„Az ég felé dobott vetőabrosz”
2009-05-27 18:59:49
Csere Zsuzsa

Fontos felmutatni, az emberek elé tárni ebben az elanyagiasodott világban azt a hatalmas értéket, amelyet a polgári körök állítanak elő önkéntes és odaadó munkájukkal – mondta a Demokratának Bíró Ildikó, a polgári körök felelőse, aki a civil mozgalmak nemzetegyesítő feladatáról és programjáról beszélt lapunknak.

– Orbán Viktor 2002 májusában, a Dísz téri beszédében hívta életre a polgári körök mozgalmát. Azóta hét év telt el. Mit tart a legnagyobb eredménynek?

– A létrehozás történelmi tett volt. Az egymásra találás és önmagunkra ismerés a legnagyobb dolog, ami történt hatvan év sorvadás, atomizálás, vagy a közösségek gyanakodva szemlélése után. A demokráciában a pártok csak egy-egy rétegét tudják megszólítani a társadalomnak, a civil világ viszont teljesen másként működik, és áthatja a közösségeket. Főleg akkor, ha azok még formailag is sokszínűséget mutatnak. A polgári körök egy része alapítványként vagy egyesületként működik, más részük mozgalomként, de jure nem is létezve. A legnagyobb eredménynek pedig azt a lelki- és életerőt tartom, amit ezek a baráti és közéleti közösségek egymásnak adnak.

– Ma mégis alig hallani a polgári körökről. Mi történt?

– A mélypont a 2006-os választásnál volt, amikor az újabb vereséget sokan lelkileg már nagyon nehezen dolgozták fel, és cselekvésképtelenség, enerváltság öntött el sokakat. Ez nagyon is érthető. De érdekes módon a legjobbak, legerősebbek, ahol egy minden nehézséggel dacoló vezető személyiség van, azok megmaradtak, és lassan újjászerveződnek a többiek is. Ma már ismét egyre többet lehet hallani rólunk, csak egy kis figyelem kell hozzá. A tapolcai találkozó és a püspökladányi összefogás a gazdakörökkel ezernél több ember előtt a média érdeklődése közepette zajlott. És persze nagyon fontos pont volt a polgári körök életében, amit Széles Gábornak köszönhetünk: a Polgári körben című műsor, ami az Echo Tv-ben indult 2008 nyarán és kéthetente mutatja be legaktívabb tagjainkat és legfontosabb eseményeinket.

– 2007-ben a Fideszen belül civil igazgatóság alakult, ekkor vette át ön Hende Csabától a polgári körök koordinátori munkáját. Miért volt szükség a váltásra?

– Hende Csaba hosszú betegség után más feladatot kapott, és a polgári körökkel egy ideig hivatalosan nem foglalkozott senki. Egy párton belül igyekszik a vezetőség aszerint változtatni a struktúrát, ami leginkább alkalmazkodik az aktuális feladatokhoz. 2004 januárjától, amikor az elnök mellett pártszervezési feladatot láttam el, elnöki koordinátori rendszer volt. Aztán a hatalmasra nőtt szervezetben a regionális igazgatók vitték tovább az ügyeket. Amikor a civil világgal való kapcsolatokat indítottuk, e célra jött létre az elnöki kabinet több igazgatósága.

– A 2006-os választásokon számos polgári körös jutott országgyűlési vagy önkormányzati mandátumhoz, Pesti Imre, László Tamás és ön is. A 2010-es választásokon milyen mértékben kíván támaszkodni a Fidesz a polgári körökre?

– Országgyűlési mandátumhoz viszonylag kevesen jutottunk, de önkormányzati szinten erős képviselettel rendelkezünk, például Egerben, Sümegen, Kunhegyesen. A helyhatóságokban nagyon fontos a jelenlétünk, mert újra tudjuk építeni a kisközösségeket, és tükröt tudunk tartani a kormánynak. Büszkén mondhatom, hogy vannak olyan képviselő-testületek, ahol kétharmados többségünk van. Ez egyben hatalmas felelősséget is jelent, ugyanis a megszorítások az önkormányzati szinteken ugyanolyan erővel jelentkeznek, mint mindennapi életünkben. Nekünk, polgári körösöknek viszont meg kell védenünk óvodáinkat, iskoláinkat, szociális, egészségügyi és kulturális intézményeinket.

– Hány polgári kör van és mennyi a taglétszám?

