Recenzió 2011/41. szám
2011-10-12 13:31:02
Csere Zsuzsa

FILM - Hókifli karácsonykor

1957 szentestéje: szimpatikus fiatalember halad a lepattant folyosójú gangos bérház felé, kezében hálós cekkerrel. Hamar kiderül, hogy a férfi ÁVH-s tartótiszt, aki halálos nyugalommal utasítja rendre szánalmasan dadogó besúgóit. Jung András (Nagy Zsolt) ekkor még nem sejti, hogy a nagy általános macska-egér játék ma őt is eléri, vizsgáznia kell a párthoz való töretlen lojalizmusából.

Ahogyan azt sem, hogy egy egész apparátus figyeli a szemközti házból, ahogyan a tökéletesen korhű konspirációs lakásban hókiflit (a kézzel írott recept külön telitalálat) sütve várja szeretőjét (Hámori Gabriella). A lehallgatókészülékek mellett pedig ott ül atyai jóbarátja és rendszerbéli mentora, Markó Pál (Kulka János) is, hogy aztán ebből az egyszerűnek tűnő szituációból egy kitűnően végigvezetett, thrillerszerű csavarokkal és finoman odarakott humorral operáló jó kis történet nőjön ki, a legkiesebb szerepekben (Elek Ferenc, Haumann Péter) is hajszálpontos színészi alakításokkal. A film legfőbb erénye emellett, hogy nem elemez, nem drámázik, viszont remekül érezteti a sokak számára még ma is meghatározó fortélyos félelem világát, amelyben bárkiről, bármikor kiderülhet, hogy nem is az, akinek látszik.
Farkas Anita
A vizsga – színes, magyar film, 2010


ZENE - Másik világ

Ha csak a hangszeres részeket hallgatják az Omega barátai, aligha gondolják, hogy a zenekar új lemeze pörög a lejátszóban. A rockos Babylon, a lírikus Minden könnycseppért kár, a himnikus Égi harangok vezérszólamai természetesen megmaradtak, de a hangszerelés (benne a szimfonikus) és a megszólalás mégis a megszokottól valami egészen eltérőt nyújt. Ez a részt vevő muzsikusok (Kóbor János, Debreczeni Ferenc, Szekeres Tamás, Küronya Miklós, Gömöry Zsolt) újszerű megközelítésének köszönhető, amivel kibontották a számokban kezdettől fogva meglévő, ám a hagyományos rock által meg nem jeleníthető zeneiséget. Ez már egy olyan hetvenperces másik világ, amely a borítófelirat szerint is – méltó – tisztelgés Liszt Ferenc és Erkel Ferenc emléke előtt.
Szakács Gábor
Omega: Rhapsody – EMI, 2011


KÖNYV - Északi kelepcék

Az olvasóközönség számára Izland nemcsak egy vulkanikus hamufelhőbe burkolt, messzi-messzi, zordon táj, hanem a Brit Krimiírók Szövetsége első külföldi díjnyertesének, Arnaldur Indridasonnak izgalmas hazája. A szerző legújabb könyvében Erlendur nyomozó egy, a reykjavíki paneldzsungel hétköznapjait feldúló gyermekgyilkosság után nyomoz, a faji előítéletesség hideg nyomait kutatva. Elías, a thaiföldi kisfiú halála múltat és jelent megbolygató, társadalmi feszültségekbe ágyazott tragédia, az együttélési kelepcék bizonyítéka. Bevándorlók és elhanyagolt kiskamaszok nemcsak izlandi problémája, ezúttal északi nézőpontból. A gyilkosság oka kérdéses, de a végső válasz hátborzongatóan egyszerű és döbbenetes. S míg a nyomozók az izlandi kisiskolák szövevényes terepét boncolgatják, Erlendur újra és újra elmereng életének, múltjának fel-felbukkanó kérdésein, s az örök talányon: hogyan is képesek élni az emberek ilyen kietlen vidéken. S valóban, hogyan is?
Szabó Krisztina
Arnaldur Indridason: Hideg nyomon – Animus Kiadó, 2011


