Jelenlegi hely

A migránsbiznisz keresztapái

A szicíliai maffia mára a földközi-tengeri migránsbiznisz egyik legnagyobb haszonélvezőjévé vált. Az olasz szervezett bűnözők kreativitása határtalan. Az embercsempészetből és a táborok üzemeltetéséből is tízmilliókat keresnek, de nem ritka a migránsok drogterjesztésre és illegális prostitúcióra való kényszerítése, sőt még a rabszolgamunka sem.

Hogy a bűnszervezetek rátelepednek a migrációra, közismert. Az Europol statisztikája szerint az Afrikából Európába irányuló migráció 80 százaléka valamilyen bűnszövetkezet szervezésében zajlik, de ez az arány egyes országokban akár még ennél is magasabb lehet. A Hollandiába érkező illegális migránsoknak például 97 százaléka vette igénybe embercsempészek szolgáltatását. Noha az üzletből Európa számos országának bűnözői kiveszik a részüket, a pálmát a kontinens legrégibb bűnszervezete, a szicíliai maffia viszi.

„Ahol pénz és hatalom van, ott a maffia is megjelenik” – summázta a szicíliai alvilág migránsbizniszben való érintettségét az olasz maffiaellenes harc egyik legnagyobb alakja, Nicola Gratteri a The New York Timesnak. Szicília az Észak-Afrikából kiinduló migráció frontvonalában helyezkedik el. 2015-ben és 2016-ban négyszázezren, idén pedig már közel százezren értek partot az ötmilliós lélekszámú szigeten.

Ez pedig valóságos kincsesbánya a szervezett bűnözés számára. Az elmúlt hónapok során folyamatosan kerülnek nyilvánosságra az információk arról, miképpen telepedett rá Európa legismertebb bűnszervezete a Földközi-tengeren zajló exodusra.

A szicíliai maffia felemelkedése az 1800-as évek első felére tehető. A feudális birtokrendszer szétzilálódását, majd a Bourbon-dinasztia hanyatlását követően a szigetet az olasz állam annektálta. A rend megingott, a vidéki lakosság pedig banditák prédájává vált. A munkájukat elveszítő kiszolgált katonák felismerték, hogy a helyieknek szükségük van a védelemre, amiért akár fizetni is hajlandóak nekik. Innen indul a Cosa Nostra története, mely az évek során a szicíliai társadalom, gazdaság és politika szerves részévé vált. Noha az olasz kormányok, beleértve Mussolini fasiszta rezsimjét, számos alkalommal üzentek hadat a maffiának, befolyásukat mégsem sikerült megtörni. Rezsimek jöttek, kormányok, politikusok mentek, a szervezett bűnözés, a Cosa Nostra, a Camorra és a ’Ndrangheta jelenléte viszont állandónak bizonyult. A bűnszervezetek felosztották egymás közt a területeket, és mindig megtalálták azokat a réseket, kiskapukat, melyeken keresztül profitot tudtak termelni.

Nem meglepő, hogy a migránsválságnak is ők lettek az egyik legnagyobb vámszedői. Május 17-én 68 embert, köztük papokat tartóztatott le a szicíliai rendőrség Isola Capo Rizzuto községben. Az ügyészség szerint a ’Ndrangheta közel egy évtizedig tartotta ellenőrzése alatt Európa legnagyobb migránstáborát. Annak a 103 millió eurónak, mellyel az Európai Unió finanszírozta a tábort, legalább harmada vándorolt a környéket uraló Arena-klán zsebébe. A nyomozók több egyházi személyt is letartóztattak, akik a vád szerint a migránsok és menekültek lelki támogatásának címén tettek zsebre euró-tízezreket a költségvetésből úgy, hogy cserébe nem tettek semmit.