– A dr. Szabó Máté ombudsman és professzor szerkesztésében megjelent tanulmánykötet szerint több mint tízezer polgári kör van. A taglétszám megbecsüléséhez két végpontot adnék meg: Kondor Katalin egy egyszemélyes polgári kör tagja, a pesthidegkúti viszont több ezer fős.

– Közülük hányan és milyen mértékben aktívak?

– Sokan. Aktív polgári kör például a budakeszi, ahol országzászlót állítottunk, szobrot avattunk és részt vettünk a Himnusz-szobor előkészítésében is, és a városka életének aktív résztvevői vagyunk. Vagy a hegykői, amelynek tagjai a település képviselő-testületének kétharmadát adják. Kulturális programokat szerveznek egész évben, mellette kerékpáros-pihenőt építenek egy gaz- és szeméttenger helyére. Most például felállították a lakosokkal összefogva a falu több mint húszméteres májusfáját.

– Tavaly Tapolcán, idén Püspökladányban tartották a polgári körök országos találkozóját. A két konferencia milyen eredményeket ért el?

– Mind a két rendezvény határkő volt a polgári körök életében. A tapolcai találkozó egy kiváló ember segítségével valósulhatott meg, de sajnos Ács János polgármester úr már nem lehet közöttünk. Szervezeti formánkban a legfontosabb változás a polgári köröket és civil közösségeket védő erkölcsi testület felállítása volt, amelynek tagjai Kondor Katalin, Freund Tamás, Csókay András, Papp Lajos, Czakó Gábor, Eperjes Károly és jómagam. Ezenkívül megkezdték a munkájukat az önvédelmi és önsegélyező csoportok: agrár, gazdasági, jogi, önkormányzati, szociális, kulturális, környezetvédelmi és vízügyi, amelyek tevékenységét a koordinációs és szóvivői feladatokat ellátó rész fogja át. A szimbólumok területén is történt változás, mert megáldattuk új zászlónkat, a kereszttel átszőtt 56-os lobogót. Püspökladányi találkozónk konkrét eredménye a civil szervezetekkel való párbeszéd megindítása volt, hiszen a Magosszal közös szervezésben történt, és számos egyesület és alapítvány, például a KÉSZ és az Élőlánc is elfogadta a meghívásunkat. Rendezvényeinkről, programjainkról a júniustól teljes kapacitással működő honlapunkról, a www.polgarikorben.hu-ról is kaphatnak tájékoztatást.

– Egy baloldali lapban név nélkül nyilatkozó polgári körösök azt mondták, nem mindegyik polgári kör vesz részt az uniós választások kampányában, mert nem mindenki „uniópárti”. A polgári körök mennyire önjáróak?

– A magyar kormány teljes csődje az uniós ügyek területén is jól kitapintható, ezért sokan elfordultak az integrációs folyamatoktól. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy az uniónak csak másodrendű állampolgárai vagyunk. Ez másképp is történhetne, ezért meghatározó fontosságú a most következő EP-választás. A polgári körök zöme ezért a változásért tevékenykedik, és bár autonóm közösségek, természetesen a Fidesz programját érzik közel magukhoz. Ez akkor is igaz, ha küldenek időnként kemény kritikát is a Fidesz felé.

– A Hősök terén tartott tömeggyűlés után kormánypárti oldalról azt hangoztatták, hogy hiába nevezték civilek összefogásának az eseményt, ott kizárólag fideszesek vettek részt. A mozgalom mennyiben függ a politikától és mennyiben civil?

– A politika szó jelentését sokan kifordították, vagy saját magatartásukkal megcsúfolták. Politizálni nem jelent mást, mint a közösségért tevékenykedni. Ez az én ars poeticám is, ezért vagyok polgári körösként parlamenti képviselő. A civil világ és a politika párbeszéde nélkül az állam szerepét is félreértenénk, vagy túlnövesztenénk a keretét, vagy teljesen elsorvasztanánk. A Hősök terén rendkívül színes volt a civil szervezetek jelenléte, mindenféle társadalmi réteg képviseltette magát, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Sokan szegődnek mellénk nap mint nap azok közül, akik eddig hittek a szocialistának mondott kormány baloldaliságában.

– Hősök téri beszédében miért emelte ki a Barankovics Alapítvány izraelita műhelyét?

