A múlt vasárnapi időközi választások erős jelzést adtak arról, hogy hatalmasat fordult a közhangulat a fővárosban. Két hónappal ezelőtt, az országgyűlési választások után a baloldal számára még szépségtapaszt jelentett, hogy totális vidéki vereségük mellett a fővárosban legalább versenyben tudtak maradni a Fidesz–KDNP-vel. A mostani földcsuszamlásszerű kormánypárti győzelem a józsefvárosi polgármesteri és a belvárosi önkormányzati képviselői választáson azonban azt mutatja, már a pestiek is felismerték az ellenzék tehetetlenségét.

Nem állítható, hogy a választásokon vesztes pártok méltósággal viselnék a vereséget. A hét közepe óta egyre abszurdabb érvekkel próbálnak a „meccs után” fordítani az eredményen, pedig ez a sport világában is csak legritkábban sikerül, és különösen visszatetsző kiütéses vereség után. Előbb a DK, az LMP, majd a Jobbik kezdte követelni a szavazatok teljes újraszámlálását, amihez a parányi Momentum is csatlakozott egy Alkotmánybírósághoz címzett beadvánnyal. A Pest megyei MSZP pedig már ezzel sem elégszik meg, egyenesen új választások kiírására szólítja fel a köztársasági elnököt.

Hódmezővásárhely speciális eset. Hogy mennyire az, mutatja, hogy az ellenzéknek egy korábbi Fidesz-szimpatizánsra volt szüksége a Fidesz legyőzéséhez. Bár a baloldali és liberális pártok Hódmezővásárhely tanulságaként az összefogás fontosságát hangsúlyozzák, sőt immár az LMP is megfontolná az esetleges visszalépéseket, valójában egy országgyűlési választás teljesen más, mint egy megyei jogú város polgármester-választása.