Polgári Szilvia

Isiász, hát persze

Jean-Claude Juncker a NATO-csúcstalálkozó alkalmából ismét jelcini magasságokba botladozott. Túl azon, hogy az átlagember első blikkre – s minden bizonnyal kínjában – megmosolyogja e több mint kínos képsorokat, valójában azonban elborzad és megrémül. Mert rémisztő belegondolni abba, hogy az az államférfi (?), aki ötszázmillió uniós állampolgárt, köztük Önöket és engem is képvisel, immár sokadik alkalommal mutatkozik súlyos kérdéseket felvető állapotban a politika bábszínházának világszínpadán.

Van az a meggyőződés?

Vásárhelyi Mária a legkevésbé sem eredeti – A gonosz banalitása – címválasztással jutalmazott cikkében olyan analógiát kíván olvasóira tukmálni, amely nem analógia. Csak így, egyszerűen. A zsidó menekülteket szállító St. Louis tengerjáró és a közelmúltban (mű)precedens teremtéséről elhíresült, fekete-afrikai illegális bevándorlókkal megpakolt Aquarius – amelyet nem mellesleg Soros egyik NGO-ja üzemeltet – között ugyanis nagyjából annyi a hasonlóság, hogy mindkét esetben egy hajóról beszélünk, amely A-ból B-be tartott néhány száz utassal a fedélzetén, és nem ott köthetett ki, ahol kívánt.