Az idén a tervek szerint közel 1900 milliárd forint jut az oktatásra. Ez a GDP öt százalékát kitevő összeg bő 600 milliárddal, vagyis felével több, mint amennyit e célra költött az ország a 2010-es kormányváltáskor. A pénzből pedagógusbér-emelésekre, ingyenes tankönyvekre és étkeztetésre nyílt lehetőség, újabban pedig az intézményfejlesztés, digitális eszközök jelennek meg célként.

Az oktatásra fordított összegek folyamatosan csökkentek a szocialista–liberális kormány időszakában, hiszen az ágazat az önkormányzatok finanszírozási területéhez tartozott, márpedig ennek forrásait rendre megnyirbálták a költségvetési intézkedések. Ennek következtében 2010-ig 800, főként falusi iskola zárta be végleg a kapuit szerte az országban anélkül, hogy megteremtették volna a feltételeit a gyerekek más településekre való utaztatásának. Ezek a kényszerátszervezések sem segítettek azon, hogy számos településen hozomra kellett dolgozniuk a pedagógusoknak csak azért, mert hónapokig csúszott az amúgy is alacsony fizetés, mert a fenntartó helyhatóságoknak nem volt miből utalniuk. Az önkormányzatok finanszírozási képességének különbözősége miatt égbekiáltó különbségek alakultak ki az iskolaépületek állapotában, az intézmények felszereltségében, az oktatás színvonalában a szegény és a gazdag települések között. A rendszer elvette a továbbtanulás esélyét azoktól a gyerekektől, akik rossz helyre születtek.

E problémák orvoslásá­ra született meg 2010-ben a döntés, hogy a Fidesz–KDNP-kormány az államnak adja át a közoktatást, megteremtve az új fenntartói intézményrendszert. Ennek keretében került sor a pedagógus-életpályamodell kialakítására, amelynek révén 2013 óta 50 százalékkal nőtt a tanárok fizetése (a most induló tanévben pedig 3,4 százalékkal). Csak a tanárok jövedelmi helyzetének rendezésére 350 milliárd forintot fordított az állam. Ennek köszönhetően a tanári fizetések elérték az értelmiségi átlagfizetés 82 százalékát, ami némileg felülmúlja az OECD-átlagot. Ez nem csak a pedagógusok megélhetését könnyíti meg, önbecsülésükre is jótékonyan hat. Mint ahogyan az is, hogy a jogszabályok értelmében közfeladatot ellátó személyként védelem illeti meg őket, vagyis nem fordulhat elő az a 2010 előtti állapot, amikor szinte havonta jöttek hírek pedagógusok bántalmazásáról.

Nem szabad elfelejtkezni a családokról sem. Nekik, különösen ahol több gyermek nevelkedik, óriási könnyebbséget jelent a 9. osztályig ingyen átvehető tankönyvcsomag, az évről évre szélesebb körnek elérhető ingyenes iskolai étkeztetés, a rászorulóknak a tanítási szünetben is járó meleg étel.

A nemrégiben bejelentett oktatásfejlesztési program szerint az előttünk álló időszakban 238 milliárd forintot fordít intézményfejlesztésre a kormány uniós forrásból, vagyis az egyre emelkedő oktatási büdzsén felül. Ebből a pénzből szaktantermek, tornatermek, klubhelyiségek épülhetnek és szerelhetők fel. Megkezdődik az uszodaépítési program, hogy néhány éven belül ne legyen olyan járás az országban, ahol a nebulók úszástudás nélkül kerülnek ki az iskolákból.

A nemrég nyilvánosságra került Digitális Oktatási Stratégia szerint pedig a kormány vállalja a széles sávú internethálózat kiépítését az ország egész területén, és 45 ezer 600 tanári és tantermi laptop, valamint 19 ezer diákoknak járó tablet kerül az iskolákba.

Oktatásunk megítélése ellentmondásos. A rosszul sikerült nemzetközi tesztek széles visszhangot kapnak. Ugyanakkor tény az is, hogy Európa nyugati felén két kézzel kapnak a magyar mérnökök, orvosok és szakmunkások után. Ők is a magyar általános és középiskolákban, valamint a magyar egyetemeken tanultak, és a lebecsült magyar tanítók, tanárok és egyetemi oktatók mélyítették el tudásukat.