lenne jó úgy, ahogy a nők meg a feketék csinálják. Ideje lerántani a leplet és kihirdetni az igazságot: a libsik voltaképp a fehér férfi felsőbbrendűségét hirdetik. Mert mindenkinek azt kell csinálni, amit ők. Mert ha nem azt csinálod, megszégyenítenek, hogy elnyomott vagy. (Tehát vesztes.)

Most állítsuk meg Will Normant, amíg még nem késő.

Európa vigyázz!