Ki jön Merkel után?
Az őszinte beszéd Németországban még ma is bűnnek számít.Újabb vita robbant ki a CDU–CSU-frakcióban: nem tudtak egyezségre jutni az ENSZ globális migrációs csomagja ügyében. Angela Merkel helyesli a tervet, miközben pártja több vezetője is fenntartásának adott hangot. Egyre nő a feszültség: csak találgatni lehet, hogy meddig marad a hivatalában Merkel kancellár.
Fotó: MTI/EPA
A hesseni tartományi választás lesújtó eredménye láttán Merkel bejelentette, hogy nem indul újra a CDU decemberi tisztújító kongresszusán a pártelnöki pozícióért. Ugyanakkor kancellár marad. De vajon meddig? Kitart májusig, az EP-választásig? Vagy az azt követő keletnémet tartományi választásokig, amelyeken jelen állás szerint az AfD megelőzheti a CDU-t? Meddig marad egyben a nagykoalíció? Ezekre a kérdésekre ma még senki nem tudja a választ.
Merkel bejelentése annak ellenére sokakat meglepett, hogy mindenki tudta, nem maradhat következmények nélkül a CDU soha nem látott gyengülése. Ám Merkel ismét ügyesen taktikázik. A pártelnöki tisztségről lemondott, de a kancellárságról nem. Látszólag nem zavarta, hogy saját magával is ellentmondásba került: többször hangoztatta ugyanis, hogy a pártelnöki pozíció és a kancellárság nem választható el egymástól.
2004-ben, amikor Gerhard Schröder lemondott az SPD elnöki tisztjéről, de kancellár maradt, először Merkel mondta ki, hogy ezzel Schröder kancellárságának vége. Schröder ennek ellenére még 22 hónapig kancellár maradt. Merkel akkor így bírálta: „Hogy vezethet valaki egy országot, ha még a saját pártját sem képes irányítani?” Nyilván nem gondolt arra, hogy majd ugyanezt a kérdést szegezik neki politikai ellenfelei.
A CDU támogatottsága 2015 nyarán még meghaladta a 40 százalékot. Angela Merkel az ország és a kontinens biztonságát is veszélyeztető menekültpolitikája miatt három év alatt annyit veszített, ami már nem lenne elegendő az SPD-vel együtt sem a többségi kormányzáshoz. Közben a 2013-ban alakult AfD komoly politikai tényezővé, sőt több tartományban a CDU első számú kihívójává vált. A CDU koalíciós partnere, az SPD legalább ennyire meggyengült, miután a nagykoalíció politikájával elégedetlen balos szavazók a Zöldpártban találták meg új reménységüket.
Fotók: MTI/EPA
Mi következhet, és van-e kiút ebből az egyre kaotikusabb helyzetből? Meddig marad még fenn ez az egyre feszültebb, egyre bizonytalanabb állapot?
Erre a CDU decemberi tisztújító kongresszusa adhat választ. Angela Merkel utódjáról a december 7-re, Hamburgba összehívott kongresszus 1001 küldöttje titkos szavazással dönt. Eddig 12-en jelentették be, hogy indulnak a pártelnöki tisztségért, de igazából három esélyes jelölt száll ringbe. Ez a három jelölt három különböző irányt képvisel.
Az egyikük Friedrich Merz, aki Schröder kancellársága idején két éven át vezette ellenzékben a CDU–CSU-frakció parlamenti képviselőcsoportját. 2002-ben Angela Merkel magához vonta ezt a pozíciót, és Merznek át kellett adnia a helyét. Ekkor komoly feszültség keletkezett köztük. Merz 2009-ben még a képviselői mandátumáról is lemondott, visszavonult a politikától az üzleti életbe. Jelenleg a világ egyik legnagyobb vagyonkezelőjének, a BlackRock tőkepiaci tanácsadó cégnek az elnöke.
A Bild pikírten megjegyzi: sok férfi politikus végezte Merkel politikai temetőjében, de ő az első, aki feltámadhat közülük. Olyannyira, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a CDU választóinak 44 százaléka a konzervatív beállítottságú, 63 éves Merzet látná a legszívesebben a CDU elnöki székében. A markánsan jobboldali jelölt egyből leszögezte, nem ért egyet Angela Merkel migránspolitikájával és több más elképzelésével sem. Múltbéli ellentéte a kancellárral éppúgy téma a német sajtóban, mint a BlackRock viselt dolgai, amelynek müncheni és frankfurti irodáját a napokban megrohanták a rendőrök. Az időzítés nyilván nem volt véletlen, mivel az 5600 milliárd eurós vagyont kezelő BlackRocknál a nyomozók régi, 2012 előtti ügyekben nyomoznak. Azóta már megszüntették azt a kiskaput, amely megengedte, hogy egy adott részvény tulajdonlásáért ketten is adókedvezményhez jussanak. Bár Friedrich Merz jóval az adócsalás után érkezett a céghez, elemzők szerint nem tett jót a hírnevének ez a mostani rendőri akció. Mindazonáltal Merz friss lendületet adhatna a CDU-nak, és kellően ambiciózus ahhoz, hogy győzelme esetén előbb-utóbb igényt jelentsen be a kancellári posztra is.
