Jelenlegi hely

Láthatatlan ujjak

A saját otthonunkban élhetünk át friss vagy éppen történelmi koncerteket. A Steinway hangszergyártó a Magyar Állami Operaház Zongoratermében mutatta be különleges új zongoramodelljét. A Spirio magától képes lejátszani a kiválasztott darabot, a billentyűket éppen olyan tempóban és habitusban megszólaltatva, mint ahogyan az eredetileg elhangzott.
 

Korábban legfeljebb kísértetházas filmekben láttunk hasonlót: a zongora elkezd magától játszani, a billentyűk hullámoznak, mintha egy láthatatlan ember ütné le a hangokat. A több mint százhatvan éve alapított Steinway&Sons történelme során piacvezetővé vált a hangszerkészítés területén, és miként a Spiriót bemutató sajtótájékoztatón a cég európai értékesítési igazgatója, Hans-Heinrich Schalkowski elmondta, nem telik el pillanat, hogy a világon ne kezdődne el egy olyan komoly- vagy könnyűzenei koncert, amelyen egy általuk gyártott, hagyományos módon, kézzel készített hangszerrel lép pódiumra a művész.
 

Új fejlesztésük, a Spirio célja, hogy ezeket a hangversenyeket a saját otthonunkban is élvezhessük. A manhattani stúdiójukban felvett zongorajátékokat részletesen digitalizálják, az előadó szenvedélyének, habitusának, előadásmódjának legapróbb nüanszait is rögzíti az általuk kialakított szoftver, beleértve a billentés finomságát és sebességét is. Ezzel az eljárással másodpercként 800 mintát képesek dokumentálni. A hangszer az előadott zeneműveket ezt követően tökéletesen képes reprodukálni,  és lejátszani bárhol, éppen úgy, ahogyan a művész tette – így testközelből figyelhetjük meg a lenyomódó billentyűket. A zongorát mindeközben Bluetooth-szal csatlakoztatva iPad segítségével irányhatjuk, amelyen megtalálhatjuk a folyamatosan bővülő, jelenleg már mintegy 1700 darabot számláló gyűjteményüket, ami a klasszikusok mellett a dzsessz és a könnyű­zene világát is érinti.

Érdekesség, hogy a repertoárban nem csupán frissen, direkt erre a célra profi körülmények között felvett anyagokat találunk, hanem például a múlt századi legendás koncertek tökéletes másolatait is. A sajtótájékoztatón fel is merült a kérdés, utóbbiak esetében mennyire hiteles a végeredmény – különösképpen, ha az adott előadáson a művész nem is Steinway zongorát használt –, és milyen mértékben befolyásolhatja a játékot a hangmérnök egyéni ízlése a reprodukálás során. Hans-Hein­rich Schalkowski szerint ez sem probléma: programjuk a történelmi felvételek esetében is képes érzékelni a szükséges jeleket, és visszaadni az egykori koncertet.

A műélvezet kiteljesítése mellett a fejlesztés másik előnye, hogy rendkívül hasznos segítséget nyújthat az oktatásban. Miként Farkas Gábor Liszt- és Junior Prima díjas zongoraművész – az adatbázisban szereplő tételek jelenleg egyetlen előadója – meséli, amikor elhívták a manhattani stúdióba egy New York-i hangversenyét követően, először azt hitte, sima lemezfelvételről van csupán szó. Annál inkább meglepődött, amikor jelezték, nemcsak mikrofonokat helyeznek el, hanem a billentyűket és a pedálokat is szenzorok figyelik. Mindez természetesen igen furcsa élmény volt számára is, hiszen életében először hallgathatta meg a saját „élő” játékát. Áldás és átok is ez, fogalmazott, hiszen egyénfüggő, ki milyen teljesítményt vár el magától.

A csodazongora költségeit is figyelembe véve azonban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy Vladimir Horowitz vagy éppen Lang Lang kísértetkoncertjével nyűgözzék le vendégeiket. Maga a szoftver ugyanis 27-28 ezer euróért szerezhető be, és kizárólag Steinway zongorával együtt működik, ráadásul utólagos beépítésre sincs lehetőség. Így a házi hangversenyekre mintegy negyvenmillió forintért válthatunk örökös bérletet.

Német Dániel

 

 

Lapszám: