Levelezés 2012/19. szám
2012-05-09 10:12:13
Csere Zsuzsa

Reggel a Szemlőhegyen

A teremtésit! Európában ember ekkora böszmeséget még nem csinált! Nincs rá mentségem, semmi! Jóval tovább merészkedtem, mint amennyire politikus, ember egyáltalán elmehet. Szóljatok a Vadainak meg a pogácsás Erikának, hogy ne védjenek, mentegessenek tovább. Csabának ne szóljatok, ő úgysem értené meg, miről van szó.

Vége! Nincs tovább! Majd beledöglöttem itt hetekig, hogy úgy csináljak, mintha keresném a dolgozatomat. És közben nem csináltam semmit! Azon kívül, hogy levelet írtam miskolci barátainknak. Semmi mást, se délelőtt, reggel meg éjjel. Már akkor sem, amikor meg kellett volna írnom azokat a fránya dolgozatokat. A bő elvtársi segítség, meg trükkök százai kellettek hozzá – amikről nektek nyilván nem kell tudnotok –, hogy egyáltalán elvégezzem az iskolákat. És akkor előáll itt egy anyós nekem. Azt se tudom, melyik. Annyi anyósom volt már, mint égen a csillag. Nincs diplomamunkám, nem találják, talán nem is írtam. Na és? Piroska mondta, hogy nem a papír számít. Antal papának se volt semmiről papírja, mégis az egész országot rettegésben tudta tartani. A Toncsi is buzdított, hogy hazudhatok bármikor bármit, a nép úgysem emlékszik rá, meg nem is törődik vele. Azt mondták, a Dobrev nagypapának is tetszett volna, ahogy ripsz-ropsz meg tudtam szerezni a pártot meg az országot. Egyedül azt nem tudom, Klári mit szól, ő mindig azt mondta, azért szeret, mert olyan okos vagyok. Most meg itt állok egyetlen diploma nélkül. Nemrég még kettő is volt, ha akartam volna, még több is. Én meg minden lehetséges fórumon teli pofával ordítoztam a csalás, a hazugság ellen. Most már mindegy. Ne higgyétek, hogy autófényezőként vagy bármi más kétkezi, szellemi munkából meg tudnék élni. Tudjátok ti is, mekkora a család, százmilliókat esztek meg nekem évente, adó nélkül. Nekem maradnom kell. Vissza kell hoznom a szarból ezt a kurva helyzetet. Miért, ki maradna? Orbán Viktor és a csapata? Vagy az MSZP-s testvérek? Lehet, ők állnak e mögött az egész hajtóvadászat mögött. Ha egyáltalán volt valahol diplomám, egyszerűen ellopatták. Nem baj. Majd veszek egy-két igazságbeszéd véleményt, Pirossal meg Toncsival odaszólunk pár helyre, én meg írok egy könyvet Az igaz ember mindig igazat szól címmel. A Debreczeni meg a Zsolti már tudják is, hogyan fogom megírni.
Mayer Gábor

Válság

Az értékek totális válsága után a szavak teljes válsága, hitelvesztése történt és történik meg a szemünk láttára nap, mint nap. A legújabb gyöngyszeme ennek a jelenségnek kicsi hazánk legújabb pártjának a neve. Már maga a „párt” szó jelentése sem a régi, hiszen régebben a pártok nem úgy keletkeztek, mint mostanság, hanem egy problémahalmaz érintette az embereket és ennek a megoldására szövetkeztek, majd ezt a szövetkezést intézményesítve alakították meg pártjukat mint eszközt. Kezdődött ugyebár mindez kedves „szocialistáinkkal”, akik szabadulni akarván a múlt terhes örökségétől, kitalálták, hogy ők nem kommunisták többé, hanem szocialisták, amely az addig szociálisnak gondolt értékek totális megtagadásával járt, s a milliárdosok pártja azóta sem a szociális értékek mentén politizál, természetesen. Ezek után jött a fából vaskarika az LMP formájában, amely egész tevékenységével és irányultságával valójában azt tagadja, amit a neve jelent, hiszen folyamatosan bizonyítja, hogy a politika nem lehet más… De a csúcsra már megint más jutott fel ebben a kategóriában is. Itt a megtévesztés mestere dolgozik, hiszen a Demokratikus Koalícióval csupán két dolog nem stimmel, hiszen nem demokratikus és egyáltalán nem koalíció. Hogyan is lehetne demokratikus az a „párt”, amelyik a népet (a démoszt) teljesen kihagyva a dologból teljesen tagság nélkül alakul meg, néhány pártütő önálló, saját anyagi és politikai érdekei képviseletének szándékából. A koalíció pedig eddigi fogalmaink szerint a különböző, de valamennyire összefésülhető érdekek pártjainak az utólagos összefogását jelenti a közösen vállalható célok elérésének igényéből, ami erről a csoportocskáról szintén nem mondható el. Ehhez már csak a különböző „civil” szervezetek megjelenése kell, hogy a szegény választópolgár végképp ne tudjon eligazodni a szavak jelentését tökéletesen hiteltelenné tévő alternatívák között.
P. Gy., e-mail

