Szalay Károly

Göre Gábor modorában

Évek óta készülök fölfrissíteni Szókimondóm tematikáját, mert az mégsem illő, hogy az „Önök pénzén” népszerűsítsek ballib lüttyeneteket immáron negyed évszázada. Íme, ez a mulatságosan szét­álló hegyes bajszú, keszeg Vágó Gábor egyenesen Göre Gábor, Durbints sógor Réz Esvány mög Kátsa tzigány kompániájából gyütt elő. Bár ez utóbbit nem okos emlögetnöm, mert még azt tanájja mondani valamelyik lilalelkű „zasszony­állat”, hogy faji előítéletből kifoljólag járatom le vele az bötsülendő Kátsa romát. Mert biza, ami igaz, az igaz. Lejáratom Kátsát, de Durbintsot is, ha együtt emlögetöm velük ezt a parlamenti bajuszpödrőkenőcs-reklámot. „Ö.M.F. (ögye mög a fene).”

Európai kultúra

Voltaképpen folytatom az előző cikkemet a kultúráról. Az európai kultúra lényege a kereszténység. Azt hitték a szöröncsétlen balosok, a vérfürdőt rendező francia forradalmárok és elődeik, hogy ők találták föl a spanyolviaszt, holott az egyenlőség, a testvériség, a szabadság eszménye már az őskeresztény időkben, Krisztus nevében megfogalmaztatott és gyakoroltatott is.

A magyar kultúra ünnepéről

Nem szokásom évfordulókról, emléknapokról megemlékezni. Most azonban kivételezek. Mert kultúránk sorsa aggasztó. Nemzetmegtartó ereje van – és szerepe! Veszélyeztetett helyzetbe került, önállóságában, puszta létezésében. Sőt az a nagy, keresztény, európai kulturális család is veszélyeztetett, amely családnak szerves része a magyar kultúra.

A damaszkuszi úton?

A közismert szólás a rendszerváltoztatás első éveiben szinte mindennapossá vált. Azokat mentegették így 1989 után: volt rákosista kádárista kádereket, akik részt vettek 1956 megfojtásában, hirtelen pálfordultak és a jó oldalra faroltak át. Azaz „megvilágosodtak”, noha nekik nem jelent meg Jézus Krisztus, mint Szent Pálnak a damaszkuszi úton. Esterházy Péter őrjöngött ettől a mindennapossá vált szerecsenmosdatástól és azt mondta: elharapja annak a torkát, aki még egyszer kiejti ezt a mondást a száján.

Oldalak