Nango Cui, azaz Mámorító Körte néven hódítja meg Kínát a magyar pálinka. A záhonyi illetőségű Bodnár Ferenc és felesége, Zsuzsa öt évvel ezelőtt egy fuvarozó vállalatot hagyott hátra, hogy belevágjon élete nagy kalandjába. Mára már jól menő pálinkafőzdét működtetnek Kínában, párlatuk pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A Demokrata sikerekről, buktatókról és a kínai piac sajátosságairól beszélgetett Bodnár Ferenccel Csungkingban.

– Idősebb lányom, Gréta akkor húszéves volt, és jól vette az akadályt – emlékszik vissza a kezdetekre Bodnár Ferenc. – Az akkor 15 éves Zsófia számára azonban nehezebb volt a váltás. Hiányoztak neki a barátai, és nem találta a helyét.

Mára mindannyian megszerették Ázsiát. A nagyobbik lány Kínában, a kisebbik Dél-Koreában, Szöulban jár egyetemre, miközben szüleik a vállalkozás ügyeit egyengetik.

Amikor Bodnár Ferenc először Kínába érkezett, sokakhoz hasonlóan ő is a kereskedelemben gondolkodott, üzlettársa azonban meggyőzte arról, hogy ne Kínából hozzon Magyarországra termékeket, hanem itthonról vigyen ki technológiát. Első ötlete egy fagylaltüzem létrehozása volt, mígnem egy napon találkozott az Észak-Kínában termő gyümölccsel, a nango körtével. A sárga, hersegő húsú, kerek gyümölcs ízében és zamatában a Magyarországon ismert alma és a körte között áll, mivel pedig jó cukorfokkal rendelkezik, adta magát az ötlet, hogy alkalmas lehet pálinkafőzésre.

Bodnár Ferenc kínai társával az északkelet-kínai Liaoning tartomány Haicheng nevű városában építette fel üzemét, 2015 végén pedig megtörtént az első próbafőzés.

– Időbe telt, amíg összecsiszolódtunk a helyi dolgozókkal. Kínában nincs hagyománya a pálinkafőzésnek, így minden apró részletet külön kellett elmagyarázni nekik.

Voltak technikai kihívások is. Amíg Magyarországon a pálinka metanoltartalma tisztaszesz-tartalomra számítva nem lehet több literenként 10 grammnál, ami egy 40 fokos pálinkánál literenként 4 g metanolt, azaz metil-alkoholt jelent, addig a kínai szabályozás ezt 2 grammban maximalizálja. Bodnáréknak ezért olyan feldolgozási technológiát kellett kiokoskodni, amely ugyan a tervezettnél több gyümölcsveszteséggel jár, de eleget tesz a követelményeknek. Az üzem kapacitása jelenleg évi 1000-1200 tonnányi gyümölcs feldolgozására elegendő, ami idővel akár a tízszeresére is nőhet. A Nango Cuit Bodnárék egyelőre Észak-Kínában terjesztik, de már van partnerük Pekingben és Sanghajban is, a csungkingi magyar főkonzulátus segítségével pedig a nyugat-kínai piacot is megcélozták. A terjeszkedéshez azonban a helyi ízlésekhez is alkalmazkodni kell.

– Míg északon népszerű az erősebb alkohol, addig délen a lágyabb, likőrösebb italokat szeretik – árulja el Bodnár Ferenc, aki a déli piac megnyerése érdekében az eredeti 42 fokos párlat mellett 48 fokos ágyas és 28 fokos mézes nango készítésébe is belefogott.

Noha a pálinka újdonságnak számít, a kínai kultúrában nagy hagyományai vannak az alkoholos italoknak és az égetett szesznek. A cirokból vagy rizsből készült 30-50 százalékos pajcsiu, már a XIII. században is kedvelt ital volt, és nemcsak az egyszerű emberek között, hanem a császári udvarban is. Az elmúlt évtizedek gazdasági növekedése és a középosztály erősödése miatt viszont a kereslet mára nagyobb, mint valaha. A legmeghatározóbb helyi italgyártó, a Kujcsou tartományból származó Moutai mára a világ legértékesebb ilyen vállalatává nőtte ki magát, piaci értéke meghaladja a 145 milliárd dollárt (38 ezer milliárd forint), ami több mint Magyarország éves GDP-je. Európai ésszel felfoghatatlan volumene ellenére 2018 januárjára a vállalat már nem tudta kielégíteni a belföldi piac igényeit.

Hasonló növekedés jellemzi a borpiacot is. Kína jelenleg a világ hatodik legnagyobb bortermelő országa, és a helyi borkultúra is robbanásszerűen fejlődik. Statisztikai adatok szerint jelenleg 40 millió borfogyasztó van az országban, ami több mint Lengyelország teljes lakossága. Becslések szerint a szám az elkövetkező évtized során a tízszeresére nőhet. A növekvő kereslet nagy lehetőségeket rejt a külföld számára is, amit egyelőre leginkább a francia, ausztrál, spanyol, chilei és olasz exportőrök látszanak kihasználni. A magyar boroknak egyelőre csak a 11. legnagyobb felvevőpiaca Kína. Hogy az áttörés elmaradt, annak nagyrészt az az oka, hogy míg a rivális nemzetek borai többnyire egy országzászló alatt törik az utat és öregbítik hírnevüket, addig a magyar borászatok önállóan próbálkoztak, így sem mennyiségben, sem érdekérvényesítésben nem tudják felvenni a versenyt a konkurens országokkal.

A magyar pálinka útja más okból göröngyös. Mivel a kínaiak nem ismerik a gyümölcsből készült erős alkoholokat, Bodnár Ferencéknek nulláról kell felépíteniük a márkát.

– A kínai piac igazi aranybánya, de a sikerért meg kell szenvedni – mondja Bodnár Ferenc, aki szerint külföldiként pár százezer dollárnyi tőkével errefelé neki sem érdemes vágni egy vállalkozásnak. A pénznél azonban sokkal fontosabb egy megbízható kínai partner, aki ismeri a helyi piacot, valamint nem utolsósorban a helyi kultúrát. A kulturális félreértések miatt nem egy magyar–kínai üzlet hiúsult már meg az elmúlt években.

Fontos különbség például, hogy míg az európaiak hamar aláírják a szerződéseket, és csak azután vágnak neki a munkának, a kínaiak komótosan hoznak döntést, és a tárgyalások előrehaladott szakaszában írnak csak alá megállapodást. Ahogy viszont a döntés megszületett, a kivitelezés már elképesztő gyorsasággal zajlik le. A helyi szokásokat nem ismerő külföldiek azonban sokszor már a húzódó tervezési folyamat során kedvüket veszítik és elállnak az üzlettől. Nem véletlen, hogy a legnagyobb üzleteket az Európában élő kínaiak aratják le, akik otthonosan mozognak a nyugati viszonyok közt, de közben eredeti hazájuk kultúráját is jól ismerik.

Egy jó helyi partner persze megkímélheti az embert az efféle kultúrsokktól. Ennek viszont ára van. Bodnár Ferenc kínai társával 35-65 százalékban osztozik üzletén, ami méltányosnak számít, hiszen a legtöbb külföldi vállalkozó ennél kisebb részesedést kap. Az egyezség értelmében a magyar fél a berendezést és a tudást, a kínai partner pedig a teljes infrastruktúrát és a kapcsolatrendszert hozza az üzletbe.

A magyar tudás és személyes jelenlét elengedhetetlen a sikerhez. Megtudtuk, hogy miközben a kínai vásárlók fenntartásokkal kezelik, ha egy honfitársuk próbál piacra dobni egy idegen terméket, az európai tudásra és szakértelemre a minőség zálogaként tekintenek. A Nango Cui azért is lehetett sikeres, mert ott van mögötte Bodnár Ferenc, a termékismertető pedig „több száz éves magyar technoló­gia­ként” mutatja be a párlatfőzést. A Bodnár család pálinkája nem csak Kínában állja meg a helyét. A 2015-ben Ausztriában rendezett Destillata nemzetközi versenyen a 42 fokos nango körtepárlat arany, a 48 fokos pedig bronzfokozatot szerzett.

Noha Bodnárék termelése egyre nő, a piac méretei miatt pálinkájuk csak csepp a tengerben.

– Errefelé nehéz feltűnést kelteni – mondja Bodnár Ferenc. – Sokat segítene, ha lennének rajtunk kívül más pálinkafőzők is, hogy minél több emberhez jusson el az ital. Jó lenne, ha az ország más részein, az ottani tájjellegű gyümölcsökből is készülne gyümölcspárlat. A datolyaszilva például kiválóan alkalmas lenne pálinkafőzésre, de ezenkívül még sok, számunkra ismeretlen helyi gyümölcs adott a jó párlat készítéséhez.

És hogy Magyarországon mikor lesz kapható a Nango Cui? Ez még a távoli jövő zenéje. A cél egyelőre Kína meghódítása, ami önmagában is embert próbáló feladat. A magyar közönség pedig egyelőre aligha van felkészülve arra, hogy a pálinkásüvegről is a „Made in China” felirat köszönjön vissza.