Az emberiség lélekszáma rohamosan növekszik: a kilencvenes évek végén hatmilliárd főt számlált, 2011-ben léptük át a hétmilliárdot, most tartunk több mint 7,5 milliárdnál. A mezőgazdaságba bevonható területeket számottevően nem lehet növelni, vagyis megoldást csak a hatékonyság fokozása adhat. Ebben segíthet a precíziós gazdálkodás, ami – kis túlzással élve – majdnem egyenként gondoskodik a növényekről. A szántóföld „okosításának” kutatásában Magyarország az élvonalban van, de ezeket a lehetőségeket alig használják ki a gazdák.

Fotó: http://www.shutterstock.com/illusztráció

– Helyesebb volna a helyspecifikus gazdálkodás kifejezést használni, mert nemcsak precízióról, vagyis pontosságról van szó – mondja dr. Milics Gábor, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának docense, illetve a nemrég alakult Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke. – Az eljárás lényege, hogy ha a szántóterület nem homogén, hanem heterogén, akkor akként is kell kezelni, vagyis minden részére pontosan annyi vizet, tápanyagot és növényvédő szert juttatni, amennyi oda valóban szükséges. Mindezt műholdas navigációval, helyspecifikusan oldják meg, ami sokkal precízebb vetésre és talajművelésre is lehetőséget ad. Számos növénytermesztési technológiát foglal magába a precíziós gazdálkodás, amelyekkel részint csökkenteni lehet a kiadásokat és a környezetterhelést, részint növelni a hozamot. Más modern technológiákhoz képest – például a génmódosítással vagy az egyre több kemikália bevetésével ellentétben – ez egyértelműen nem terheli az emberi szervezetet.

Magával a precíziós gazdálkodással már az 1920-as években próbálkoztak az Egyesült Államokban. Igyekezték felmérni egy-egy tábla tápanyagtartalmát, és aszerint eljárni külön-külön. De igazán a kilencvenes évek elején indult fölfelé ez a technológia, majd a GPS széles körű terjedése adott neki nagyobb lendületet. Magyarországon a kilencvenes évek végén kezdtek el vele foglalkozni az egyetemek és az Akadémia.


Két centiméterre pontosan

Magyarországon a legtöbb szántóterület heterogén, nálunk kifejezetten jellemző a talajmozaikosság, ami a Kárpát-medence földtörténeti alakulásának következménye. Dombos területeken például lehetnek lemosódott vagy homokosabb, illetve agyagosabb részek, amelyek sok szempontból jelentenek különbséget a növény fejlődésében, és a sík területeken szintén változik a talaj nedvessége egészen kis távolságokon belül is.

– Először érdemes felmérni a talajt, mert általában a növényállomány különbségeit is annak fizikai és kémiai állapotában lévő eltérések adják. A precíziós gazdálkodás egyrészt szakértelmet jelent, amit szolgáltatásként lehet igénybe venni, másrészt a helymeghatározással működő gépek használatát vonja magával – folytatja a szakember.

Az eljárás során például felmérik a talaj mikro- és makroelemeit, legfőképp a nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmát. Nemcsak a talaj tápanyag-ellátottsága, hanem az a képessége is meghatározó, hogy mennyit tud átadni a növénynek abból, ami benne van. Az eljárás része a helyspecifikus talajművelés is, így az eltérő tulajdonságú részeket például eltérő szántásmélységben, indokolt esetben más technológiával művelik meg. Hozamtérkép is készül, amelynek során lemérik a betakarított anyag mennyiségét zónánként. Mindezt kiegészítheti egy drónfelvétel, ami például megmutatja, van-e vadkár vagy vízállásos terület a táblában, és be lehet vetni a nitrogénszenzort is – ez a növény tápanyag-gazdálkodására enged következtetni.

Az egyik legfrissebb technológiai eleme a precíziós gazdálkodásnak a kapásnövények – elsősorban a kukorica és a napraforgó – esetében a tőszámszabályzás: ahol lehet, sűrítik, ahol kell, ritkítják az állományt a talaj tulajdonságainak figyelembevételével.

– Ezekhez a munkálatokhoz két centiméteres precizitással kell dolgozni, a vetésnél vagy az aratásnál nem elég a GPS, ami 50-60 centiméteres pontossággal határozza meg a földrajzi helyzetet – fejti ki Umenhoffer Péter, az Axial Kft. marketingigazgatója, egyben a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnökségi tagja. A cégük fedte le az egész országot olyan földi koordinációs jellel, amely mobilhálózaton keresztül pontosítja a navigációs műholdvételt.

