A tyúkom gazdája

Fotó: http://www.shutterstock.com/illusztráció

Ha az ember valóban tudni akarja, mit eszik, a legjobb megoldás, ha közvetlenül a termelőtől vásárol, kihagyva a nagykereskedőt, a kiskereskedőt és mindenki mást. A vevő olcsóbban jut minőségi termékekhez, a termelőnél ottmarad a haszon, mindenki jól jár, de talán az a legfontosabb, hogy bizalmi viszony alakul ki.

Az internet lehetőségeit kihasználva egyre gyakoribbak azok a kereskedelmi formák, amelyek a termelőt és a fogyasztót közvetlenül összekapcsolják. A termelő jól jár, mert nem húz hasznot belőle a nagy- és a kiskereskedő, vagy nem kell külön pénzt és energiát fektetnie az értékesítésbe a piacon. A vásárló szintén jól jár, mert az ár/érték arányt tekintve olcsóbban jut minőségi, háztáji vagy bioélelmiszerhez, valamint hiteles információkat kap arról, amit megvesz: odamehet a gazdaságba, és megnézheti, mi történik.

Az élelmiszer esetében ennek azért van különös jelentősége, mert ez a legtöbbet vásárolt termékünk, aminek fogyasztása hat az egészségünkre is. Márpedig minden címke ellenére bizonytalan információink vannak arról, mennyi vegyszer és káros anyag található az ételeinkben, de a közvélekedés szerint indokolatlanul és érthetetlenül sok. A termékforgalmazás ezen alternatív formáinál azonban bizalom születik, mert a vásárló nyomon követhet minden mozzanatot, sőt, megismerheti az embert is, akinek a keze munkáját eszi.

Az alternatív formák egyike a közösség által fenntartott mezőgazdálkodás, ami már régóta népszerű külföldön, és a 2010-es években nálunk is egyre többfelé jelenik meg. Lényegében véve egy közösség sorakozik fel a termelő mögött, és a vásárló nem adott mennyiségű termékért fizet, hanem hosszabb időre, egy-egy termelési ciklusra kötelezi el magát, és az eredmény rá eső részét kapja meg. Míg a hagyományos rendszerben a termelő egymaga vállalja a kockázatot, a kereskedő pedig próbálja kihozni a lehetőségekből a legtöbbet, itt közös kockázatvállalásról van szó. A közösségi mezőgazdálkodásban a vásárló elfogadja azt, amit a gazdálkodó szakértelme, földje, az időjárás és a többi körülmény nyújtani tud.

Közben pedig születik egy közösség: recepteket cserélnek, ötleteket adnak egymásnak, nemcsak az átvevőpontokon vagy a szervezett találkozókon összefutva, hanem a Facebook-csoportban vagy a holnapon is. E gazdálkodási formának fontos elemét is jelenti egy helyi közösség megteremtése. A vásárlók általában közel élnek a gazdasághoz, vagyis ez a szemléletmód nem esik messze a fenntarthatóság alapelveitől sem. Sok esetben az is része ennek a mentalitásnak, hogy egy helyi vállalkozást támogatnak: hiszen a táj iránt a helyben lakó gazdálkodó vállalja a legnagyobb felelősséget.


Zöldségközösség

Az egyik legrégebbi ilyen szervezet a szentendrei Háromkaptár Zöldségközösség, amelynek tagjai Tahitótfalun, Vácon, Pilisszentlászlón, a Dunakanyarban és Óbudán laknak.

– Egy szezon általában úgy indul, hogy összejön a közösség, megbeszéljük mik az igények, ki mit szeretne, és azt vetjük el, nyilván figyelembe véve a lehetőségeket – meséli Vukovich Daniella, a Háromkaptár Biokert gazdálkodója. – A tagjaink többféle csomagot választhatnak, heti egy ládát vagy fél ládát, illetve baba- és cseperedőcsomagot.

Egy láda általában egy négy-öt fős család zöldségigényét látja el. A babáknak féléves kortól egyéves korig már adható, pépesíthető zöldségek és gyümölcsök járnak, a cseperedőcsomagot pedig egy-két éves gyerekeknek szokták választani. A ládákat a bázis szerepét felvállaló családokhoz szállítják, a többiek odamennek értük, ez is erősíti a közösséget. A ládák tartalma igen változatos, a téli csomagok nehezebbek, 8-10 kilósak, ilyenkor krumpli, káposzta, paszternák, répa, vörös- és lila hagyma, cékla és hasonló zöldségek vannak benne, most tavasszal már friss salátafélék, retek, póréhagyma, spenót, csicsóka és egyebek, nyilván ezek a ládák könnyebbek. Átlagosan mindig 7-8 féle zöldség és fűszernövény érkezik a családba. A gyümölcsfák még fiatalok, de azért akad barack, alma, nyáron pedig megterem a földön az eper.

A gazdaság az induló évben még úgy határozta meg a termékek értékét, hogy azok biopiaci árát kérte el, most már a termelés és a munkaórák költségei szerint alakulnak az árak. Kiszámítják mennyibe kerül a termelés, a feltételezhető terményből hány dobozt tudnak összeállítani, és annyifelé osztják el az összeget. A fizetés havonta történik, idén heti egy láda havi 28 ezer forintba kerül – drágának tűnhet, de ne felejtsük el, hogy minősített biozöldségről van szó.

Aki elkötelezi magát egy idényre, annak illik kitartani, de egyébként bárki bármikor kiszállhat. Jelenleg mintegy 250 főt lát el a gazdaság zöldséggel. Két-három havonta rendeznek nyílt napokat, amikor a tagok eljönnek a gazdaságba, a gyerekeiknek megmutatják, hogyan nőnek a zöldségek, gyümölcsök, és hogyan kell őket gondozni. S persze közösen főznek egy nagyot, majd mulatnak.


Partnerem a természet

A Táncoskert Biogazdaság állattenyésztéssel foglalkozik, korábban csak szárnyasokat neveltek, tyúkot, kacsát, libát, fácánt, gyöngytyúkot, egy ideje viszont már disznót, juhot és szürke marhát is. Ők is a közösségi mezőgazdálkodás rendszerében működnek, csak itt nem a termény egy bizonyos hányadát veszi meg a közösség tagja, hanem például egy tyúkot egy évre, és megkapja az általa tojt tojásokat.

Egy „tyúklízing” ára kilencezer forint egy évre, de tudni kell, hogy a régi rigmus – Kotkodács, minden napra egy tojás!” – csak a vágyat fogalmazza meg: a tyúk nem tojik mindennap. A tojásképződéshez ugyanis több mint 24 óra szükséges, és a tojásrakást nem követi nyomban az újabb ovuláció, tehát a következő napon már két-három órás eltolódással tojik a tyúk. Viszont késő délután nem igazán jellemző a tojásrakás, tehát amikor annyira eltolódik a ciklus, az a nap kimarad.

Ezenkívül a tyúk tojásrakási kedvét erősen befolyásolja az időjárás, a saját közérzete, ezért fontos elem a húsvéti hagyományokban a tojás, mert a tavasz kifejezetten jó a tyúknak: friss a fű, süt a nap, kedve van tojni. Augusztusban, a nagy melegben viszont keveset tojik, mert túl nagy a hőség. Például a vegyes hasznosítású magyar tyúk 120-180 tojást ad évente, a tojóhibridek 180-240 tojást. A Táncoskert Biogazdaságban az eddigi rekord egyébként átlagosan 210 körüli tojás volt egy évben tyúkonként.

– Mi alapvetően szabadon, kizárólag füvön és anyatejen tartjuk az állatainkat, amelyek bio minősítést kapnak, és sosem adunk nekik antibiotikumot, féreghajtót, tápot, abrakot. Sajnos most a madárinfluenza okozta korlátozások miatt be kell zárni őket, tehát ez a kitétel jelen pillanatban nem érvényes, ezenkívül a tehenek és a birkák sem legelhetnek a tilalom miatt – kesereg Lengyel Zoltán, a gazdaság tulajdonosa. – Nehezen viseljük ezt a helyzetet, nagyon szeretnénk, ha a libák keltetéséig véget érne a kötelező zárva tartás, nem tudjuk elképzelni, hogy ne engedhessük őket a természetes, szabad ég alatti vízbe. Azt valljuk, hogyha nem ott kell aludniuk az állatoknak, ahova piszkolnak, ha éri őket valódi napfény, ha friss fűhöz juthatnak egész éven, akkor egészséges, szép tojásokat tojnak, és egészségesebb lesz a szervezetük is.

A legeltetés – régi magyar nevén – vándor­ól segítségével történik, ezt ma sokszor angolszászból fordítva csirketraktornak vagy tyúkbusznak is nevezik: lényege, hogy a néhány négyzetméteres szerkezetet, ami egyfajta keret, odébb lehet húzni a legelőn, így a csirkék nem ugyanazt a területet legelik le mindennap. A tehenek és a birkák is folyamatosan máshol eszegetnek, így egyenletesen terhelik a talajt, mert más tápanyagigényük van. Így például az állatok féreghajtására is kevésbé van szükség, mert a csirkék gyakorlatilag féregtelenítik a füvet, mindenféle olyan lárvát és bogarat megesznek, amelyek így nem kerülnek bele a tehenek beleibe. Ahol csak tehenek legelnek, ott előbb-utóbb felszaporodnak a férgek.

– Mivel a földből élünk, elsődleges szempontunk, hogy az egészséges legyen – szögezi le Lengyel Zoltán. – A jelenlegi nagygazdaságok úgy működnek, mint egy elefánt a porcelánboltban: pusztítják a talajt, de a mi gazdaságunk, ahol sokféle állat él ugyanazon a legelőn, inkább egy bonyolult táncra hasonlít. Igyekszünk lábujjhegyen, a természetet minél kevésbé érintve és bántva létezni. Ezért adtam a gazdaságnak a Táncoskert nevet – meséli Lengyel Zoltán.

