Szalay Károly

Csodálkozók

Aggodalommal hallom, hogy az ellenzéki politikusok, az ellenzéki szavazók, de még az ellenzéki média, sőt Bolgár György is csodálkozik, és azért siránkozik, hogy nem érti. Mit nem ért? A Fidesz rebbenetlen népszerűségét. A múltkorában a Medián elképesztő statisztikai adatokat hozott ki a pártok állásáról. Az április 8-i választásokon még az ötven százalékot sem érte el a Fidesz, és ebből lett kétharmados többsége. Ami a tátva maradt szájak okát illeti, az bizony az újabb fölmérés szerint 63 százalék volt a választani tudó biztos szavazók körében. Ezen én is meglepődtem. De nem csodálkoztam. Mert látom azokat az ellenzéki húzásokat, amelyek megerősítik a kormánypárti szavazókat szándé­kukban.

A fene se érti…

…a határon túlra szorított magyarok elleni gonosz fenekedéseket a balliberális médiában. Amit nem az alkalmazottak követnek el (Rónai, Bolgár, Krug és így tovább), hanem részben a hisztero-liberális politikusok, részben a hiszterizált, sorvadt agyú betelefonálók. A médiadolgozók azonban szó nélkül hagyják: és bűnös, aki néma.

Gyurkovics

Tíz esztendeje, 2008. november 16-án halt meg. Született 1931. december 18-án, 77 évet élt tehát. És olyan hatalmas életművet hagyott maga után, mintha száz esztendőt dolgozott volna. Nem mint íróra, hanem mint emberre emlékezek rá, és sorsából általános érvényű tanulságot említek e rövid szisszenetben.

Sajtószabadság

Őszintén szólva nem értem, mit vinnyognak némelyek arról, hogy beszűkült a demokrácia, mert nincs sajtó- és szólásszabadság. Megszűnik egyre-másra az ellenzéki média, a Klubrádió kénytelen félévenként gyűjteni, hogy fönnmaradhasson. Miközben a nem jobboldali, hanem a kormánypárti média egyre terjeszkedik. Megszűnt a Magyar Nemzet napilap, megszűnt a Heti Válasz hetilap, politikai profilt váltott a Hír TV, ellenzékiből kormánypárti lett. Az egy szem Népszavával szemben a Magyar Hírlap, a Magyar Idők voltaképpen a kormány hivatalos lapjai, és még él és virgonc a Hócipő, a Magyar Narancs, a 168 Óra meg mit tudom én, mi. A rádióügyben is jobban állnak a kormányközeliek. Tudtommal megszűnt a Lánchíd. A Mária, meg a Katolikus Rádió felekezeti fórumok, sem ide, sem oda. És a tévében is vannak furcsa, nem tudom, hová tartozó csatornák, a lényeg mégiscsak a két szomszédvár, az Echo és az ATV. Az úgynevezett közszolgálati médiumok megítélésem szerint majdnem semlegesek. Rendszeresen ellenzéki írókat, művészeket mutatnak be, utóbb például a Kossuthon Nádas Péter novellentyűjét dolgozták föl. Jó író unalmas rittyenetét adták elő érdektelenül. Kormányközeli művész viszont nincs sehol. Még a Magyar Időkben sem. Mondhatom nyugodtan: a Szépírók Társaságának jobb a jelenléte a médiában, mint a másik tábornak, minden tekintetben. Mert az úgynevezett ellenzéki média jobban gondozza sajátjait, mint a kormányhoz közel álló fórumok. Ez őrület! Mondhatni, ez utóbbiak is az elhallgatás taktikájával semmisítik meg a sajátjaikat. A nemzeti irodalomban klikk uralkodik belterjesen és elfogultan. Vagyis lehetséges, hogy több a kormánypárti, nemzeti konzervatív vagy jobboldali médium, ám koncepciótlan, rosszul működik, elfogult és szűk látókörű.

Oldalak