Szalay Károly

Meditálok…

Vagyis, azon töprengek, mitől hervatag, szinte nem is létezik az ellenzéki politika? Mert az képtelenség, hogy a XXI. század elképesztő technikai színvonalán bármit is el lehessen titkolni a tömegek előtt. Oktalan a balliberális hivatkozás arra, hogy vidéken beszűkült a médiájuk hatóköre. A véleményközlés gátlástalanul terjedhet az egész országban, bal felől is, még ha nem is nekünk fütyül.

2010 – fordulat éve

Nem holmi politikai csatározásokban elsősorban, hanem az egész Kárpát-medencei és az azon túl élő magyarság számára. Emlékezzenek az 1945 utáni idők mélységesen mély, szakadatlan magyarüldözéseire, aminek legújabb megnyilatkozása az ukrán kisebbségeket sújtó, azokat suba alatt kiirtani akaró „törvényesített” törekvése.

Okos magyar nép

Meghökkentő kijelentés. Sőt mellbevágó. Más nációk gondolhatják, sőt állíthatják magukról, hogy zseniálisak. Sőt úgy is viselkednek. Gőg, magabiztosság mozgatja eszüket és izomzatukat, ami bizonyos helyzetekben hasznos, sőt előnyös is. A mindig lesimfelt magyar pedig önbizalomhiányos, félénk, visszahúzódó. Emiatt tétova, ami előnytelen a nemzetközi porondon. Olykor magára húzza a negatív, számára kedvezőtlen alakoncokat, tűri packázásaikat, és ezzel önnön sorsát sötétíti.

A szavak védelmében

Humán műveltségét elvesztett korunkban nagyipari módon folyik a szavak pusztítása. Nem először történelmünk során. 1917-ben Karinthy Frigyes írta „Szavak” című pamfletjében: „(…) Gyalázatos hazugok, akik hamisan játszottak velünk, megrontották a szavak becsületét és hitelét – a fülünk elvásott és megcsömörlött a megrontott szavak hüvelyétől, melyeknek magvát, az igazságot kilopta valaki – törjön ki torkunkból ránk tukmált szavak helyett az ősnyelv dadogása, örömben rikoltozó, fájdalomban jajongó – hogy új szavak szülessenek, amikben hinni lehet megint.”

Oldalak