Jelenlegi hely

Pozsonyi Ádám

Csalás

Pozsonyi Ádám képe

Az emberek egy része élete végéig gyerek marad. Élnek a kis buborékjukban, és nem értik: – Elmentem a heavy metal klubba, meghallgattuk a Slayert, és minden haverom szereti a Slayert, és hogy lehetséges, hogy a slágerlistát nem a Slayer vezeti, amikor körülöttem mindenki a Slayert szereti, és nem a… – ide helyettesítsük be valamelyik épp aktuális nyáltengert, mert ezekhez nem értek.

Üzlet

Pozsonyi Ádám képe

Húsvéthétfő van. A nap süt, de az idő még csípős. Hoznom kellett volna egy sálat. Ezen töprengek mélázva, amikor megpillantom Mihályt. Mihály régi ismerősöm, még a gimnáziumból. Vérbeli haladó szellemű ember. Igazi permanens forradalmár.

Spenót-ügy

Pozsonyi Ádám képe

A Pöttyös óvoda körül áll a bál. A botrány lassan elér az ország határain túlra, és nemsokára nemzetközi méreteket ölt. „Diktatúra van!” – suttogták az emberek, előbb csak félve, majd egyre bátrabban, magukra találva. „Diktatúra van! Elnyomás!”

Unják

Pozsonyi Ádám képe

Látom jártamban-keltemben, hogy van oly idióta, ki unja a migránsozást.

Egy volt iskolatársammal találkoztam a megállóban, és amikor az európai helyzet meg a politika került napirendre – hogy kinek ment tönkre a házassága, és Jenőt hol műtik, nem szórakoztató –, megemlítettem a migránsokat. És azt mondta, ő unja.

Szoba-konyha

Pozsonyi Ádám képe

Hétvégén kezembe került Szabó Dezső kötete, a Megered az eső. Befejezetlen, fura könyv ez a 1918–19-ben játszódó történet, de az egyik kedvencem. Van egy jelenet benne, amelyben a Nyugati előtt, a befutó szerelvényeknél agitál egy elvtárs. „A püspöknek palotája van! Vegyük el! Na és a nemes? Nyúzza a szegény népet. A politikusok, gyárosok stb…” És mindre válasz, amit a csőcselék ordít: „Vegyük el!”