Vlagyimir Putyin évértékelő beszédében bejelentette, hogy Oroszország olyan katonai technológiával rendelkezik, ami talán csak a tengerentúli sci-fikben létezik. Nyilvánvalóvá tette, hogy Moszkva adott esetben kész be is vetni ezeket a fegyvereket – értelemszerűen válaszcsapásként. Az orosz elnök vélhetően nem fenyegetni akart, csak tárgyalásra késztetni Washingtont.
 


Orosz Szu-57-es vadászbombázók a levegőben. Páratlan képességekkel rendelkeznek. 

Van egy régi moszkvai vicc, még a szovjet időkből. Leonyid Brezsnyev pártfőtitkárnak kétségbeesve jelentik a vezérkarból, hogy egy részeg főhadnagy elfoglalta az atomfegyverek indítására kialakított helyiséget. És a rakétákat Washington felé irányította. Brezsnyev összehívja a Politikai Bizottságot, válságértekezlet kezdődik. Aztán jön egy telefonhívás a különleges vonalon a Fehér Házból: az Amerikai Egyesült Államok megadta magát. A hadügyminiszter közben intézkedik. Jelzi, hogy mindjárt betörik a szobát, és az ittas főhadnagy megy Szibériába. Brezsnyev leinti. Egyrészt, a főhadnagy nem részeg, hanem kellően megfontolt döntést hozott egy kritikus helyzetben. Másrészt nem főhadnagy, hanem vezér­őrnagy, és a miniszter kezdje el kiüríteni az irodáját.

Az orosz humor sajátosságait egy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin névre hallgató elnök tökéletesen ismeri. A kérdés az, hogy ezt Washingtonban is tudják-e.

A március elsejei elnöki szózatban Putyin nem hirdetett háborút, de egyértelműen üzent: Oroszország nagyhatalom, és ehhez megvannak a katonai eszközei is. Marija Zaharova külügyminisztériumi szóvivő ezt pontosan megfogalmazta: „Moszkva más típusú párbeszédre számít Washingtonnal az új orosz hadászati atomfegyverek bemutatása után.”


Moszkva állítja, már képes legyőzni bármilyen amerikai rakétavédelmi rendszert. 

Ezek az eszközök állítólag képesek kikerülni minden létező rakétavédelmi rendszert. Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint „lyukassá teszik” mind a meglévő, mind a fejlesztés alatt álló amerikai rakétavédelmi rendszereket. Putyin az ellenség által felderíthetetlen és elfoghatatlan, manőverező nukleáris fegyverek kifejlesztéséről beszélt. Ezek között szerepelt a Kinzsál (Tőr) nevű légi indítású, több mint kétezer kilométeres hatótávolságú hiperszonikus rakéta, valamint az atommeghajtású manőverező robotrepülőgép is.

Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov szerint az új orosz fegyvertípusok a nukleáris paritás fenntartását szavatolják, és választ jelentenek arra, hogy az Egyesült Államok felmondta a rakétavédelmi rendszerekről szóló, 1972-es ABM-szerződést.

Donald Trump amerikai elnök Emmanuel Macron francia államfővel és Angela Merkel német kancellárral folytatott telefonbeszélgetései nyomán „a politikai vezetők egyhangúlag komoly aggodalmukat fejezték ki Vlagyimir Putyin orosz elnök atomfegyverekre vonatkozó tervei miatt”. A három politikus a hírügynökségi jelentések szerint egyetértett abban, hogy „Putyin beszéde eltereli a figyelmet a produktív párbeszédről Oroszország és a Nyugat között”. A Kreml az elmúlt években számtalan kezdeményezést tett a kapcsolatok rendezése érdekében a „produktív párbeszédre”, azonban erre nem került sor, sőt, az oroszellenességet átkeverték a civil szférába is. A dél-koreai téli olimpia talán a legjobb példa erre, ahol orosz versenyzők nem képviselhették saját színeikben a hazájukat.

A szíriai konfliktusban mind az amerikaiak, mind az oroszok kipróbálták legújabb technológiájukat. Az úgynevezett ötödik generációs Szu–57-es vadászbombázók itt mutatkoztak be: szinte hihetetlen elképzelni, hogy egy repülőgép egyszer csak megáll a levegőben, és nem zuhan le. Az orosz gép ezt tudja. A Pentagon is itt tesztelte harci körülmények között az F–22 Raptor és az F–35 Lightning II. gépeket.

Kipróbáltak szinte minden hadi eszközt, az új típusú Kalasnyikovtól az amerikai lőfegyverekig. Kézigránátokat és egyéb robbanóeszközöket. Az oroszok a szíriai tapasztalatok után fejlesztették ki a dzsipre felszerelt géppuska új verzióját is.

Hadműveleti módszereket is ellenőriztek. Az amerikaiak a szír „felkelőkkel” és az Iszlám Állammal való együttműködést próbálták ki, az oroszok a szíriai kormányhadsereget igyekeztek rendbe hozni, meg az iráni különleges erőket és a Hezbollahot ismerték meg közelebbről.

A szíriai kaland mindkét oldal számára megmutatta a helyzet politikai következményeit is. A Nyugat Bassár el-Aszad szíriai elnököt akarta megbuktatni. Nem sikerült. Az oroszok kiálltak mellette, és mára nyilvánvalóvá vált, hogy az államfő marad. Moszkva meg tudott egyezni Törökországgal is, amely hosszú évtizedekig Amerika meghatározó szövetségese volt a térségben. A világ átrendeződött.

Máté T. Gyula