A tagok választhatnak például vegyes­szárnyas-csomagot, amelyben egész évre elosztva, tavasztól ütemezve, nyolcvanezer forint körüli összegért van két liba, három kacsa, két fácán, két gyöngytyúk, néhány csirke, és úgy időzítik, hogy karácsonykor érkezzen meg az utolsó adag. A libákat például Márton-napkor vágják le, ez azért alakult így hagyományosan, mert akkortól kellene bezárni őket a hidegben, és az már nem érte volna meg, amúgy is elérték a súlyukat akkorra. A régi szokások és ünnepek itt újra értelmet nyernek.

A disznó esetében a tagság 12 hónapra és egy fél disznóra szól. Havonta vágnak, feldarabolják az állatot és szétosztják csomagokra: az egyes tagok minden hónapban más-más részeit kapják meg a disznónak. Az egész évet nézve végül mindenki igazságosan elnyeri a teljes fél disznót. A juhok viszont szezonálisak, nem tudnak egész évben bármikor szaporodni – ezért van karácsonyi és húsvéti bárány – így a hortobágyi rackákat nem a már részletezett rendszerben, hanem tulajdonképpen előfinanszírozásban értékesítik, ugyanis a közösségi mezőgazdálkodás lényege, hogy hosszabb időszakra szól a tagság, nem csupán egy alkalomra. Ha valaki szeretne juhot, előre feliratkozik rá, például egy fél bio tejesbárány ára 16 500 forint, egy fél biobirka 21 ezer forint. A gazdaság idővel szeretne szürke marhát is a rendszerbe illeszteni, egyelőre tenyésztik őket.


Bérelj tyúkot!

– 2014 tavaszán született az ötlet, három okból kifolyólag. Az egyik, hogy kisgazdaságokból származó, egészséges élelmiszerekhez szerettük volna juttatni a fővárosiakat is, a másik, hogy lehetőséget akartunk adni a vidéki gazdálkodóknak a megélhetésre, és levenni a vállukról az értékesítés terhét, a harmadik pedig egy személyes indok volt, szerettem volna valami értéket létrehozni, amivel hozzátehetek a világhoz valamit. Így született meg a Youtyúk – meséli Balogh Ákos, aki feleségével együtt dolgozik ebben az alternatív, házi tojást értékesítő rendszerben, ami szintén „lízingelhető” tyúkokat takar.

Jelenleg öt gazdasággal vannak kapcsolatban, köztük három családtól bérelhetnek tyúkot az egyéni vásárlók, ketten pedig nagyobb megrendelők, például cukrászdák számára szállítanak. A megrendelőkből már több száz van. Ez a forma egyébként nem közösségi termelés, mert a tagok nem annyira tartják egymással a kapcsolatot, a megbízás sem szól hosszú időre, a gazdák nem annyi tyúkot tartanak, ahányat megrendelt az idény elején a közösség, hanem eleve nevelgetik a tyúkokat, amelyeket örökbe lehet fogadni. Tehát előfinanszírozásnak sem nevezhető, de mindenképp egy új formája az értékesítésnek, ami szintén bizalmi viszonyon alapul, és a vásárlók itt is megismerhetik a családot, amelyik a tyúkjuk „gazdája”.

Jelentkezni a honlapon lehet, a megrendelő beírja, hetente hány tojásra van szüksége, a rendszer kiszámolja, hány tyúk kell hozzá, és azokat már lízingelheti is. Több belvárosi ponton is át lehet venni a terményeket, egyébként nem minősített biotojásról, csak szabadtartású állati termékről van szó, de a gazdák nem használnak antibiotikumot, gyógyszert.

Rácz Sándor termelő és családja két éve csatlakozott a kezdeményezéshez, 350 tyúkja van, amelyek java részét lefoglalták már. Ő úgy látja, a madarak nem olyan stresszesek, ha kint élnek, és ez sok mindenben megmutatkozik: jobban hasznosítják a takarmányt, szebb, erősebb héjú tojást tojnak.

– Nagyon tetszik, hogyha valaki bérel egy tyúkot, bármikor eljöhet és megnézheti, tényleg olyan körülmények között tartom-e, ahogy megbeszéltük. Számomra is fontos, hogy az én nevem alatt futó termékről tudom, hová kerül, nem megy ezer kézen keresztül, mire megeszi valaki – mondja a gazda.

A gazdálkodó számára is fontos, hogy ismerje a családokat, a gyerekeiket, hogy rájuk gondolva dolgozzon. A pénze ugyanannyi lesz, nem ez mozgatja, hanem inkább az értékteremtés. Talán igazuk van azoknak, akik azt vallják: amikor az ember elősegíti egy növény vagy egy állat megteremtését, megszületését, nem mindegy, milyen szándékkal teszi. Nem mindegy mi a cél: a profit vagy a másik ember, a közösség elégedettsége.

Fehérváry Krisztina

 

Lapszám: