Donald Trump feladata visszavezetni Amerikát a nemzetállami létbe, mondta a Demokratának Bogár László. Az ismert közgazdásszal és egyetemi tanárral beszélgettünk a világ fölött lebegő hatalmi struktúráról, valamint a politikusok két fő fajtájáról, a lényeglátókról és a cinikusokról.

– Itt mindent bedobtak. Pletykák terjedtek gyanús halálesetekről, e-mailek szivárogtak ki, színre lépett az FBI és így tovább… Egyetlen amerikai elnökválasztás körül sem volt ekkora cirkusz.

– Igen, ez az elmúlt kétszáz év egyik legdrámaibb elnökválasztása volt. Többféle szempontból is rekordot döntött. Például sohasem fordult még elő, hogy a jelöltek elutasítottsága már a kampány kezdetétől fogva nagyobb volt, mint az elfogadottságuk. Az amerikaiak nyolcvan százaléka legszívesebben egyikükre se szavazott volna. Nyugodtan mondhatjuk, hogy végül nem a szimpátia és az azonosulás, hanem inkább a tehetetlen düh és indulat vezette a választókat.

– Akkor miért ők lettek a jelöltek?

– A látszólag óriási hatalmú amerikai elnök is csupán bábfigura, akit egy globális szuperstruktúra mozgat. Bibó Istvánnal szólva, Donald Trump a túlfeszült lényeglátó, Hillary Clinton viszont a cinikus hamis realista volt ebben a játszmában. Trump győzelme arra utal, hogy a szuperstruktúra némi tétovázás után ezt a karaktert választotta.

– Mi ez a szuperstruktúra?

– A pénz, a kereskedelem és a média, vagy mondjuk úgy: az információ határozza meg már háromezer éve ezt a globális főhatalmat, amelyet a második világháború óta Amerika képében gyakorol az emberi civilizáció felett. Ennek a hatalomnak valójában nincsenek fizikai, földrajzi dimenziói. Amerika nemzetállam. De a felette levő térben ott van az a Birodalmi Amerika, amelyben összekapcsolódnak ennek a nemzetállamnak a vezetői és a láthatatlan hatalom óriásai. Olyan helyzetről beszélünk, amelynek az egyik legtragikusabb vesztese éppen az amerikai nép, amely most indulatosan ennek a birodalomnak üzente meg, hogy változást akar. De azt persze ő sem tudja, hogy milyet. Inkább felüvöltött, hogy jöjjön már valaki és csináljon valamit. Hát most jött.

– A lecsúszó amerikai középosztály dühös, és mellesleg ott van a kezében úgy 300 millió lőfegyver…

– Látjuk is a tektonikai erejű feszültségeket. Trump átérezte a lényeget, képes volt ábrázolni és megjeleníteni ezt a feszültséget, de eddig, Bibóval szólva, csak „ádáz próféta” lehetett. Egy idő után már csak káromkodni tudott, átkokat szórni mindenfelé. „Szétrobban a birodalom, szétrobban Amerika, ha nem cselekszünk” – kiabálta. Lényeglátó ember. És a jelek szerint éppen ez tetszik a háttérhatalomnak. Ugyanis túlhevült az amerikai kazán, és Trumppal le lehet engedni a gőz egy részét. A százmilliós amerikai középosztály joggal retteg a lecsúszástól, mert a birodalom elengedte a kezét, nem tudja már fenntartani az amerikai álom hamis illúzióját.

– És ki Hillary Clinton?

– Ő a cinikus hamisrealista. Hillary, mint amilyen a férje is volt, tökéletesen gátlástalan, professzionálisan intellektuális bérgyilkos, aki bármire képes lett volna, amit a szuperstruktúra előír számára. Egy olyan világhelyzetben, amelyben ma élünk, ez a karakter szó szerint életveszélyes.

– Van magyarországi változata?

– Csak ilyenek futkosnak a balliberális oldalon, ők a globális hatalom lokális ügynökhálózatának tagjai.