52 bázisállomással működnek, amelyek egy rendszerbe tömörülnek és a mobilhálózaton keresztül kommunikálnak a robotkormány által vezérelt gépekkel. Az Axial hétszáz mezőgazdasági járművet lát el ezzel a szolgáltatással, ami a hazai, digitálisan vezérelt gépeknek körülbelül a fele. Az összesnek egyébként a 4-5 százaléka. A cég nemcsak precíziós mezőgazdálkodásra alkalmas járműveket, hanem olyan berendezéseket is árul, amelyekkel fel lehet szerelni akár egy régebbi mezőgazdasági gépet is: ilyen lehet például a GPS-rendszer, a nitrogénszenzor vagy a robotkormány. Ezenkívül gépbérleti konstrukciót is kínálnak.


Mikroklímák a birtokokon

Az agrárium digitalizált működésében meghatározó szerepet töltenek be az úgynevezett integrátori vállalatok, amelyek finanszírozási, terményfelvásárlási, inputanyag-forgalmazási, szaktanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak a gazdáknak.

– Egyre nagyobb jelentősége van a precíziós öntözésnek – mondja Schober Gyula, az Agrotec Magyarország Kft. öntözési üzletágvezetője. – Ugyanis ezt követelik az intenzív kultúrák, amelyek hozzájárulnak a nagyobb termelési értékhez. Ehhez egyrészt a talaj fizikai állapotát, valamint a környezeti körülményeket kell felmérni. Így szükség van egy meteorológiai állomásra, amely adatokat szolgáltat a levegő páratartalmáról, hőmérsékletéről és a szél sebességéről. Ezen adatokat kiegészítve a talaj vízkapacitásának mérése is elengedhetetlen, hogy különböző talajmélységekben ismerjük meg a talaj vízállapotát.

A domborzati viszonyok fontos szerepet játszanak az erózióban, amelyre az öntözés esetén hangsúlyt kell fektetni. A talaj típusának ismeretén felül vizsgálják annak humusztartalmát és víztartó képességét is, fontos kérdés az is, hogy a növénynek mekkora erőt kell kifejtenie a víz felvételéhez, mert van olyan talaj, aminek a víztartalma magasnak mondható, de nagyon kötött formában, így az a növények számára nehezen hozzáférhető.

A páratartalom ismerete azért is fontos, mert a kukorica nagyon érzékeny a címerhányást követően – amikor a hímvirágzatok, azaz a címerek kibomlanak és elkezdik megtermékenyíteni a csöveket –, egy bizonyos páratartalom alatt a pollen termékenyítő képessége radikálisan csökken.

– A mintavételezésnél fontos szempont, hogy a területi adottságokhoz igazodjunk, mert nem mindegy, hogy tíz vagy száz négyzetméterenként, esetleg találomra veszünk tíz-húsz mintát talajból – mondja Schober Gyula. – A precíziós öntözést többnyire center körforgó öntözőberendezésekkel valósítjuk meg. Magyarországon a legnagyobb hasznát abban látom ennek a technológiának, hogy segítségével egy berendezés alatt kisebb területen is lehet különböző növényeket termeszteni.

– A táblák mozaikossága miatt indokoltabb lenne különböző növényeket ültetni különböző zónákra – veszi át a szót Milics Gábor. – Ezt inkább olyan gazdák látják át, akiket egyébként is érdekel a precíziós technológia. Például észreveszik, hogy egy bizonyos részen nem éri meg a búza termesztése, mert nagyobbak a költségek, mint amennyi a hozamból eredő bevétel. Rájönnek, hogy a birtokuk egyik részén folyamatosan veszteséget, a másikon pedig nyereséget termelnek, vagyis a mínuszos részt meg lehet szüntetni, és akár egy másik, célszerűbb növény vetésével felváltani.


Mennyi az annyi?

Kardinális kérdés az, hogy mindez mennyibe kerül és mennyire éri meg.

– A leglátványosabban a kemikáliákon és a tápanyagok pótlásán lehet spórolni – mondja Milics Gábor. – A gazdaságosságot persze az is befolyásolja, hogy éppen mennyi a termény átvételi ára. De azt szoktuk mondani, hogy öt-hat éven belül megtérül a gépek költsége, ha egyébként is le kell cserélni a korábbi, elhasználódott darabokat. Azonban az Agrárgazdasági Kutatóintézet felmérése szerint abban az esetben, ha az összes járművet lecserélik csak a precíziós eszközök beszerzése miatt, nem fizetődik ki a beruházás. Tehát érdemes lépésről lépésre haladni.

A legelterjedtebb precíziós technológia, amellyel mindenki elkezdi a modernizációt, a GPS-vezérelt automata kormányzás. Ennek a megtérülése pénzben alig kifejezhető, de jelentősen növeli a hatékonyságot és a munkavégzés pontosságát, a hozamot azonban csak csekély mértékben. Mégis kedvelik, mert könnyebb és egyenletesebb lesz a munkavégzés, nincs többé átfedés és sorkihagyás vagy a permetezőszer duplán kiszórása a fordulás miatt. Teljesen nem hagyható ki a rendszerből az ember, mert szükség van a gép felügyeletére: jöhet fasor, elé szaladhat egy állat. Persze, a mezőgazdaságban is jövőkép a teljesen önálló, önvezető traktor, már vannak is ilyen fejlesztések.

