Az elmúlt hónapokban a világ újra szembesülhetett a globális éghajlatváltozás súlyos következményeivel, hiszen a szélsőséges időjárási jelenségek az élet szinte minden területén előfordulnak. A hírek a hőség áldozatairól, aszályokról, erdőtüzekről, olvadó gleccserekről, apadó folyókról, mezőgazdasági károkról vagy pusztító áradásokról szóltak.

Rendőrök és a szénkitermelés ellen tüntető környezetvédő aktivisták a Hambach külszíni bányánál. Fotó: MTI/EPA

Az éghajlatváltozás a villamosenergia-termelésre és -szolgáltatásra is hatással van. A meghatározó globális energetikai szervezetek egyetértenek abban, hogy a klímakatasztrófa elkerülése érdekében alapként az atomerőművek, illetve a megújuló energiaforrások részarányának nagyfokú növelésére van szükség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az atomenergiának és a megújulóknak együtt kell a klímavédelmi célok teljesítését elősegíteni. A másik lényeges követelmény, hogy radikálisan csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók felhasználását.

Nem kell messzire mennünk, ha az idei szokatlanul forró nyár európai energiaszektorra gyakorolt hatását kívánjuk elemezni. Európa nyáron ízelítőt kapott abból, hogy mi vár rá, ha nem veszi komolyan a klímavédelmet. Norvégia szinte száz százalékban az egyébként bőségesen rendelkezésre álló szén-dioxid-kibocsátás-mentes vízenergiára építette villamos­energia-rendszerét, de nyáron kénytelen volt ennek az árnyoldalát is megtapasztalni. A szárazság és az országban május óta tomboló forróság miatt lecsökkent a vízerőművek termelése, és jelentős áramimportra szorult a skandináv ország. Mondani sem kell, hogy július végére a villamosenergia-árak rekordot döntöttek. Ennek oka, hogy a környező országokban is hasonló volt a helyzet, ami miatt magasba szökött az import villamos energia ára.

Franciaországban a hőség okozta magasabb hűtővíz-hőmérséklet miatt az 58 üzemelő atomerőművi blokkból négy blokkot átmenetileg leállítottak. Ennek hatására a francia áramtőzsdei árak a villamosenergia-igénynövekedés, valamint a négy blokk leállítása következtében a július végi 42 euró/megawattóra értékről az augusztus 6-i adatok szerint 67 euró/MWh értékre növekedtek. Ez is azt mutatja, hogy néhány blokk kiesése elegendő arra, hogy az árak közel másfélszeresére növekedjenek.
A nyári forróság az atomellenes és a megújulópárti Németországban szintén kihívásokat okozott, valamint egyértelműen rámutatott az egyes villamosenergia-termelési módok gyengéire és erősségeire is. A hőség növekvő keresletet és villamos­energia-árakat okozott. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a német villamosenergia-tőzsdén a zsinóráram ára az idei év hasonló időszakában mintegy másfélszeresére nőtt tavaly augusztushoz képest.

A hőség miatti időszakos leállások ellenére nyáron az Angela Merkel kancellár által bezárásra ítélt atomerőművek jócskán kivették a részüket a megnövekedett villamosenergia-igény kiszolgálásából, hiszen a beépített 9500 megawatt atomerőművi kapacitásból például július 30-án egész nap 8000-8800 MW állt a villamosenergia-termelés rendelkezésére. A klímaváltozásért javarészt felelős német szénerőművek, valamint a gázerőművek a ragyogó napsütéses órákban is gőzerővel termeltek annak érdekében, hogy a tömegesen használt légkondicionálók is üzemelni tudjanak.

Németország megújuló forradalma eddig a szélenergetikát preferálta, ám a rekkenő hőségben sok helyen alig rebbent a levegő, ezért a rendszerbe beépített hatalmas, közel 59 ezer MW szélerőművi kapacitásból 2018. július 30-án például a legjobb pillanatban is csak 10 ezer MW kapacitást tudtak biztosítani a szélkerekek. Egy elképesztő paradoxon: az igazán verőfényes időszakban a német naperőművek a beépített, mintegy 44 ezer 500 MW teljesítményük közelébe sem értek, hiszen a déli órákban is csak 27 ezer 700 MW teljesítményt adtak. A forróságban ugyanis a naperőművek hatásfoka csökken.

A nap- és szélerőművek időjárás-függőségének alátámasztására érdemes megnézni további összehasonlításokat is. 2018 augusztusában például a bezárásra ítélt atomerőművek több villamos energiát tudtak megtermelni, mint a nap- vagy a szél­erőművek. Ugyanis az atomerőművek 9500 MW beépített teljesítmény mellett nettó 6,5 terawattóra (TWh), a naperőművek 5,63 TWh, a szélerőművek pedig a közel 59 ezer MW beépített teljesítmény ellenére mindössze 6,17 TWh villamos energiával járultak hozzá a német termeléshez. Mindez azt jelenti, hogy augusztusban a német atomerőműveknek mintegy 92, a naperőműveknek 17, a szélerőműveknek pedig csak 14 százalék volt az átlagos teljesítménykihasználási aránya! Mindennek a legfőbb üzenete az, hogy egy villamosenergia-termelési mód esetében nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem az, hogy annak révén mennyi áramot képes megtermelni.