De ez csak a legutóbbi eset. A maffia valójában már az elmúlt évek migránsválsága előtt felismerte az illegális embercsempészetben rejlő lehetőségeket. Az első bizonyított eset 2011 márciusában történt, amikor egy egyiptomi halászhajó, fedélzetén 190 migránssal, kikötött Riposto közelében. A későbbi nyomozások kiderítették, hogy a Brunetto-klán keresztapja, Salvatore Greco és a hírhedt egyiptomi embercsempész, Mohamed Arafa Badawi szövetségének eredményeként hatékony csempészhálózat működött, melyen keresztül leginkább líbiaiakat és egyiptomiakat szállítottak Európába. Egy embertől három-hatezer dollárt kértek, ami azt jelentette, hogy egyetlen csónakkal hatszázezer dollárt (155 millió forintot) kerestek. Greco emberei ezenfelül további bevételekre is szert tettek a migránsok bújtatásával, majd Észak-Európába való továbbjuttatásával.

A közép-mediterrán migrációs útvonal felélénkülésével az üzlet fellendült. A legfőbb bevételeit a maffia innentől már nem az embercsempészetből, hanem a kormányzattal való együttműködésből kezdte leakasztani. Csak Szicíliában három nagy befogadóközpont van, a helyi kormányalkalmazottak pedig mindhárom esetben a maffia érdekeltségébe tartozó vállalatokat bíztak meg a táborok élelmiszerrel, ruhával és gyógyszerekkel való ellátásával. Az üzletben annál is több pénz van, mint amit a fenti, Isola Capo Rizzutó-i eset nyomán sejtenénk.

A római kormány a Mineo városa melletti tábor minden lakójának ellátására napi negyven eurót utal át, az éves költségvetés pedig 98 millió eurót tesz ki. Noha a pénzből európai szintű ellátás is kitelne, a helyi tudósítások szerint az étel moslékszerű, a tábor túlzsúfolt, nincs egészségügyi ellátás, a lakóknak a tisztálkodásért is külön fizetniük kell. A táborban drogot is árulnak, ami a maffia felügyeletével jut be, a fiatal nigériai, szenegáli és más afrikai nőket pedig prostitúcióra kényszerítik.

A szicíliai maffia persze, mely a mai napig archaikus erkölcsi kódrendszert követ, nem piszkítja be kezét drogterjesztéssel és prostitúcióval. Az efféle munkát a nigériai maffiának osztja le, akik pizzo, vagyis védelmi pénz fejében folytathatják üzelmeiket a szicíliai maffia területein. Sok nigériai hamarabb hagyja el a tábort, mint hogy menedékre való jogosultságát megállapíthatnák, így pedig, mivel munkát legálisan nem vállalhat, más lehetőség híján helyi bűncsoportokhoz csatlakozik.

Az erőviszonyok fenntartása érdekében a szicíliai maffia nem engedélyezi az afrikaiaknak lőfegyverek viselését, így azok legföljebb késeket és machetéket hordhatnak maguknál. Az olasz maffiózók nem viccelnek. 2016 áprilisában a Cosa Nostra Palermóban a nyílt utcán lőtt le egy – a rendőrség szerint – ártatlan gambiai férfit csak azért, hogy jelezze, ki az úr.

Az afrikaiak így leginkább egymással rivalizálnak. A nigériai és szicíliai maffia közti együttműködés egyébként nem új keletű. 2008 és 2013 között az olasz rendőrség számos nigériai drogfutárt tartóztatott le, akik Hollandiából szállítottak kábítószert Szicíliába, melyet aztán az olaszok felügyelete alatt terjesztettek. A migránshelyzet nyomán azonban a kooperáció szintet lépett.

Persze nem minden migráns hajlandó bűnözésre. Nyelvtudás, tőke és piacképes szakma hiányában azonban jó részük így is a maffia hálójában végzi. Júliusban az olasz rendőrség egy hónap alatt hetvenöt farmot fésült át országszerte. A maffia hatáskörébe tartozó délkelet-szicíliai Ragusa ültetvényein tizenkét órás műszakokban dolgoztattak migránsokat, minimális pénzért, szinte rabszolgasorban.

Az olasz nyomozók erőfeszítései ellenére a migránsbiznisz ma virágzik Szicíliában. Az emberforrás pedig kiapadhatatlannak látszik.

Sayfo Omar

Lapszám: