A Fideszt ki akarják zárni a Néppártból – tér vissza rendre a hír az ellenzéki sajtóban. Igaz, ami igaz: miközben a Fidesznek és Orbán Viktornak szilárd szövetségesei vannak az Európai Parlament hagyományos jobbközép ernyőszervezetében, akadnak bírálói is. Ezt mutatja az is, hogy a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentés 37 igen szavazatából nyolc néppárti volt. Eközben az EU-szkeptikus és migrációellenes pártok hősként ünneplik a magyar miniszterelnököt, a Fideszt pedig saját soraikba csalogatnák. Jó helyen van-e a Fidesz a Néppárt soraiban, vagy jobban tenné, ha inkább az új jobboldali pártokhoz csatlakozna?

Fotó: MTI, archív, illusztráció

Fotó: MTI, archív, illusztráció

A brüsszeli Politico június 26-i cikke szerint a Fidesszel szemben három meghatározó Néppárton belüli állásfoglalás van. Az első a liberális belga, holland, svéd, finn és luxemburgi nézőpont, amelynek képviselői közül sokan a legszívesebben kizárnák a Fideszt a pártszövetségből. Velük szemben állnak a sziklaszilárd Fidesz-barátok, mint a visegrádi országok konzervatívjai, a bajor CSU, a német AfD vagy az Osztrák Néppárt. És vannak a semlegesek – köztük a német CDU –, akik számára leginkább csak az számít, hogy a fontos kérdéseket pragmatikus módon tudják intézni. A Néppárt bajor európai parlamenti frakcióvezetője, Manfred Weber eddig ellenállt a nyomásnak, hogy akár csak szóban is elítélje a Fideszt a Stop Soros törvénycsomag miatt. Az Orbán-ellenes hangokat megnyugtatandó nem hivatalos érvek szerint a Fidesz pártcsaládon belül tartásával a Néppárt úgymond ellenőrzés alatt tudja tartani a magyarországi eseményeket. Ám a tendenciákat figyelembe véve könnyű belátni, nem a Néppárt tartja kordában a Fideszt, hanem a Fidesz mutat irányt a Néppárt átalakulásához.

A Fideszhez való viszony valójában nem Orbán Viktorról szól. Sokkal inkább fokmérője annak a Néppártot feszítő belső ellentétnek, amely a különböző országok politikai kultúrájának eltérő fejlődéséből ered, és amelyet most a migráció ügye hozott felszínre. Az elmúlt évtizedben a II. világháború óta megszokott nyugat-európai politikai pártpaletta alapjaiban alakul át. A 2008-as gazdasági válságot kísérő elit- és globalizációellenesség a szocialista és balközép pártok támogatottságát rogyasztotta meg, a 2015-ös migránsválság – a nyomában járó terrorveszély és a felszínre kerülő integrációs problémák – miatt pedig a hagyományos jobboldaltól vándorolnak el a hívek. Északon a migrációellenes jobboldali, délen pedig a megszorításellenes bal- és jobboldali erők szívják el a fősodratú pártok szavazóit.

2017 a Néppárt fekete éve volt: a parlamenti választásokon Franciaországban 22, Hollandiában 19, Németországban pedig 5 százalékot veszítettek a konzervatívok. Egyelőre az idei sem tűnik jobbnak: Olaszországban a Forza Italia nem tudott megegyezni a migrációellenes Ligával, amely így a rendszerellenes baloldali Öt Csillag Mozgalommal lépett koalícióra. Bajorországban az októberi választásokra készülő CSU-t a migrációellenes AfD, azaz az Alternative für Deutschland szorongatja. Eközben Franciaországban a közvélemény-kutatások szerint az egyre inkább bevándorlásellenes, centrista Emmanuel Macron szívja el a jobboldal fiatalabb szavazóit, akinek receptjét az ugyancsak centrista spanyol Albert Rivera is próbálja ellesni. A Néppárt tehát gyengülő pozícióból készül nekifutni a 2019 májusában esedékes európai parlamenti választásoknak.

Ilyen körülmények között nemhogy Orbán Viktor van kiszolgáltatva a nyugati konzervatívoknak, hanem éppen fordítva, azok vannak rászorulva a magyar miniszterelnök szövetségére. A Néppárt 25 főnyi előnnyel bír a második legerősebb parlamenti frakció, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségével szemben. A Fidesz 11 tagjával tehát közel a felét adja a 25 fős előnynek. A legfrissebb számítások szerint a jövő évi európai parlamenti választásokon a különböző konzervatív pártok a korábbinál rosszabb eredményre számíthatnak. Különösen, hogy várhatóan a spanyol konzervatívok is rosszul szerepelnek majd, miután júliusban Mariano Rajoy kormánya korrupciós ügyek miatt lemondásra kényszerült. A Fidesz viszont, ha az országgyűlési választások eredménye megismétlődik, legalább egy fővel, 12-re növelheti képviselőinek számát, ami a Brexit miatt 751-ről 705 főre csökkenő parlamentben erősebb tényező a Néppárt számára. A Fidesznek ráadásul erős befolyása van a közép-európai konzervatív EP-képviselőkre, köztük a határon túli magyarokra, akikkel együtt a jelenlegi 11 helyett valójában már 20-ra gyakorolhat befolyást.

