– Aki élő vizet keres, tudnia kell, hol keresse a kutat – mondta Czibere Károly Vizsolyban az abaúji település Árpád-kori templomának történelmi emlékhellyé nyilvánítása alkalmából rendezett ünnepségen. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára a magyar kormány által 2013-ban létrehozott Nemzeti Örökség Intézete társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatójával, Kovács Ákossal és Baksy Máriával, az Abaúji Református Egyházmegye esperesével közösen leplezte le a templomkertben felállított emlékoszlopot.

A reformáció legjelentősebb hazai települése, Vizsoly 1590-ben írta be magát a történelembe, amikor a lengyel származású Mantskovit Bálint itt nyomtatta ki az első magyar nyelvű Bibliát. Kovács Zsolt Levente lelkipásztor az anyanyelvű Szentírás megszületését hálaadó istentisztelettel ünneplő helyi református gyülekezet hitvallását tolmácsolva arról beszélt, hogy a reformációs igehirdetés anyanyelvi élménye nélkül ma kevésbé értenénk és éreznénk, hogy az Úr szövetségesei vagyunk, „győztes nép, mely hittel és igével harcolhat az ördögi káosz destruktív hatalmával szemben az élet megannyi területén”, fejtette ki a tiszteletes. Az esemény a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév fontos eseménye volt.

A történelmi emlékhelyek a Nemzeti Örökség Intézete alapvetése szerint az emlékezet olyan fontos helyszínei, amelyek nemzeti, felekezeti, regionális vagy kisebbségi szempontból kiemelkedőnek minősülnek, általuk megtapasztalhatóvá válnak a magyar történelem sorsfordító eseményei. Jelenleg 48 ilyen helyszín szerepel a történelmi emlékhelyek sorában, ezeket egységes, jól azonosítható, tömör történelmi összefoglalót is tartalmazó sztélék teszik könnyen felismerhetővé.

Ágoston Balázs