Ágoston Balázs

„…az igenis lehet cél egy politikai közösségben, így az Európai Unióban is, hogy ugyanolyan szakképzettségű ember, ugyanazért a munkáért, ugyanazt a bruttóbért kapja, függetlenül attól, hogy földrajzilag Kelet-, vagy Nyugat-Európában él. Még akkor is ha a bruttóbérek meghatározása jelenleg nemzeti hatáskör. Pont ezt kellene meghaladni. (…) Sokaknak a félelme ez, de el kell érni, hogy 5, vagy 15 év távlatában a gazdaságpolitika ne nemzeti, hanem uniós szinten legyen meghatározva” – mondta Illés Zoltán.

„El a kezekkel Göncz Árpádtól!” – lilult el a feje Gréczy Zsoltnak. Gyurcsány Ferenc párás szemű ölebe azért fúvódott dühösre, mert Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának vezetője (akkor még frakcióvezető-helyettese) egy rendezvényen azt mondta, Göncz Árpádot és az 1990-es évek elején Sólyom László vezette Alkotmánybíróságot súlyos történelmi felelősség terheli az igazságtétel elmaradásáért.

Vannak határok, amiket tisztességes ember nem lép át. Alapvető elveket, erkölcsöket nem hajítunk sutba belpolitikai kampányok kedvéért. Konkrétan: a Jobbik béruniós kezdeményezésének eláztatása érdekében nem mocskoljuk be tiszteletre méltó nagyságok nevét.

Valószínűleg minden másképp alakult volna, ha a londoni Aimee Challenor egy pszichológus számát tárcsázza. A 19 éves hölgy azonban a brit főváros tömegközlekedési vállalatát hívta, majd jól megsértődött annak diszpécserére. A szegény forgalomirányító ugyanis meglepődve megjegyezte, hogy a telefonon bejelentkező utasnak nem olyan a hangja, mint egy kisasszonynak.