Noha az előrejelzések szerint 2019 után is a Néppárté lesz az Európai Parlament legnagyobb frakciója, a Hanbury Strategy tanácsadó cég felmérései szerint, ha most lennének a választások, a Néppárt a jelenlegi 29 százalékról 25 százalékra zsugorodna. Ilyen körülmények között pedig a pártszövetség nem hagyhatja, hogy a Fidesz a migrációellenes és egyben EU-szkeptikus frakcióhoz sodródjon.

Erre ugyanis nagy lenne az igény. Európa új jobboldali erői, köztük a holland Szabadságpárt, a francia Nemzeti Tömörülés (a Nemzeti Front új neve – a szerk.), a Svéd Demokraták vagy épp a német AfD példaképként tekintenek a magyar konzervatív kormányra, amiért az határozottan lép fel a migráció ellen, és áll ki az európai értékekért. A fentiek részéről számos informális jelzés érkezett már, miszerint szeretettel látnák a Fideszt a frakciójukban.

Orbán Viktor ennek eddig ellenállt. Ahogy június 16-án a magyar miniszterelnök Helmut Kohl halálának első évfordulóján tartott beszédében fogalmazott: „Az Európai Néppárt vezetői által a mi rovásunkra elkövetett hibák ellenére úgy döntöttünk, hogy kitartunk az európai pártcsaládunk mellett. Most könnyű lenne – tekintettel a 2019-es európai választásokra – létrehozni mondjuk egy új formációt a közép-európai országok hasonszőrű pártjaiból, vagy éppen egy bevándorlásellenes összeurópai formációt. Nem kétséges, nagyot hasítanánk a 2019-es EP-választásokon. De azt javaslom, álljunk ellen a kísértésnek, és tartsunk ki Helmut Kohl eszméi és pártcsaládja mellett. Dezertálás helyett inkább vállaljuk a nehezebb feladatot, újítsuk meg az Európai Néppártot, és segítsünk abban, hogy visszataláljon kereszténydemokrata gyökereihez.”

A fentiek megértéséhez tisztában kell lenni a tényekkel: Geert Wilders, Marine Le Pen, Jörg Meuthen, Jimmie Åkesson és a többi nyugati új hullámos migrációellenes politikus nem játszanak egy ligában Orbán Viktorral. Előbbiek többsége ugyanis saját országának politikai kultúrája vagy épp személyes kvalitásai miatt örök ellenzéki létre van kárhoztatva. Funkciójuk – ahogy egykor Magyarországon a Jobbiké – legföljebb annyiban merül ki, hogy rámutatnak az embereket aggasztó problémákra, amelyeket aztán a mérsékelt pártok – köztük a Néppárt – felemelkedő új politikusai a saját legitimitásuk érdekében megvalósítanak.

Az emberek akarata pedig egyértelmű. Egy idén májusban megjelent, az unió 27 országában 27 ezer 600 ember megkérdezésével végzett felmérés szerint az európai polgárokat leginkább aggasztó három kérdés a terrorizmus, a migráció és a fiatalok munkanélkülisége. Ha tehát a konzervatívok meg akarják őrizni támogatottságukat, ezekre a kérdésekre határozott választ kell adniuk. És minden jel arra mutat, hogy ez így is lesz.

A Financial Times elemzője, Alex Baker megállapította, hogy a Néppárt mára olyan keresztúthoz érkezett, mint az 1990-es évek elején, amikor a szűk értelemben vett kereszténydemokráciától nyitnia kellett az eltérő politikai hagyományokat ápoló francia, spanyol, olasz és kelet-európai jobboldali és jobbközép pártok irányába. A Néppárt dilemmáira és útkeresésére a megoldást a generációváltás hozhatja el. A fiatal nyugat-európai konzervatív politikusokat ugyanis már nem kötik az idősebb generáció tabui. Jó példa erre a 31 éves Sebastian Kurz, aki a közelmúltban a történelmi áthallásokra fittyet hányva tett javaslatot egy német–osztrák–olasz migrációellenes koalíció megalkotására. Hasonló a helyzet a francia konzervatívok 43 éves vezetőjével, Laurent Wauquiezzel is, aki júniusban azért menesztette helyettesét, Virginie Calmelst, mert az tiltakozását fejezte ki a „Franciaországnak meg kell maradnia Franciaországnak” című migrációellenes és EU-szkeptikus közlemény ellen. A Néppárt belülről újul meg, az idő pedig Orbán Viktornak és Magyarországnak dolgozik.