A kormány az érvénytelen népszavazás, de 3,3 millió választó akaratát tükröző eredmény kapcsán – részben az érvénytelenséget pótló jogi aktusként – úgy gondolta, hogy alkotmányos garanciaként foglalja alaptörvénybe, hogy a jövőben semmilyen betelepítés ne legyen lehetséges Magyarországra.

Az ezzel azonos tartalmú alkotmánymódosítást korábban a Jobbik pontosan az érvénytelenség veszélye, és a mögé tett 15 milliárdos kampány feleslegessége miatt javasolta.

Vagyis 15-20 milliárd elköltése és a népszavazás után nagyjából ott tartott a migránsbetelepítést elutasítók tábora, mint a népszavazás előtt tartott, csak a látható támogatásnak már volt abszolút száma: 3, 3 millióan biztosan, tevőlegesen nem támogatják a brüsszeli kvótákat.

És akkor, ha már ugyanott tartottunk, akkor maradt is ugyanaz az eszköz, amit eredetileg a Jobbik javasolt, az alkotmánymódosítás, azért, hogy a „politikai érvényesség” jogi keretet kapjon.

És akkor adódott a kérdés is, hogy mindezt hogyan lehet jogi normává paragrafálni? Pestiesen szólva, vagyis, hogy: Mi legyen a mondás?

Nos, a mondás az lett, hogy „az alkotmányos identitás védelme” az a jogi köntös, amibe majd bele kell érteni a migránskvóták elutasítását, mert ezen kívül egy mondat értelmezhető még a modernkori népvándorlás megakadályozásaként, mely szerint: „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be.” Majd a következő mondat máris tisztázza, hogy mindez az Európai Gazdasági Közösség országainak állampolgáraira nem vonatkozik.

Nagyjából ennyi. Minden más megismétli a már hatályban lévő külföldi állampolgárokra vonatkozó jogszabályokat.

Vagyis, ha maradunk a népszavazás jogi és politikai továbbgurításánál, akkor azt mondhatjuk, hogy az Alaptörvény hetedik módosításának tervezete inkább politikai dekarációs funkciót tölt be – amit egyébként korántsem szabad lebecsülni –, minthogy a meglévő, tényleges jogi korlátokon túli akadályokat gördítene a közel-keleti migránsáradat hazai letelepedése elé.

Amennyi akadály volt eddig, nagyjából ugyanannyi marad ezzel és enélkül is a jogrendszerünkben. (Majd tessenek figyelni, ha nem megy át az alkotmánymódosítás, jön az a mondás, hogy a meglévő jogi keretek is nagyjából elégségesek a migráció feltartóztatására, ami egyébként így is van.) Vagyis a népszavazás, és a beterjesztett hetedik alaptörvény-módosítás után is nagyjából ugyanott tartunk, mint ezek előtt. Nem akarunk migránsokat, és a fennálló jogszabályok szigorú alkalmazása mellett nagyjából ellen is tudunk állni mind jogi, mind politikai értelemben a modernkori népvándorlás folyamatának, szigorú határőrizet mellett – nagyon helyesen.

Jogi értelemben a kormány viszont hátrányba került nemzetközi színtéren, mert Brüsszel csak a népszavazás érvénytelenségét szajkózza, ahogy a teljes balliberális médiavilág is csak arról cikkez, hogy „lám még Orbánnak sem sikerült a népszavazás, ne is merjen semmilyen komoly politikai párt ilyenben gondolkodni más országban!”.

És idehaza, mint látjuk, jogi értelemben egy mondat biztosítana valamit – „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be” –, de ez a román alkotmány hasonló szövegezésén kívül sehol másutt nem jelent semmit a nemzetközi alkotmányos irodalomban, mert ennek tartalmát az egyéb jogi környezet szabja meg. Ami nálunk – mint jeleztem – nem más, mint a külföldi állampolgárok tartózkodására, letelepedésére és állampolgárrá válására vonatkozó jogszabályok, amelyek tehát az alkotmánymódosítás nélkül is fennállnak.

De ha már alkotmánymódosítás, és az ilyen sovány jogilag, de nagyon is kövér politikailag, akkor lássuk a beterjesztés, elfogadás körüli politikai kényszereket.

Az alaptörvény kétharmados elfogadásának kényszere miatt a Fidesz–KDNP-frakciónak kell még összesen három szavazat a többséghez.

Az MSZP nem megy be szavazni, vagyis ők még a félre nyomott szavazat lehetőségét is kizárják. Gyurcsányék már rég bojkottálnak, de őnáluk biztosan nem lenne „vakond” a szavazáskor. Fodor Gábor egy-két óriásplakátért? Nem. Azt attól függetlenül is megkapja. PM? LMP? És a független jelölt már nyilatkozott: nem!

Vagyis maradt a Jobbik.

És Vona jól fel is húzta – persze csak elmondása szerint – a miniszterelnököt, amikor azt mondta, hogy a letelepedési kötvény megszüntetéséhez köti a beterjesztett alaptörvény-módosítás megszavazását, merthogy „nemcsak szegény, de gazdag migráns se legyen letelepítve Magyarországon!”. De Vonáék nem álltak elő önálló szövegjavaslattal az alkotmánymódosítás terén, és nem álltak elő törvénymódosítási szöveggel a letelepedési kötvény megszüntetésére. Csak politikailag fogalmazott meg egy feltételt a Jobbik elnöke a miniszterelnöknek.

És akkor itt állj!

Ez tehát azt jelenti, hogy a Jobbik egyébként egyetért a jelenlegi beterjesztett alkotmánymódosítási szöveggel? Igen, azt jelenti. Vagyis ő is nagyjából ugyanott van, ahol a népszavazás előtt volt, és egy igencsak EU-konform, puha szöveg neki gond nélkül megfelel? Igen. Tökéletesen! Semmilyen kifogása nincs a jogi redundanciával.

