Egyre távolabb gyűrűzik az amerikai filmszakmától és egyre öncélúbbá válik a szexuális zaklatások és molesztálások ellen indult hecckampány. A vádak már francia és svéd politikusokat, brüsszeli döntéshozókat is érintenek, és amerikai elnökök sem maradnak ki az elmarasztaltak sorából. Az IMF-elnökséget is elvesztő Dominique Strauss-Kahn óta tucatnyi politikus bukott meg olyan médialincselések miatt, amely ügyek bíróság elé sem kerültek.

Fotók: MTI, archív, szerk.

Harvey Weinstein, illetve Magyarországon Marton László után immár a művészvilágtól távol eső politikát is elérték a szexuális megszégyenítés elsöprő hullámai. Az Expressen svéd lap kérdőíves felmérése szerint (amire a 347 parlamenti képviselőből 101 válaszolt) a törvényhozás tagjai közül 23-an már elszenvedtek karrierjük során zaklatást. Bár az érintettek között meglepő módon férfiak is vannak, a svéd áldozatok sorát gyarapítja Margot Wallström külügyminiszter, Lisa Regner esélyegyenlőségi miniszter és Annie Lööf, a liberális kormánypárti Centrumpárt elnöke is. Mindhárman arról számoltak be, hogy egy-egy alkalommal valamely uniós találkozón kéretlenül megérintették őket.

Jóval konkrétabb, névre szóló vádak is elhangzanak a Weinstein-ügy hullámverésében indult francia kampányban. Ariane Fornia írónő blogjában a 82 éves Pierre Joxe korábbi belügyminisztert marasztalta el, mert állítása szerint hét évvel ezelőtt ismeretlenül a combjára tette a kezét a párizsi operában. A jelenlegi francia kormánypárt egyik képviselőjéről, Christophe Arendról pedig azt állítja korábbi asszisztense, hogy szexuális megjegyzésekkel zaklatta és a melleit is megérintette. Mindkét politikus tagadja a vádakat, Arend rágalmazás címén feljelentést is tett, ennek ellenére pártja belső vizsgálatot kezdeményezett.

Morális kivégzések

Nem ő lenne az első politikus, akinek pályája derékba törik a szexuális molesztálás sikamlós talaján. A szintén francia Dominique Strauss-Kahn 2011 tavaszán az IMF-elnökségről is kénytelen volt lemondani, miután egy New York-i szálloda guineai szobalánya rendőrségi feljelentést tett orális szexre kényszerítés miatt. Bár később a hölgy szavahihetőségével kapcsolatos problémák és a történetben fellelt ellentmondások miatt Strauss-Kahnt felmentette a bíróság (kiderült, hogy az akció a nő beleegyezésével, a férfi szerint kifejezett provokációja hatására történt), az ügy miatt ízekre szedett szocialista politikus már nem tudott elindulni a 2012-es francia elnökválasztáson, noha korábban fő esélyesnek tartották.

2014 végén a szintén elnökségre aspiráló, jobboldali Likud-párti Silvan Shalom izraeli belügyminisztert vádolta meg egy nő, hogy 15 évvel korábban sarokba szorította és megpróbálta megcsókolni, majd bő egy év alatt további tizenhárman fogalmaztak meg hasonló állításokat. Egyikük vallomásában még Strauss-Kahn szobalánnyal kapcsolatos sztorija is visszaköszönt, tudniillik Shalom szinte meztelenül rontott rá egy hotelszobában. A politikus 2015 decemberében családja védelmére hivatkozva minden tisztségéről lemondott, s noha a 2016 nyarán zárult nyomozás szerint a vádlók vagy nem voltak előkeríthetők, vagy – egyetlen kivétellel – megtagadták korábbi állításukat, azóta sem tért vissza a politikusi pályára.

