Jelenlegi hely

Szalay Károly

1956 ősze után I.

Szalay Károly képe

Kezdjük 1957-tel. A mai ember vagy elfelejtette, vagy akkor még nem is élt, tehát nem tudhatja, mi is történt a szabadságharc leverése után. Ismét a szovjet fegyverek hatalmában, már novemberben, jól megszervezett megfélemlítéshullám söpört át az országon. Először is, kijárási tilalom volt esténként. Az emberek besötétített szobákban, esetleg baráti körben töltötték az éjszakákat. Aki idejében nem ért haza, ott aludt a vendéglátóknál. Kitéve magát annak a több mint kellemetlenségnek, hogy esetleges razzia során kiprovokálhatta a pufajkások ellenszenvét, mert nincs otthon.

Adalékok ’56 megünnepléséhez II.

Szalay Károly képe

A szabadságharc 60. évfordulóját az Írószövetség ezelőtt egy évvel példásan megünnepelte. Talán a legszebben éppen tavaly, 2016-ban. November 23-án azonban gikszer csúszott a megemlékezéssorozatba. Amiben azonban a szövetség vétlen. Megkésetten – konferenciát tartott a Bajza utcai székházban, „1956 irodalmi lenyomata” címmel. Kilenc előadó, s lényegében ugyanaz a téma. Az irodalom és a forradalom kapcsolata. Kérdezhetik: minek ezt nekem előhozni? A válasz: mert vannak tanulságai. Irodalomtörténet-írásunk eltorzulására és az emberi hitványságra vet fényt.

Adalékok ’56 megünnepléséhez I.

Szalay Károly képe

A hatvanadik évfordulón nem foglalkozhattam ’56-tal, mert Horthy-sorozatomat nem szakíthattam meg. Most pótolom az elmulasztottakat.

Egy boldogtalan Nobel-díjas 3.

Szalay Károly képe

Nem vették figyelembe Kertész Imre ítélkezéseinek sokirányúságát, mert nem is olvasták el Kertész Imrét. Köztudott az a kortárs kritikusi viccelődő „álláspont”: nem olvasom el a művet, mert nem szeretem, ha az ismerete befolyásolja ítéletemet. Ez a véleményalkotási mód ma Magyarországon természetes. Szörnyű.

Egy boldogtalan Nobel-díjas 2.

Szalay Károly képe

Folytatva az előző közlést: Ligeti – Kertész szerint – úgy vélte, jobb lett volna, ha nem zsidó kapja a Nobelt. Ismétlem: a zeneszerző zsidó volt. Tehát Ligetiben is élhetett egyfajta zsidókomplexus. (Mélylélektani kusza bonyodalom.) Erről a megjegyzésről jut eszembe két ifjúkori emlékem, amely idevág. Az egyiket Kolozsvári Grandpierre Emil barátom mesélte, akinek az imádott felesége zsidó volt. (Meghitt barátság kötött hozzá engem is.) Emil 1948-ban a rádió irodalmi osztályának volt a vezetője, s régi, gyermekkori, Dachauból hazatért barátját akarta maga mellé venni.