Ahogy az az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) által 2016-ban írt Digitális Agrár Stratégiában olvasható, a precíziós mezőgazdaság költségcsökkentő hatásairól itthon még nem készültek felmérések. Uniós elemzések szerint azonban a munkagépek okosításával, nyomon követésével, automatikus kormányzással megközelítőleg 2 euró megtakarítás érhető el hektáronként. Ha már a teljes gépsor intelligens, és az adott parcellában négyzetméter pontossággal adatbázisba gyűjtjük a kijuttatott vetőmag, műtrágya, növényvédő szer mennyiségét, valamint a betakarítás adatait, a harmadik évtől a megtakarítás a 40-50 eurót is elérheti hektáronként. Az IVSZ szerint Magyarországon a technológiák ágazati szintű bevezetése várhatóan jelentős, akár 10 százalékos jövedelemnövekedést is eredményezhet.

– Úgy gondolom, azok a vállalkozások, amelyek használják az összes technoló­giai elemet Magyarországon, a gazdálkodói kör alig öt százalékát teszik ki, míg azok aránya, akik valamilyen szinten elkezdték ezt a folyamatot, tíz-húsz százalék lehet – véli Milics Gábor. – A nagyobb gazdaságok nyilván előbb állnak át, mert gyakrabban kell gépet cserélniük, illetve tőkeerősebbek is. Egy bizonyos gazdálkodási méret alatt azonban nem érdemes befektetni, ez 30 hektár körül van.

Nehéz megállapítani, hogy az adott technológiák alkalmazásában hol állunk Nyugat-Európához képest, ugyanis például Ausztriában sokkal kisebb szántóföldek vannak, mint itthon, ezért ott nem annyira érdemes belevágni ezekbe a fejlesztésekbe.

Élvonalban

Párhuzamosan több felsőoktatási intézmény is megkezdte a kétezres években a kutatásokat a Kárpát-medencére vonatkozóan. Gazdálkodókat bevonva megalkották az informatikai hátteret, és gyakorlati eredmények is születtek. Minden évben megrendezik a Precíziós Gazdálkodás és Agrárinformatika Konferenciát és Szakkiállítást (PREGA), ahol általában ötszáz gazdálkodó vagy a technológiában érintett szakember gyűlik össze. Július végén megalakult a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület is azzal a céllal, hogy a kutatási eredményeket eljuttassa az érdeklődők felé, illetve kialakítson egy egészséges párbeszédet a gazdálkodók, a gépkereskedők, illetve a növényvédőszer- és tápanyag-kereskedők között. Ezenkívül Magyarország megnyerte a 2021-es Európai Precíziós Gazdálkodási Konferencia (ECPA) szervezésének jogát.

– Ez annak is köszönhető, hogy a mosonmagyaróvári oktatók a kezdetektől jelen vannak a szakmai találkozókon – mondja Milics Gábor. – Tudományos, kutatói szempontból a világ élvonalában vagyunk. Azon lehet vitatkozni, hogy a gyakorlati alkalmazás oldaláról le vagyunk-e maradva vagy sem, de minden technológia és szaktudás itthon is elérhető. Olyannyira, hogy több hazai cég is végez szolgáltatást közép-kelet-európai országok gazdálkodói számára.

Szintén komoly előrelépés, hogy megszületett a Digitális Jólét Program, amelynek fogalmazása szerint „a Kormány kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a digitalizáció segítségével Magyarország az eddigieknél is jobban kihasználhassa egyedülálló agrárgazdasági lehetőségeit”. Így elrendeli Magyarország Digitális Agrár Stratégiájának kidolgozását, továbbá támogatások előkészítésére is sor kerül.

Mindez azért is fontos, mert a meglévő fejlesztések szigetszerűen működnek, jelentős adat- és adatminőség-vesztést eredményezve. Az intelligens eszközök pedig csak megfelelő integráltsággal biztosítanak valódi gazdasági előnyt.

A hazai mezőgazdaság eddigi legnagyobb technológiai ugrását a 70-es években élte meg, az amerikai nagyüzemi technológiai láncok és a hozzá kapcsolódó tudás átvételével. Akkor közel kétszeresére sikerült növelni a termelés volumenét és minőségét. A magyar termelési szint akkoriban megfelelt más, nagy agrármúltú országokénak, míg most például a franciák szántóföldi terméseredményei 30-50 százalékkal, az amerikaiaké pedig akár 100 százalékkal magasabbak. A hasonló vagy akár rosszabb természeti és geopolitikai helyzetben lévő agrárgazdaságok – például Hollandia, Izrael – teljesítményi mutatóival összehasonlítva is van még mit fejlődni.

Fehérváry Krisztina