– Egyébként kezdetben mintha Clinton lett volna a háttérhatalom igazi befutója, de akkor miért járatta le mégis e-mailek sokaságával legutóbb az FBI?

– Hogy kiderüljön, mennyire alkalmatlan, és nem lehet más dolga, mint robotként végrehajtani a parancsokat. Azaz cinikus hamisrealistaként tovább vinni a bizniszt, hisz az amerikai elnökök mindig csak játékszerek voltak. Ha nem fogadja el ezt a szerepet, félreállítják. Csakhogy úgy látszik, menet közben valami megváltozott a globális szuperstruktúra stratégiájában. Belátta, hogy változások nélkül szétrobban a veszélyesen túlhevült amerikai kazán. Az elmúlt hatszáz év során egyébként százévenként lecseréli a birodalmakat ez a globális szuperstruktúra. Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország és Anglia után hetven éve Amerika a világ ura. De nagyjából száz év alatt minden birodalom elöregszik, degenerálódik, használhatatlanná válik a világ urai számára. Ez alól az Egyesült Államok sem kivétel, így most elkezdődik a világbirodalomi Amerika visszavezetése a szimpla nemzetállami létbe. E kényes műveletsor végrehajtásának első művezetője lesz Donald Trump. Akinek primitíven túlfeszült lényeglátóból lényeglátó realistává kellene válnia Bibó István logikáját követve.

– Európának vannak lényeglátón realista politikusai?

– Nem nagyon. Éppen azért éli most történetének egyik legsúlyosabb válságát a földrész. Nekünk, magyaroknak az utóbbi háromszáz évben sajnos szintén nem nagyon volt ilyen vezetőnk. Ennek a kategóriának egyénként Európában leginkább Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor felel meg manapság. Jellemző módon kizárólag ők mertek nyíltan kiállni Trump mellett, és nekik lett igazuk. Nem véletlen, hogy alapvetően ők ketten tesznek utalásokat a nemzetek fölött létező szuperstruktúra létére. Éppen ezért állnak állandó támadások kereszttüzében.

– A politikus tehát igyekszik úgy megfogalmazni a problémákat, mintha azokat egy kis ügyességgel, összefogással ő is meg tudná oldani, különben elveszíti a választók bizalmát? Például menekültekről beszél, megtervezett népvándoroltatás helyett?

– Így is lehet mondani. Ki merné akár elméleti síkon is felvetni, hogy ez a globális szuperstruktúra a gyarmatosítás korában brutális fegyverként használta a fehér embert, hogy kifossza vele a világ összes többi kultúráját. Most viszont a kifosztottak menekültnek nevezett és úgymond veszélyes hulladékká tett maradványaiból kovácsolt fegyvert, hogy lenyomja és megfegyelmezze velük a számára most már terhessé váló európai fehér embert. Meggátolva ezzel azt is, hogy létrejöhessen Európa, Oroszország és Kína eurázsiai nagykoalíciója.

– A magyar parlament nem szavazta meg a kötelező kvótával kapcsolatos alaptörvény módosítást. Még úgy sem, hogy köztudott, egy mindennél nagyobb, afrikai migrációs hullám előtt áll Európa…

– Az emberiség lélekszáma a XVIII. századig alig növekedett, utána viszont óriási népességrobbanás következett be. E robbanásszerű növekedés mögött nagy valószínűséggel tudatos lépések álltak. A világ urai, a meghatározó tőkestruktúrák azt akarták, hogy tartósan olcsó, sőt a lehető legolcsóbb legyen a munkaerő. Tudják, miből származik a proli szó?

– Érteni értjük, de az eredetét nem ismerjük.