Ugyanezen állítások miatt volt kénytelen lemondani a francia nemzetgyűlés alelnöki posztjáról Denis Baupin 2016-ban. A politikust egy korábbi párttársa vádolta meg, hogy öt évvel korábban falnak szorítva próbált tőle csókot kierőszakolni, a mellét fogdosta és zaklató SMS-eket is küldött neki. A zöldek hölgytagja mindezt azután hozta nyilvánosságra, hogy Baupin – koalíciós nézetkülönbségek miatt – kilépett a pártból. A politikus ellen egy évvel később szintén ejtették a vádakat.

Az elmúlt években tehát mindegyik politikai oldalt sújtották a zaklatásos, molesztálásos történetek, amelyekben közös, hogy kiindulópontjuk sok évvel korábbi, ám a „megfelelő időben” felfrissített sztorik. És noha a megfogalmazott vádak sokszor nem is érik el a tényleges zaklatás határait, vagy az áldozatokról kiderül, hogy túloztak a történetben, a témakörben hisztériahullámot gerjesztő bulvársajtó – és ezen keresztül a közvélemény – morálisan kivégzi az ügyben célzott személyeket.

Halál a jobboldalon

Morális lejáratásra, akár egész politikai oldalakat szétverő sajtókampányra a zaklatás témakörén túl is volt példa az elmúlt évtizedben. Jörg Haider, a nacio­nalista osztrák Szabadságpárt, majd a Szövetség Ausztria Jövőjéért párt elnökének 2008-as halála körülményeit a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Ami biztos: miután egyszer már kormányra került, sőt Ausztria meghatározó politikusa volt, Haidernek 2008-ban ismét erősen felfelé ívelt a politikai pályája, amikor a jelentések szerint erősen ittasan és a megengedett sebesség duplájával halálos balesetbe sodródott. Ám mielőtt az osztrákok elgondolkodhattak volna, hogy ki vihetné tovább a nemzeti politikára alapozó haideri örökséget, párttársa, Stefan Petzer arról beszélt egy interjúban, hogy éveken keresztül homoszexuális kapcsolatot folytatott a legendás pártvezérrel, a sajtóban pedig olyan találgatások jelentek meg, hogy Haider épp egy melegbárból távozott az ominózus éjszakán. A Szövetség Ausztria Jövőjéért egy ciklus alatt 11 százalékról már a parlamenti küszöböt is megugrani képtelen kispárttá zsugorodott. A Szabadságpártnak pedig egy évtized kellett, hogy a 2017-es választáson újra meghatározó jelentőségű politikai párttá váljon.

Bár nem szexuális jellegű vádakkal, de a jobboldalt sújtó karaktergyilkosság legújabb példája François Fillon ügye. A francia elnökjelölt ez év elején még az idei választások nagy esélyesének számított. Januárban azonban arról kezdett cikkezni a Leláncolt Kacsa politikai bulvárlap, hogy felesége 1986 és 2013 között munka nélkül vett fel fizetést a nemzetgyűléstől. Az állítást később két gyerekére is kiterjesztették, és Franciaország történelmében először közpénz elsikkasztása és hivatali visszaélés miatt vizsgálat indult egy elnökjelölt ellen. A politikus hiába mondta, hogy felesége a levelezését és egyéb adminisztrációs munkáit intézte, és azért nem járt a parlamentbe, mert inkább vidéki választókörzetükben dolgozott, a népszerűségi listákon megfordultak az erőviszonyok, és Fillon már az elnökválasztás második fordulójába sem jutott be. A „Szajna-parti Trumpnak” is nevezett politikus konzervatív Franciaország-programja helyett így nyerhetett a jelentéktelen Emmanuel Macron baloldali politikája, amely az Európai Unió vezetésében is pozícióban tartotta a liberális értékrendet.