FILM - Sokatmondó Némafilm

Vajon egy siket embernek le kell mondania a színház élményéről, esetleg egy bankhitelfelvételről? Ilyen és hasonló kérdésekkel, a hallók által elképzelhetetlen nehézségekkel szembesíti a nézőt Siklósi Beatrix és Matúz Gábor Némafilm című új mozija, cáfolva egyben azon dohos liberális előítéletet, mely szerint a konzervatív emberek intoleránsak és kirekesztők bármely társadalmi kisebbséggel szemben. A jobboldali médiatérfél közismert, egyedi hangvételű szerzőpárosa minden fölösleges pátosztól, túlzó dramatizálástól mentes emberközeli portrét készített az Európai Parlament, illetve a budapesti Országgyűlés első és eddig egyetlen siket képviselőiről, dr. Kósa Ádámról és dr. Tapolczai Gergelyről, a Fidesz–KDNP politikusairól. A film legfőbb erénye, hogy a toleranciát és az elfogadást nem a halló többséggel való szembenállásként pozícionálja, miként az a liberális ellenségkép-gyártóknál megszokott, hanem természetes emberi magatartásként erősíti – nem pedig erőlteti. A Némafilm forgatása során Siklósi Beatrix, Matúz Gábor és munkatársaik Kósa Ádám és Tapolczai Gergely nyomába szegődtek, hogy a legkülönbözőbb hétköznapi élethelyzetekben mutathassák be a leküzdendő nehézségeiket és az elért sikereiket. Aktív kezdeményezések a fogyatékkal élők érdekeinek képviseletében Brüsszelben, búvárkodás a Vörös-tengeren, floorball- és teremfocimeccs, zsűrizés a siketek és nagyothallók szépségversenyén, felszólalás az alaptörvény vitájában, családi találkozások a halló többség által megszokott formákhoz képest egy kicsit másképp – a Némafilm az egymás iránti szeretet és tisztelet kultúrájának elhivatott kitartással párosuló sajátos arcát mutatja be érzékeny beleérzéssel.
Á. B.
Némafilm – Siklósi Beatrix és Matúz Gábor dokumentumfilmje, 2011


KIÁLLÍTÁS - Örökségeink

A Világörökség magyar emlékeiről készített egyéni megközelítésű, 13 részből álló grafikasorozatot Révész Antal, akinek keze nyomán a jól ismert épületek vidám kis részletekkel kiegészítve jelennek meg. Hol a helyi élet jellegzetességeivel találkozhatunk, hol pedig a busójárás vagy a debreceni virágkarnevál forgatagában érezhetjük magunkat, de megjelennek a főváros olyan látnivalói is, mint a Duna-part a Várnegyeddel vagy az Andrássy út a Hősök terével. De magával ragadóak Hollókő, Tokaj, Hortobágy, Sopron, a Balaton és Tihany egy-egy lapon összesűrített jellegzetességei is.
Tabajdi Daniella
Révész Antal: A Világörökség magyar emlékei – Magyar Természettudományi Múzeum, megtekinthető: október 24-ig


ZENE - Organikus muvészet

Az idén elhunyt Kossuth-díjas zongoraművész-zeneszerző azt képviselte a magyar zeneművészetben, amit a napokban elvesztett Makovecz Imre az építészetben: a szakrális, organikus művészetet, amely igazán csak kevesek sajátja. Az improvizatív kortárs zene Európa-szerte ismert mesterét jazz-zenészek tucatjai tekintik példaképüknek itthon és külföldön egyaránt, így a távozásával keletkezett űrt nehéz lesz kitölteni. Utolsó fellépésinek egyike a francia Joelle Léandre bőgőssel adott, nagy visszhangot kiváltó koncertje volt tavaly októberben a délvidéki Magyarkanizsán, ahol sokéves hagyománya van az avantgárd művészetnek. Ennek a koncertnek negyvenpercnyi részlete – egy négy tételes szvitjellegu darab – került a korongra, amelyről bátran állíthatjuk, hogy zenei szenzáció. Két hiteles, kiforrott alkotó régen várt találkozója valósult meg azon az estén. Szabad improvizációik teljes nyitottságot tükröznek mindennemű próba és előre rögzített váz nélkül. Ezt az érzelmi alapra fűzött, változó jellegű muzsikát nem lehet szavakkal megközelíteni. S ahogyan a lemezborító tolmácsolja: a hallgató „hagyja el ezeket a dadogó szavakat és bízza magát inkább a fülére és a szívére: az igazi élményre, amit a lemeztől kap”.
Márton Attila
Szabados György–Joelle Léandre: Live at Magyarkanizsa – BMC Records, 2011

digitalstand25

ADemokrata_www.demokrata.hu

BM-kicsi


mentsver

k_aurus



Eseménynaptár
<
>
<
>