ifj. Lomnici Zoltán: Timmermans - káoszteremtő külügyérből Soros-biztos

Frans Timmermans, az ukrán soviniszták kéköltönyös kebelbarátja

Fotó: Alexandros Michailidis/shutterstock.com

Frans Timmermans az európai szocialisták EP-választási csúcsjelöltje, aki a Juncker-bizottság bel- és igazságügyi biztosaként már bizonyította az elmúlt években, hogy az európai emberek érdekei helyett sokkal inkább Soros György amerikai tőzsdespekuláns politikáját képviseli az uniós csúcsvezetésben. 

A holland politikus harcos migrációpárti, és láthatóan egyáltalán nem érdekelt az európai kontinens békés nemzetállami rendjének és biztonságának fenntartásában. Timmermans EB-biztosi és bizottsági alelnöki ámokfutása mellett azonban érdemes szót ejteni arról is, hogy a politikus már évekkel ezelőtt, Hollandia 2012 és 2014 között regnáló külügyminisztereként is ezt az irányt képviselte.

Frans Timmermans dicstelen diplomáciai szerepet vállalt abban, hogy mára Soros György megbízottai vezetik keleti szláv szomszédunkat, s hogy a gazdasági és politikai kulcspozíciókba ültetett ukrán vezetők tökéletes bábfigurák lettek ahhoz, hogy Magyarország és a helybeli magyarság ellen használja fel őket a milliárdos spekuláns. Timmermans 2013 végén rögtön beállt azon kormányzati tisztségviselők sorába, akik a posztszovjet térség káros és destabilizáló folyamatait külsőleg bátorították. Több nyilatkozatában is szólt Kijev kapcsán, s olyan tüntető fiatalokról beszélt, akik szerinte „Európához közel” akarják látni hazájukat, s akik szerinte már nem politikai kategóriákban (kereszténydemokrácia, konzervativizmus, szociáldemokrata irányzat, stb.) gondolkodnak, hanem meghaladni kívánják azokat, a remélt jobb világ megteremtése érdekében.

Timmermans biztató, feltüzelő nyilatkozatainak gondolatai, amelyek Ukrajna káoszba süllyedését kívánták „legitimálni”, szinte ugyanazon témák és toposzok körül forogtak, amelyekről Timmermans az utóbbi években már számos alkalommal egyeztetett Sorossal Brüsszelben: jogállamiság, nyitott társadalmak és Európa „egysége”, amik manapság a gyakorlatban a migrációellenes tagországok revolverezését és meggyengítését szolgálják. Timmermans és a többi hasonló sorosista brüsszelita közben elnézi maguknak azt, hogy miközben egész Európában felváltanák az érvelésalapú kultúrát a politikai korrektség és a gondolatrendőrség véleménydiktatúrájával, mára éppen ők lettek azok, akik a legszélsőségesebb nacionalisták kezébe adták a hatalmat aktuálisan ésszerűnek vélt politikai okok és érdekek miatt. Timmermans külügyminiszter a legelsők között hangoztatta az Oroszország elleni egyes szankciók „elkerülhetetlen” voltát, negligálva a számításba jöhető egyéb geopolitikai szempontokat. Persze a Soros-féle agytrösztök, kutatóintézetek is adták Timmermansék alá a lovat a Kereskedelmi Világszervezetben és egyéb nemzetközi szervezetekben alkalmazható „agresszív” megoldási eszközökre tett javaslataikkal (lásd pl. a liberális Center for American Progress).

Nem véletlen, hogy Timmermans külügyminiszteri tevékenységét lelkesen méltatta az Open Society Foundations (OSF) 2014. október 6-i közleménye, a Juncker vezette Európai Bizottság személyi összetételének kialakulása kapcsán. A Soros-alapítvány szavai szerint: „Timmermans megmutatta elkötelezettségét az emberi jogok előmozdítása iránt a holland külpolitika részeként, és nagy tekintélynek örvend intellektusa miatt. (…) Timmermans biztosítani tudná, hogy az alapvető jogok megvalósulásának javítása az Unió összes szakpolitikájának irányadó elve legyen. (...) Új hivatala potenciáljának kiteljesítése érdekében Timmermans uniós alapjogi stratégiát dolgozhat ki. Az Európai Unió fokozatosan domborította ki az alapvető jogokat egyes jogszabályaiban és politikáiban. Azonban nincs átfogó és koherens keret, amellyel tiszteletben tartja, védi és támogatja az alapvető jogokat.” Az OSF-lelkesedések alapján sem lehet vitás, hogy az akkor már beváltnak tekintett korábbi holland külügyminiszter személyében vérbeli Soros-végrehajtóembert ültettek a Bizottság egyik legfontosabb biztosi pozíciójába. Olyan bábfigura, aki majd segíthet megregulázni a nyílt társadalom eszméjét nem elég lelkesen támogató renitenseket!