– A proli szó a proliferáció, vagyis a burjánzás fogalmából származik. A rákos burjánzásként korlátlanul szaporodó proletár így szolgálja ma is a globális szuperstruktúra stratégiáját. De most már nincs szükség rá. Kiszámították, ha a ma létező legmagasabb technológiai szinten működne a világ ipara, akkor a jelenlegi 850 millió munkás helyett 50 millió dolgozó mindent elő tudna állítani a hét és fél milliárdos civilizáció számára. A háttérhatalom egyik nagy dilemmája, hogy mi legyen a felesleggel. Körülbelül 3,5 milliárd ember reménytelen helyzetbe került. Tönkrement a külső természet körülötte, leomlott a belső természete, soha nem lesz munkája, tehát mint termelő, de mint fogyasztó sem jöhet szóba. Viszont tovább burjánzik. Nem ő tehet róla, de „veszélyes hulladékká” vált. Csak arra alkalmas, hogy pusztító áradatként ráengedjék Európára.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

– A legtöbb európai államot már elárulta saját politikai elitje. De elég erős-e a V4 ahhoz, hogy ellenálljon?

– A térség állandó nyomás alatt állt a történelem folyamán. Ez most is tapasztalható. A kisantantot is azért hozta létre annak idején a háttérhatalom, hogy ne foghassanak össze a régió népei. Most azonban az a helyzet, hogy jobban tartunk a migránsoktól, mint egymástól. Nemet már tudunk együtt mondani, kérdés, hogy mire mondunk majd igent. Rengeteg ugyanis a kihasználatlan szinergia a térségben. Ha ezeknek az országoknak mindegyikében lett volna lényeglátó realista vezetés a rendszerváltás idején, és nem ígérget egymás alá minden állam, hogy a Nyugat kedvében járjon, a V4 ma Európa egyik legerősebb koalíciója lehetne. Ehhez persze nekünk a háttérhatalom helyi képviseletét, a nemzetellenes és antiszociális SZDSZ-t ki kellett volna tessékelni a politikai térből. Pontosabban be sem lett volna szabad engedni a politikába. Ezen legalább utólag el kellene gondolkodni annak a több mint egymillió honfitársunknak, aki 1990-ben beszavazta őket a parlamentbe. Óriási történelmi hiba volt, csak magára vethet minden olyan nép, amelyik ennyire nem érti saját történelmét.

– Hogyan látja Orbán Viktor helyzetét?

– Rendszeresen el kell mennie a falig és beleütni a fejét, hogy érzékelje, hol a határ. Ez nem könnyű. A globális szuperstruktúra persze mindenképpen kifoszt minket, de azért van egy mezsgye, ahol tudással és bátorsággal alaposan szűkíthetjük e kifosztás sávszélességét.

– Milyen eséllyel?

– Egy nemzetközi felmérés szerint mi vezetjük a leginkább kifosztott országok listáját. Összesen 600 milliárd dollárt vittek ki tőlünk az elmúlt harminc év során profitként és kamatként. Ennyi ma az ország egész nemzeti vagyona. Az elmúlt száz év során 1913-ban, 1940-ben és 1974-ben álltunk a legközelebb a fejlett világhoz… Innen szép győzni!

– Azt mondják, Bogár László mindig túl sötét képet fest a valóságról. Van, aki mély depresszióba esik, ha önt hallgatja. Miért ennyire borúlátó?

– Ha egyszer szörnyű dolgok történnek velünk és körülöttünk, miért tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne? Látni és láttatni szeretném, hányadán állunk. Annak idején, 1998 és 2002 között államtitkári rangban egy stratégiai elemző intézetet vezettem. Igyekeztünk segíteni a kormányt abban, hogy jó irányba korrigálja a rendszerváltás súlyos kilengéseit. Körvonalazódott is már egy, a mainál kevesebb konfliktussal járó korrekciós kísérlet, de ezt 2002-ben megbuktatták. Most azonban, mind Orbán Viktor, mind Putyin megerősödése és Donald Trump győzelme azt jelzi, hogy a globális szuperstruktúra kénytelen tudomásul venni azt a Metternich hercegtől származó bölcsességet, miszerint mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson.

Sinkovics Ferenc