Zárug Péter Farkas

Ave, praesidens!

Éljen az elnök! – köszöntheti bármelyik MSZP-elnökjelöltet a párt tisztújító kongresszusa, majd folytathatják a küldöttek az antik gladiátori mondással: Ave, Caesar, morituri te salutant. Éljen Cézár, üdvözölnek a halálba indulók! Merthogy a mostani elnökválasztás az MSZP számára valószínűleg az 1989-ben megkezdett út végét jelöli ki. A témáról lassan egy évtizede írok. Szerencsére 2011-ben még tíz évet adtam „a kedves beteg” haláláig, így még mindig van három és fél év a prognózis beteljesüléséig.

Nagyság, gyarlóság, népítélet

Osztrakizmosz. Ez lett új sorozatcímem e hasábokon, és az új címválasztás indokát már összegeztem. Azt is hangsúlyoztam ennek kapcsán, hogy bármilyen kemény kihívások elé is álljon az öreg kontinens, netán vérzivataros idők jöjjenek, sem az európai démosz kollektíven, sem az egyes nációk polgárai nem mondhatnak le azon ősi demokratikus jogukról, hogy népítéletet mondjanak vezetőikről, és e vezetők nem vehetik el tőlük az osztrakizmosz jogát a „háborúra” való hivatkozás okán.

De mi is volt ez az intézmény az ókori görögöknél?

Az osztrakizmosz kora

Egyszer Csurka Istvántól megkérdeztem, hogy mi értelme van a vezércikkei előtti sorozatcím adásának, hiszen úgyis hétről hétre heti elemzést ír. Vagy ha van is ilyen – lásd „Magyar szemmel” az ő esetében –, miért változtatja ezt meg, hisz olvasói úgyis tudják, hogy mi várható tőle, és maximum a téma változik aktualitásként, a lényegi mondandó marad.

Hova kerültünk…?

Újabb fordulatszámra kapcsolt az ellenzék. A Békemenet után talán a legszebb gyöngyszemet Molnár Gyula gurította el, amikor nemes egyszerűséggel „bunkómenet”-nek nevezte a több százezres nemzeti felvonulást, majd kifogásolta, hogy a Fidesz–KDNP csak a sajátjaival törődik. Nos, ez megítélés kérdése, de én nem tudok arról, hogy bármelyik nemzeti politikus az ellenzéki, baloldali, vagy netán jobbikos szavazók százezreit lebunkózta volna. Molnár Nyula ismét kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot. Köszönjük, elégtelen.

Oldalak