Egészségügy

Közeledve a hetvenhez, sajnos előfordul, hogy meglátogatom valamelyik egészségügyi intézményünket. Hallom a panaszáradatot nővértől, betegápolótól, orvostól. Az Orbán-kormány erőn felül megpróbálja az elmúlt évek hibáit orvosolni. Egyesek mégis zsarolják azzal, hogyha ez vagy az nem teljesül, elmennek. Miközben ott ülve várakoztak, rádióban hallottam a következő hírt: Dzsudzsák Balázs 19 millió euróért klubot cserélt, Szuper Levente Kazahsztánba igazolt, olyan jó ajánlatot kapott satöbbi. Ha a sportoló eligazol a nevelő egyesületétől, mindenki jogosnak tartja, hogy kifizessék a nevelés költségeit. A sportoló nem olyan ember, mint az egészségügyben dolgozó? Vagy fordítva, az egészségügyis nem olyan ember, mint a sportoló? Ha igen, akkor az orvosért is fizesse meg az új „egyesülete” az árát, illetve a neveltetési költségeket. Meglátjuk, 40-80-100 millió forintért (átigazolásonként) is olyan kapósak lesznek-e! Ha nem kellett volna annyit várakoznom az orvoshiány miatt ott a rendelőben, ezek a gondolatok talán eszembe se jutottak volna.
A. P., Budapest

Csalódás

Nagy visszhangot, sőt egyenesen felhördülést váltott ki az OGY legújabb határozata, mely szerint a DK nem alakíthat frakciót. Galamusék egyenesen az önkényuralom megnyilvánulásaként értelmezik a „jogtiprást”! Felróják még az MSZP-nek is, hogy csak lagymatagon tiltakozgat, ejnye-bejnyézik, ahelyett, hogy harcosan kiállna soraiból kitántorgó elvtársai mellett! Most aztán minden külföldi fórumot ostromolnak (a szüfrazsettektől a gay-csoportokon át az anarchistákig) a rajtuk esett égbekiáltó sérelmek megbosszulására! Nem véletlenül! Egy újabb érv kerül – mint a nyuszi a bűvész cilinderébe – a hazánk elleni büntetőszankciók újraindítására! A pók pedig ül a pénzből font hálója sarkában és várja, hogy vergődő áldozat mikor válik magatehetetlenné.
Varga Gyula