További tény, hogy az előző év augusztusához képest mintegy hét százalékkal, 7000 MW-tal növekedett a német rendszerbe beépített nap- és szélerőművi kapacitás, de idén nyáron az előző év hasonló időszakához (június-augusztus) képest a termelt villamos energia mennyisége két százalékkal csökkent.

Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy Németország hiába rendelkezik a rendszerbe épített irdatlan nagyságú nap- és szélerőművi kapacitással, ha az időjárási viszonyok nem kedveznek. Másképpen fogalmazva, a nap és különösen a szél megbízhatatlan partner, ezért kizárólag ezen áramtermelési módok nem tudnak egy modern, magasan fejlett ipari társadalmat villamos energiával ellátni. Mi történne, ha nem lennének az időjárástól függetlenül folyamatos villamosenergia-termelésre képes német atom-, gáz- és szénerőművek? A válasz: húszéves távlatban Németország kénytelen lesz szembenézni akár hosszabb áramszünetekkel is!

A német villamosenergia-igények kielégítése céljából, az emelkedő árak mellett tartalék szénerőműveket kellett üzembe állítani. Idén nyáron a német szénerőművek csaknem 11 százalékkal több villamos energiát termeltek, mint az előző év azonos időszakában. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szénerőművek mentették meg a németeket a nyáron, hiszen az atomerőművek leállítása és a megújulók óráról órára, évről évre változó szeszélyes termelése miatt csak a szénerőművekkel lehetett fenntartani a német rendszer stabilitását.

Vagyis a németországi energiaforradalom a klímavédelem szempontjából egyértelmű kudarc. Az atomerőművek leállítása és a megújuló energiaforrások erőltetett fejlesztése mellett a német szén- és gázerőművi részarány miatt nem csökken a tervezett mértékben a szén-dioxid-kibocsátás, ezért Németország nem tudja teljesíteni a 2020-as klímavédelmi célkitűzéseit. Mi több, a kiszámíthatatlanul termelő megújulók miatt a rendszerbe állított szénkapacitások kiszolgálására a felszíni szénfejtések terjeszkedése folytán egymás után rombolnak le falvakat, templomokat, és pusztítják a természetet is.

Elöljáróban nézzük meg, hogy mi található az Európai Parlament honlapján az erdők létfontosságú szerepéről: „Az erdők semlegesítik a szén-dioxidot, így kulcsszerepük van a klímaváltozás elleni harcban.” Nagyon úgy tűnik, hogy az Európai Unió már az erdők tekintetében is kettős mércével méri az egyes tagállamokat. Lengyelországot a bialowiezai ősrengetegben végzett tavalyi faritkítás miatt – a lucfenyők kérgét betűzőszú támadta meg –, a környezetvédők mellett az Európai Unió is hevesen bírálta. A luxembourgi törvényszék tavaly novemberben még egy végzést is kiadott, amely szerint, ha Lengyelország nem fejezi be a fakivágásokat, akkor naponta legalább 100 ezer euró bírságot fog kiszabni az ítélet meghozataláig. Idén áprilisban az Európai Bíróság megállapította, hogy uniós jogot sért a lengyel faritkítás, azaz Varsó indokát nem tartották megalapozottnak.

Ezzel szemben mi történik az Európai Unió legnagyobb szennyezőjénél, Németországban? Természetvédelem? Klímavédelem? Ugyan már! Az elmúlt hónapokban a környezetvédők szénerőművek általi villamosenergia-termelés elleni küzdelmének szimbólumává vált az Észak-Rajna–Vesztfáliában lévő 12 ezer éves erdő utolsó 200 hektáros területe, hiszen az RWE német energetikai óriáscég ki akarja vágatni annak érdekében, hogy tovább növelje a már most is átlagosan évi 40-50 millió tonna lignit kitermelésére képes, Európa legnagyobb nyílt színi bányájának számító külszíni fejtés területét. Az RWE és a helyszínen 2014 óta táborozó zöld környezetvédők közötti harc újabb szintre lépett. Szeptember elejétől kezdve a német rendőrök több alkalommal, fizikai erővel léptek fel az erdőt védeni kívánó és a szénbánya terjeszkedésének ellenzőivel szemben. Szeptember 16-án pedig már több ezer aktivista tüntetett az erdő megmentése érdekében, miközben a rendőrök elkezdték az erdőbe beköltözött környezetvédők fára épített kalyibáit lerombolni, és az ellenzőket a területről eltávolítani. A konfliktusnak már halálos áldozata is van. Egy újságíró lezuhant egy 15 méter magas állványról, miközben az erdőirtásról tudósított.

Jelen állás szerint a németországi energiaforradalom zsákutca. Ugyanis minden országban a stabil villamosenergia-szolgáltatás érdekében szükség van egy olyan egészséges és fenntartható energiamixre, ami rendszerszinten képes az időjárástól függetlenül az egyes áramtermelési módok sajátosságait összehangolni – a klímavédelmi és gazdaságossági céloknak is megfelelve. Németország esetében ez nem teljesül. Uniós eljárás mégsem indult ellene.

Ezzel szemben Magyarország a nemzetközi trendbe illeszkedve, az atomenergia mellett a megújuló energiaforrások, különösen a naperőművek fejlesztését választotta. Azért döntöttünk így, mert a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklése és a szén-dioxidot nem, vagy csak határértéken belül kibocsátó villamos­energia-termelés, beleértve az atomenergia alkalmazását is, nem csupán alapvető nemzeti érdek, de az emberiség számára az egyetlen járható út maradt.

A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök, az atombiztos.blogstar.hu szerzője