Meglepő módon az Egyesült Államokban mintha nem működnének a zaklatás vádjára alapozó lejárató kampányok. 1998-ban már Bill Clinton is különösebb politikai veszteség nélkül jött ki korábbi asszisztense, Monica Lewinski világgá kürtölt szexbotrányából. Az idei elnökválasztáson pedig Donald Trump ellen vastagon próbálták bevetni a molesztálós kártyát. Tizenegy nő került elő, akit állításuk szerint Trump a megelőző tíz évben taperolós-szájcsókolós módszerrel zaklatott szállodai szobában, repülőn vagy liftben, majd egy tizenkettedik, egy korábbi pornószínésznő is, aki szintén azt panaszolta, hogy találkozásuk során engedélye nélkül szájon csókolta. Sőt egy 11 évvel korábbi hangfelvétel is előkerült, amin Trump azt mondja, hogy a pénze révén bármit megtehet a nőkkel. Hiába, Donald Trumpot meggyőző fölénnyel választották az Egyesült Államok 45. elnökévé. Talán épp ezért…

Csak érdekességként: a frissen indított zaklatási kampány érintettje lett a szintén republikánus, Parkinson-kóros, 93 éves idősebb George Bush korábbi elnök is, akiről egy színésznő azt állította, hogy négy évvel korábban, egy közös fotózás során az agg politikus hátulról megérintette a fenekét…

A fake news

Nem Weinstein az egyetlen, akit a közvélemény vágóhídjára kéne terelni, válaszolta egy bulvárlap kérdésére Andy Vajna producer, napjaink filmipari kormánybiztosa. Hogy ez a vágóhíd mennyire hatékony, mutatja, hogy Marton László ellen a Vígszínház etikai vizsgálatot kezdeményezett, és közleményt adott ki a múlt pénteken, amelyben azt írják, hogy kezdeményezik Marton László munkaviszonyának megszüntetését. Szintén pénteken jelentette be a Magyar Művészeti Akadémia, hogy Marton László, aki már korábban lemondott főrendezői posztjáról a Vígszínházban és felfüggesztette tanári státuszát a Színművészeti Egyetemen, kezdeményezte MMA-tagsága felfüggesztését is, amit várhatóan a következő ülésükön el is fogadnak. Az egészben az a legbizarrabb, hogy a Marton elleni kampányt elindító Sárosdi Lilláról olyan felvétel látható mindmáig a YouTube filmmegosztó oldalon, ahol meztelenül olyan pornográf tevékenységet végez a közönség szeme láttára a Krétakör színház sajátos erkölcsiségű produkciója keretében, ami messze merészebb, mint amit Marton László esetében kifogásolt.

Látni kell ugyanakkor, hogy a nyilvánosság eszközével elkövetett lincselés a visszájára is fordulhat – főleg a szexuális molesztálások területén, ahol a feminista mozgalmak tevékenységének eredményeként rendkívül önkényesen húzhatók meg a határok. Ahogy nehéz komolyan venni a média által szintén felkapott Jeanne Ponté listáját. Az adminisztrátor hölgy az EU brüsszeli szervezeteinél előforduló zaklatási ügyeket gyűjti, és eddig 57 nő és 4 férfi áldozat vallomását közli, többek között unos-untalan ismételt vacsorameghívásokról, a nők öltözékére tett megjegyzésekről, derekak kéretlen átkarolásáról. Vagy a francia esélyegyenlőségi minisztert, Marlene Schiappát, aki ötezer euróra bírságolná a nőket közterületen leszólongató férfiakat…

Az angolszász sajtó „fake news”-nak nevezi a politikai vetélytársakat álhírekkel megbecstelenítő médiagyakorlatot, aminek kitűnő terepet adhatnak a zaklatásos történetek. Hogy ez mennyire végtelen lehetőségeket ad, példázza a liberális Huffington Post egyik cikke, amely a Jörg Haiderről szóló melegvádak kapcsán levezette, hogy a testkultúrából adódóan miért törvényszerűen melegek az európai nacionalista pártok politikusai…

Szarka Sándor