– A Hősök terén arról beszéltem, hogy a teljes nemzeti összefogás és együttérzés segíthet rajtunk. A polgári körök képesek igazi összefogást teremteni mindazok között, akik szeretik hazájukat, Magyarországot. Az izraelita műhely tagjai jelen voltak a Hősök terén rendezett demonstráción és a püspökladányi találkozón is, mert nem akarják tétlenül nézni, hogy szülőföldjüket elherdálják. Cigány és roma barátainkat is köszöntöttem, azokat, akik szintén mozgalmunk tagjai. Szeretném kiemelni Orbán Istvánt, aki beás cigányként a sümegi önkormányzat képviselője, és közösségének megbecsült tagja. Azért tartottam ezt fontosnak, mert ma gyakran szembesülünk azzal, hogy szándékos uszító, megosztó politizálás folyik. Mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy ezen átlássunk és ennek ellenálljunk. E gesztusnak semmi köze nem volt a politikai korrektséghez. El kell kerülnünk a társadalmi katasztrófát.

– A Hősök terén említette a Nemzetegyesítő Életfa programot is. Az mi?


– Régi hagyomány, hogy a magvető ember a búzát megáldatta, majd mikor befejezte a vetést, akkor az üres vetőabroszt az ég felé dobta, üzenve az égieknek, hogy segítő áldást kér a munkájára, az elvetett mag megfoganásához, bőséges terméséhez. Tudta, hogy bár önmaga a földi létének keretein belül mindent megtett, de ez mégsem elég. Segítségül kell hívnia a spirituális erőket is. Az önös érdekek által számtalan darabbá zúzott országot újra egyesíteni kell. Ebben az elérhető legteljesebb egységben új élet kell hogy meggyökerezzen, ragaszkodva tiszta hagyományainkhoz, de megértve a mai kor azon hívásait, amelyek nem veszélyeztetik önálló nemzeti létünk fennmaradását. Ennek a keretét adja meg az a Hegykőről elinduló mozgalom, amely a valódi tettek mellett szimbolikusan is végigjárja a megújulás útját, „ég felé dobva a vetőabroszt”. Ezért kér minden települést, hogy felismerve az alábbiakban ismertetett szimbólumban rejlő legtisztább szándékot, segítsék lépteit és kövessék őt útján. Hegykő patriótái minden magyarországi településről, valamint az elcsatolt részeket egyként-egyként tisztelve, egy-egy maréknyi földet fognak összegyűjteni az ott élők segítségével. Az összegyűjtött földet, ezt a szimbolikus országot egy ünnepség keretein belül Hegykő községben egyesítjük. Az egyesített föld egy kicsiny részét ültetőgödörbe szórjuk, fölé pedig egy Életfát, egy nagylevelű hársfacsemetét ültetünk. Elsőként Hegykőn, de reményünk szerint nem egyetlenként. Elvisszük és elültetjük az eggyé vált földbe az Élet fáját a nemzet szakrális kegyhelyein is. Legyen hordozója e szimbólum a nemzet egységének, kifejezve azt a hitet, hogy minden közösség bár önmaga földjébe ülteti fáját, de annak gyökerei az egész nemzetet szövik át. Az egyesített föld egy kicsiny darabját igény szerint visszaküldjük a település közösségének, és kérjük őket, hogy hasonló módon, mint Hegykő, ültessenek életfát. Döntsék el közösen, hogy ez milyen fajtájú fa legyen, figyelembe véve a helyi körülményeket. Kérésünk, hogy őshonos fát ültessenek, és ha az adottságok lehetővé teszik, részesítsék előnyben a leghosszabb életű gyógyító őshonos fánkat, a nagylevelű hársfát. Azt a fát, amit a szeretet fájának is nevezünk.

Lass Gábor

vonal1

BÍRÓ ILDIKÓ
1955-ben született Miskolcon.
1975-ben Budapestre költözött, majd színházaknál súgó és rendezőasszisztens.
1999-ben diplomázott a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán mint művelődésszervező.
2002-től a Budakeszi Polgári Körök Szövetségének vezetőségi tagja.
2003-tól a Fidesz elnökének munkáját segítette elnöki koordinátorként.
2004-től 2007-ig a Polgárok Háza kulturális igazgatója.
2006-tól országgyűlési képviselő, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja.
2007-től a Fidesz Elnöki Kabinet civil igazgatója.
2007-től a Polgári Magyarországért Alapítvány kurátora, a Polgári Körök felelőse.

vonal1

Az Életfa programhoz csatlakozók a maréknyi földet a következő címre küldjék:
Hegykő, Római Katolikus Plébánia, 9437
Kossuth Lajos u. 27. További információ:
[email protected] címen kérhető.

digitalstand25

ADemokrata_www.demokrata.hu

BM-kicsi


mentsver


k_aurus



Eseménynaptár
<
>
<
>