Varga-Bíró Tamás

Kossuth bicskája

Életem során kétszer érintett meg 1848 szelleme úgy, ahogyan nem sokakat. Az első egy relikviagyűjtő barátom házában történt, aki elővett egy fóliába csomagolt levelezőlapot, s nagy óvatossággal nekem adta. A gyöngybetűkkel írt, igen jól olvasható mondatokban a küldő az elmosódott nevű címzettnek arról számolt be, hogy éppen hajókázik, s élvezi, de jobban szeretne már odahaza lenni, s a kertjét gondozni. Az agg Görgei Artúrtól származtak e sorok. Könnyeimmel küszködvbe adtam vissza a lapot. A másik ilyen katarzist egy bicska látványa okozta. 

Oldalak