Hírünk Kínában

Tisztelt Szerkesztőség! A Demokrata XVI. évf. 16. számának 58. oldalán „Kényes kérdések, amikkel szembe kell nézni” című cikkben Gulyás Gábor a Műcsarnok igazgatója akként nyilatkozik, hogy „A hazai képzőművészet nemzetközi respektjét jól mutatja, hogy a világ legnagyobb kortárs művészeti múzeumainak gyűjteményeiben gyakorlatilag nem találkozhatunk magyar nevekkel. Olyanokkal legalábbis bizonyosan nem, akik Magyarországon élnek.” Az elmúlt évben Ázsia legnagyobb kortárs művészeti múzeumába, a Kínai Szépművészeti Múzeum európai gyűjteményébe nyolc kortárs magyar képzőművész alkotásai kerültek be. Két Kossuth-díjas grafikusművész Gyulai Líviusz és Orosz István alkotásai, a középgenerációhoz tartozó három szobrászművész Raffay Dávid, Párkányi Raab Péter és a szovátai Sánta Csaba munkái, az élesdi művésztelep egyik alapítójának, Incze Mózesnek nagyméretű festménye és az utóbbi években számos nemzetközi sikert felmutató két művésznő, Bátorfi Andrea képzőművész és Mara Kinga festőművész képei. (A Székelyföldön alkotó Sánta Csaba szobrászművész alkotásai, szerves és elidegeníthetetlen részét képezik a magyar kortárs képzőművészetnek, éppúgy, mint számos művész munkássága az anyaországon kívüli közösségekben. Ezért a Gulyás Gábortól idézett sorokkal szemben, véleményem szerint, a világ legnagyobb kortárs művészeti múzeumaiban való magyar jelenlétnek, nem fontos szempontja, hogy Magyarországon él-e a művész.) A kortárs magyar műtárgyak, Kína elsődleges kulturális platformjának európai gyűjteményébe kerülését, a 2011 nyarán Pekingben megrendezett Magyar Művészet című kiállítás előzte meg, ahol ezen alkotásokat 200 ezer látogató ismerhette meg. A műtárgyak kiválasztása Kína nemzetközileg legismertebb kurátorának a Kínai Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Fan Di’an-nak a vezetésével történt. A művészeknek, a kiállítást rendező Magyarország Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkárságának és Kína Kulturális Minisztériumának valamint a kiállítást lebonyolító Forrás Galériának és a Magyar Művészeti Akadémiának közös nemzetközi sikere ez a jelenlét a világ egyik legnagyobb kortárs művészeti múzeumának gyűjteményében.
Tóth Norbert

Végeredmény?

Remélem, kormányunk felébredt nosztalgikus álmából, melyben a becsület győz a gazemberek felett. Amit közel 70 éve a baloldal produkál, még jóindulattal sem nevezhető eltévelyedésnek. Az eszme átment eszementbe. Náluk a nemzet védelme úrhatnámság, haszon nélküli pótcselekvés. „Bezzeg a mi időkben!” A marxista egyetemeken úgy osztogatták a doktori címeket, mint az újévi kártyanaptárt, a felkentek még egy üdvözlőlapot sem tudtak megfogalmazni. A disszertáció fogalma kimondottan irritálta őket, ám most összeölelkezve egy irigyelt embernek nevezhető lényt (aki produkált is!) saját szennyes közegükbe akarnak rántani. Egy tiszta emberről a humánum leperget minden mocskot és kilép a dagonyából a röfögők, böfögők legnagyobb sajnálatára!
Pusztai Endre, e-mail

Modern idő

– Jó napot kívánok! Ügyfélszolgálat. Miben segíthetek? – Hogy… mi van? – Parancsoljon, várom a kérdését. – Nem értem. Rossz számot hívtam?… „Bután Számlázó Rt.?” – Igen kérem, tessék mondani. – Azt szeretném megtudni, hogy a számlareklamációhoz hányas gombot kell megnyomni, és hogy utána kettős kereszt vagy csillag jön-e? – Nem kell megnyomni semmit, uram. Kíváncsian várom, hogy miért hívott minket, mi a problémája? – Na, ne viccelődjön velem. Drága az idő, mondja már, a számlázás hányas gomb és utána csillag vagy… – Mondom, hogy kérdezzen! Én fogok magának felvilágosítást adni. – Maga? Ugyan, hölgyem! Ne telefonbetyárkodjon, hanem válaszoljon arra, hogy hányas… – Értse meg… – Ne szédítsen már! Már az is nagyon gyanús volt, hogy maga mindjárt felvette a kagylót és még a Les Preludes se szólt. Hoppá, maga lebukott! Úgyhogy nem fog engem tovább hülyíteni. Viszont hallásra!
Keszthelyi István, Bp.

digitalstand25

ADemokrata_www.demokrata.hu

BM-kicsi


mentsver


k_aurus



Eseménynaptár
<
>
<
>