Olvasóink küldték

2002 óta az MSZP meghatározó politikusai részéről rendre elhangzik az a ígéret, hogy nem lesz gázáremelés. 2002-ben Lendvai Ildikó az MSZP akkori frakcióvezetője és most 2010-ben Szanyi Tibor a párt gazdasági munkacsoportjának vezetője tett ígéretet arra, hogy a szocialisták nem tartják indokoltnak a gázszolgáltatók javaslatát az áremelésre így nem fog emelkedni a gáz ára. A szocialisták által megfogalmazott ígéretekkel csak egyetlen egy probléma van mégpedig az, hogy döntési helyzetbe kerülve külső okokra hivatkozva (világpiaci tendenciák alakulása, gazdasági válság nem várt következményei stb.) tudatosan elfelejtkeznek a választási kampány során tett ígéreteikről. Ennek következtében a gáz ára az éppen aktuális szocialista kormányok alatt nem csökkent, nem stagnált, hanem ígéreteik ellenére nem ritkán drasztikus mértékben megemelkedett.

Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ebben a kis országban hogyan kerülnek egymás mellé, szinte szinonímaként a legtávolabbi gondolatok!? Ha belegondolunk a szocialista-szociális szavak igazi hagyományos értelmébe, akkor abban semmi olyat nem találhatunk, ami nem lenne igazán humánus, emberi! Hiszen a szolidaritás és az ebből következő egymásról való gondoskodásnál kevés nemesebb eszmét találhatunk, hiszen a szó eredeti jelentése erről szól! Hogyan kapcsolódhatott össze ez a megnevezés a bűnözés, a kártékonyság, a hozzá nem értés, a gonoszság, a minden emberit tagadás gyakorlatával? Mit tettek ezek az emberek a legszebb érzésekkel, gondolatokkal, akik ezt a magát szocialistának nevező párt tagjai? Azt, hogy szinte ugyanez a csoport a kommunizmus eszméjét hosszú időkre vállalhatatlanná tette, abba már beletörődtünk, de, hogy a szocialista eszmekörrel is megtették ugyanezt egy életre lejáratva magát a fogalmat is, az már jelenkorunk „csodálatos” terméke!

Február 8-án a nagyközönség elé került egy információ. Ez az információ, annak ellenére, hogy kampányidőszakban járunk (Vagy épp azért?), kettő hét alatt nem sok sajtóvisszhangot váltott ki. Se jobbról, se balról. Közölték ugyan, de nem lett belőle „téma”. Pedig évek óta az utcán hevert.

Egy jobb sorsra érdemes nemzet tagjaként megdöbbentve állok a közéletben mindinkább elterjedő, stílust és jóérzést nélkülöző jelenség előtt. Vannak köztük magukat közírónak tartó emberek, akik úgy használják írásaikban és szóbeli megnyilvánulásaikban a trágárságot, mint az a kisgyerek, aki élvezetét leli még a csúnya szavak hangos ismételgetésében. Kíváncsi lennék, hogy munkának vagy hivatásnak tartják-e ezt a tevékenységet, szerintem egyszerűen agresszivitásuknak adnak hangot, nem is sejtve, mekkora kárt okoznak ezzel anyanyelvünknek. Emberi méltóság és egymás iránti tisztelet ismeretlen fogalmak annak az újságírónak, aki rendszeresen „gyerekek” megszólítással illeti tiszteletreméltó hölgy kollégáját egy kerekasztal beszélgetésen vagy „állatoknak” nevez gyilkosokat, megsértve ezzel azokat az élőlényeket, akik soha nem tennének hasonlót fajtársaikkal.

Bizony, fel kell tennünk magunknak ezt a kérdést akkor, amikor kormányváltás készül, s reményeink szerint új irányt vesz az ország, de fel kell tennünk ezt a kérdést akkor is, amikor egy kisváros képviselő-testülete annyi szociális érzékkel nem rendelkezik, hogy dolgozói iránti szolidaritásból a saját képviselői díjait csökkentse. Azt már eddig is tudtuk, hogy a szocialista kormány nem szocialista, de egy helyi képviselő-testület...

Könnyeimmel küszködve néztem a Magyar Országgyűlés utolsó plenáris ülését a 2006-2010-es parlamenti ciklusban. Nemzetért s országért aggódó arcokon pásztázott a kamera, melyek apróbb-nagyobb ráncaikat mind-mind a hon fáradhatatlan szolgálatában, boldogításában szerezték. Önfeláldozásuk megindító, lélekemelő, példamutató. A magyar nép igaz fiai, a haza atyái most búcsúztak, s mint általában lenni szokott, a búcsú szomorúsága átsugárzik a képernyőn is. És nem enyhítheti e szomorúságot semmiféle enyhítő körülmény, a busás végkielégítések reménye, a „loptak már eleget” ünneprontó és rosszindulatú megjegyzés, a mandátum ideje alatt megkaparintott igazgatósági, felügyelő bizottsági tagságok, kiépült jövedelmező kapcsolatok, sőt a vélhetően bagóért megvásárolható szolgálati luxusautók sem.

Féltem Gy.F.-et, akit majd megőrjített a másfél éves nem kormányzás. Az elkövetkezendő négy évet vajon kibírja-e? Trükkök százai helyett rágalmak százezreinek kiagyalása még egy egészséges ember idegeit is kikezdik. Egy ellenzékbe szoruló pszichikailag gyenge ember, akit e „k”-ország mellőzni képes igencsak megkeserítheti környezete eddig lojális tagjait. Magatartása fokozott figyelmet igényel.

Újonnan megjelent a László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület Történelem 7. osztályos alternatív tankönyve, mely kapható a szervezet irodájában (1075 Budapest, Holló u. 3-9. A ép. Ü. 10.), vagy március 25-én a TF Aulájában megrendezésre kerülő előadáson.

Ára 2000 Ft/db.
Aki 10 példányt, vagy afeletti mennyiséget vásárol, 1000 Ft/db áron veheti meg.

A Történelem 5. és 6.-os tankönyvek továbbra is kedvezményes áron - 1000 Ft/db - kaphatók.
Csornai Katalin: Négy égtájon barbár csillag ragyog című könyve (I. kötet) még kapható 3900 Ft/db áron.

Végóráit éri a honi balliberális tömörülés, ideológiájuk elárulása következtében a magyar társadalom jókora többsége megtagadja a korábban oly nagyon dicsőített hangadókat. A liberálisok az emberi jogok semmibe vételével, a szocialisták pedig a hétköznapi emberek lenézésével jutottak oda, ahol most tartanak. Elérkezett az ideje annak, amikor egy valódi „rendszerváltás” mehet végbe, az olyan élősködők, mint Zuschlag János avagy Hunvald György oda kerül, ahová valódi értékrendjük alapján jutniuk kell.

Őszinte aggályaim vannak. Szegény Ildikó néni most még a
feljelentések terheit is a hátára veszi. Egy karmester, aki a
nagybőgőt viszi!!! Hová lett a specialista? Keller rekordtartó miért nem veszi át „szakértői” minőségében
eme pluszt, s hagyná, hogy pártelnöke az Internacionálé helyes intonálásában jeleskedjen?

A régi nótát most már amúgy is le kell transzponálni, mert a
keresztek irritálják a kórus tagjait.