Fotó: MTI/EPA

Annak ténye már nem zavarja az OSF-et, hogy Timmermans diplomáciai tevékenysége éppen ellenkezőleg, az alapvető jogok drasztikus leépítésének kedvezett. Eddigi példánknál maradva: Ukrajnában sorra számolják fel az egyéni és kollektív kisebbségi jogokat, s minden korrektség megszűnt a szó pozitív értelmében. Gyakorlatilag felszámolják az Ukrajnában élő kisebbségek, így a 150 ezres kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatásának lehetőségét, s a brüsszelita Soros-vezetők számára láthatóan fontosabb a több ezer kilométerről érkező muszlim migránsok jólléte és fogadtatása, mint az őshonos európai nemzetiségek legalapvetőbb jogainak a biztosítása – noha utóbbinak jóval szorosabb uniós vonatkozásai vannak, miután több EU-tagország is károsult érintettje az ukrajnai fejleményeknek.

Timmermanst azonban uniós csúcsvezetőként sem érintették meg korábbi felelőtlen, bátorító tevékenységének negatív eredményei, s itt említhetnénk a marosvásárhelyi magyar gimnázium esetét is, ahol pedig mindkét fél uniós tagállam – de a sorosi-timmermansi gondolkodásban bárminek helye van, ami az éppen leginkább renitensnek tekintett nemzetet érinti kellemetlenül. A legkevesebb ebben a kisebbségi oktatási jogok és tanulási lehetőségek elvétele. Timmermans beszédmódja érthető: ne legyen stabilitás, ne legyen értékközpontú gondolkodás, ne legyenek jól elhatárolható politikai értékközösségek, nem érdekes a hagyományos európai közösségek nemzetiségi, vallási és egyéb jogainak védelme, s pillanatnyi politikai érdektől vezéreltetve inkább egymásnak ugrasztják a különböző etnikumokat, hogy aztán feszültségeket szítva megbontsák a térség egységét, és ezáltal kulturális és politikai tekintetben is gyengítsék annak természetes védekezőképességét. 

A migrációpárti Frans Timmermans bőszült magyarellenességét jól mutatja azon nyilatkozata is, amelyben arról beszélt, hogy a muszlim bevándorlók és az ’56-os magyarok éppen egyformán idegenek, vagyis relativizálta egy őshonos nemzet kulturális identitásának fontosságát – végső soron pedig ezt igyekeznek felszámolni az ukrán nacionalisták és a Soros-hálózat közös aknamunkája révén. E mesterterv elősegítésének céljából érkezhet majd Budapestre az EP-választási kampányban Timmermans, hogy esetlegesen ő legyen a Soros-ellenzéket vezető baloldali párt, az MSZP kongresszusának díszvendége.

Miközben a lengyel- és magyarellenes kijelentéseiről is ismert Timmermans és Soros György szinte havi szinten egyeztetnek Brüsszelben közös témáikról, az üzletember megbízó ugyanilyen elánnal szokta belevetni magát a tárgyalásokba Volodimir Hrojszman ukrán kormányfővel is az „ukrán reformok” kérdésében. A politikai gépezet részei egybeérnek, s a cél közös: meg kell törni vele az ellenálló országokat, aminek egyik legfontosabb eszköze Ukrajna maradhat a jövőben – feltéve, ha a májusi EP-választás nem hoz elsöprő politikai változást az Európai Unió vezetésének összetételében. Ez vethet csak világos véget Kijev és Brüsszel közös politikai játszmájának hosszú távon, jó eséllyel regionális egyensúlyt teremtve térségünkben, kiállva a nemzeti érdekekért.