S ettől kezdve ő jó, ha x-re játszhat Orbánnal.

A saját javaslat hiánya ugyanis megpecsételte a látszatra ügyes követelés politikai sorsát is. Ettől még az is jobb lett volna, ha egy nyíltan EU-elveket felforgató alkotmányozó szöveggel áll elő a Jobbik, és érdemben kényszerítik vitára a Fideszt és a miniszterelnököt. De ezt nem tették. Csak bemondtak egy követelést, ami mögé csak politikai bírálatokat tettek –egyébként jogosan.

Azonban a vita alkotmányjogi részében úgy tűnik tehát, hogy nincs vita a Jobbik és a Fidesz között. Vita a megszavazás feltételéül szabott kérdésben – a letelepedési kötvény megszüntetésében – van közöttük, de már az is csak látszólag!

Ebben viszont tisztázzuk előre: a letelepedési kötvény kivezetését a kormány és annak több tagja, valamint a miniszterelnök már többször jelezte Vona követelése előtt. Ennek egyszerre voltak jogi, gazdasági okai, ami a kötvények hozamához, és az állampapírok átrendeződéséhez kapcsolódott, valamint voltak politikai okai is, amelynek középpontjában az a jogos nemzeti, polgári választói elvárás fogalmazódott meg, hogy offshore lovagok az államot csapolva ne gazdagodjanak már a nemzet kárára. Mindezért a miniszterelnök ténylegesen megfontolta a letelepedési kötvények megszüntetését.

A Jobbik elnöke tehát olyan feltételt támasztott a miniszterelnöknek, amelyet már ő maga is fontolgatott, ám ha teljesíti Vona követelését, akkor az nyílt elismerése lenne annak, hogy a letelepedési kötvény egyben része volt a kormánypártiak eredeti tőkefelhalmozásának.

Vona arra épít, hogy a kormány a „puha” EU-konform alaptörvény módosítását egy betű javítása nélkül elfogadja, hogy úgy és akkor vezeti ki a sokat bírált letelepedési kötvényt, ahogy ő akarja. Politikai éknek jó húzás, de csak pillanatnyilag.

Mert pont azzal nem számol, amire most már a miniszterelnök játszik: november 8-ig nem szavazzák meg a letelepedési kötvény kivezetését, de sajtótájékoztató szintjén beígérik későbbre.

Ha Vona nem szavazza meg az alkotmánymódosítást, akkor nyilván ő és a Jobbik majd „hazaáruló” lesz a kormánypárt retorikája szerint, és majd egy hónap múlva a letelepedési kötvényt is kivezetik, mert hát szakmailag úgy lesz indokolt… Ebben a játszmában világos a győztes személye és pártja: Orbán Viktor és a Fidesz.

Ha Vona a belengetett letelepedésikötvény-megszüntetés hírére inkább azt mondja, hogy hisz a kormányfőnek és megszavazza – az ismételten mondom, totál EU-komfort, „puha” – alkotmánymódosítást, akkor nagyjából is csak X-re hozhatja ki az alkotmánymódosítási játszmát. És ha, véletlenül a kormány mégsem vezeti ki a letelepedési kötvényeket, akkor nyíltan jöhetne azzal, hogy bizony őket és a választókat is becsapta a Fidesz, mondhatni hazudtak.

De még ekkor is inkább a miniszterelnök jön ki győztesen a Vona-ultimátumból.

A Jobbik egyetlen esetben tudott volna érdemi partnerré válni Orbánnal szemben, vagy mellett, ha önálló alkotmánymódosítással és azonnali kötvénykivezetési törvénymódosítással áll elő a népszavazás után.

Ennek hiányában, csak politikai bemondással, igény-előterjesztéssel röpke repülősó a miniszterelnök és a kormánypárt orrában, amit egy gyors hapci után kifújnak majd, mintha ott sem lett volna.

Így állnak ők egymással!

És, hogy állunk mi, magyar választópolgárok?

Nagyjából ugyanott, ahol a népszavazás előtt álltunk. Politikailag akkor 65-70 százalékunk utasította el a betelepítéseket, kvótákat, migránsokat, gazdagokat, szegényeket, népvándorlókat, menekülteket.

Jogilag is ugyanott. A határokat a kormány megvédte – nagyon helyesen. Új bevándorlási, menekültügyi törvénymódosításokat hajtott végre 2015 szeptemberében, aminek alapján szigorú elbírálás alapján kiutasítja a migránsok 99 százalékát – nagyon helyesen.

Ehhez a népszavazásnak nem volt köze. Ahogy az alkotmánymódosítást is anélkül meg lehetett volna lépni.

A vita tárgyát képező alaptörvény-módosításnak tehát van a fennálló törvényeken túl jelentősége? Sok nincs.

A népszavazásnak volt?

Igen. 3,3 millióan mondták azt, hogy nem kérnek a muszlim migránsokból.

Sem alkotmánymódosítással, sem anélkül!

És nagyjából, most itt is állunk…

Érzi ezt a miniszterelnök is, aki a lelkes alkotmánymódosító szándéknyilvánítása után – „szép szöveget alkottunk” – legutóbb már arról nyilatkozott a Kossuth Rádióban, hogy nem számít az alaptörvény módosításának megszavazására a Jobbik részéről.

November 8-án meglátjuk, hogy megy tovább a politikai játszma: a „hazaárulók” forgatókönyv jön, vagy továbbgördül a letelepedési biznisz megszüntetésének kényszere, mert a Jobbik belátja, hogy csak X-re játszhat már.