A másik, még markánsabban konzervatív jelölt, az egyértelműen Merkel-kritikus Jens Spahn. Fiatalon, 22 évesen került a Bundestagba, komolyan bírálta a kancellár által meghirdetett Willkommenskulturt, és bevándorlásügyben jóval szigorúbb szabályozást sürget. Gyermekkora óta arról álmodik, hogy Németország kancellárja legyen. Katolikus és homoszexuális. Nem sokkal azután, hogy lehetővé vált Németországban az azonos neműek házassága, összeházasodott újságíró barátjával.
A 38 éves politikust egyes kommentárok a német Sebastian Kurznak tartják, aki fiatalos lendülettel a CDU megújítását ígéri. Szerinte a CDU-tól főleg azért pártoltak el korábbi szavazói, mert nem világos, hogy miről is szól a párt politikája. Szerinte a migráció a fő probléma, ugyanakkor tabu: mindenki látja, mindenki tudja, de senki nem beszél róla, miközben Németország továbbra is az illegális migráció célpontja. Spahn szerint a zömében férfiakból álló bevándorlók éves szinten akkora nagyságrendet jelentenek, mint egy Kassel vagy Rostock méretű város teljes lakossága. Miközben Merkel jegelné a 2015-ös menekülthullámmal kapcsolatos vitákat, Spahn ennek épp az ellenkezőjét szeretné: nyilvános társadalmi vitát, és ezen alapuló döntést. Ha Jens Spahn lesz a befutó, az AfD-nek nem lesz könnyű dolga, jegyezte meg a közelmúltban Alexander Gauland, az AfD frakcióvezetője. Spahn szerinte kifogná a szelet az AfD vitorlájából, és markáns fordulatot hozna a CDU bevándorláspolitikájában.
A harmadik esélyest mini Merkelnek is szokták becézni. A centrista Annegret Kramp-Karrenbauer a Saar-vidék korábbi miniszterelnökeként támogatta Merkel bevándorláspolitikáját, és ő szervezte meg a kancellár választási kampányát. Győzelme konzerválná a jelenlegi erőviszonyokat, vagyis egy ideig még maradna minden a régiben.
Legalábbis a májusi EP-választásokig, de legkésőbb őszig, amikor három keletnémet tartományban: Szászországban és Brandenburgban jövő szeptember elsején, Türingiában pedig október 27-én választások lesznek. Mindhárom tartományban nagyon jelentős az AfD támogatottsága, olyannyira, hogy az Alternatíva Németországnak a szászországi választást megnyerheti, de nagyon jól szerepelhet Brandenburgban és Türingiában is.
Az AfD is pártkongresszusra készül. Ennek napját a CDU decemberi kongresszusát követően, január első felére időzítették. A helyszín a szászországi Riesa, ahol már ki is béreltek egy 12 ezer fő befogadására alkalmas sportlétesítményt. A párt hagyományosan abban a tartományban rendezi kongresszusát, ahol a következő választások lesznek. Az AfD még nagyobb fokozatra kapcsolt, a soron következő választásokra, a májusi EP-választásra, illetve az őszi tartományi választásokra összpontosít.
Közben a CDU-n belül egyre nagyobb a bizonytalanság, de félnek is a változástól. A párt további zsugorodását megállítani nem, csak lassítani lehet, ha a CDU decemberi választmánya a változást segíti győzelemre, és az új pártelnök valódi fordulatot hoz a párt bevándorláspolitikájában. Valahogy úgy, mint Sebastian Kurz az Osztrák Néppártban, aki képes volt új lendületet adni a pártjának, megnyerte a választást, és a levitézlett SPÖ helyett koalícióra mert lépni az Osztrák Szabadságpárttal. Ez a modell azonban Németországban azért nem működik, mert még mindig tabuk és dogmák akadályozzák a gondolatok és szavak szabad áramlását. Az őszinte beszéd Németországban még ma is bűnnek számít.