Elosztás

– Nem kell kétségbe esni – mondta a kancellár, amikor látogatást tett az egyik befogadó központban, ahol a menekültek elosztása zajlott. – A végén minden jóra fordul. Megoldjuk. – Odalépett egy-egy migránshoz, megtapogatta a muszklijukat, megpróbált velük németül beszélgetni. – Herr Mengele! – kiáltotta a szelekciót végző tisztviselőnek. – Ezt mindenképpen megtartjuk! Bivalyerős, és szép mosolya van.

Valaki gyorsan felírta a kérdéses személy karszalagján szereplő sorszámot, nyitottak számára egy dossziét, majd a férfit elvezették a „D” feliratú kapun keresztül.

– Mindenkiről felvesszük a szükséges adatokat – magyarázta az egyik hivatalnok a kancellárnak. – Összeírjuk, milyen végzettsége van, mihez ért, beszél-e nyelveket. Kidolgoztunk egy pontrendszert, amelynek segítségével felmérjük az egészségi állapotát, fizikai erejét. A legalkalmasabbakat természetesen megtartjuk. A képességeiket összevetjük a német állam szükségleteivel, és ezeket figyelembe véve elirányítjuk őket a Volkswagenhez, a köztisztaságiakhoz vagy a Bayern Münchenbe.

– És aki nem jó semmire? – kérdezte egy újságíró.

A kancellár elmosolyodott.

– A kvóták szerint szépen minden ország átveszi a maga részét, miután átválogattuk ezeket. Ezt persze nem kell megírni – vette el a riporter okostelefonját, amit gyorsan földhöz vágott, ráugrott és összetörte. – Természetesen minden ország kap agysebészeket és atomfizikusokat is.

Zajongás támadt az egyik asztalnál.

– Nem akarok Bulgáriába menni! – toporzékolt egy fiatalember.

– Márpedig végzettség nélkül itt nem maradhat. Különben is, valahogy fel kell tölteni a bolgár kvótát is.

– Vissza fogok jönni – sziszegte a férfi, miközben a „BG” kapu felé vitték –, autót lopok, és elgázolok minden járókelőt az Alexander Platzon.

– Ugyan már, gyermekem – nevetett a kancellár –, ha mindenkit elhelyeztünk az új hazájában, olyan szögesdrótot húzunk ki a német határra, hogy az AfD elélvez a gyönyörűségtől.