A Republikon Intézet legutóbbi konferenciáján kiderült, a balliberálisok továbbra is tanácstalanul keresik azt a témát, amivel megszólíthatnák a választókat. Az ellenzéki politikusok egyetértettek abban, hogy egy befogadóbb Európát szeretnének, de az EP-kampányban inkább nem beszélnek a bevándorlásról, mert azzal biztosan nem nyerhetnek.

Fotó: Facebook

Fotó: Facebook

A Republikon Intézet konferenciája arra a kérdésre kereste a választ, milyen kilátásai vannak a liberalizmusnak Európában és Magyarországon. A konferencia első felében Tanja Porčnik, a Cato Intézet kutatója bemutatta az Emberi Szabadság Index (Human Freedom Index) elnevezésű felmérést, amely 159 országot rangsorol aszerint, hogyan érvényesülnek az egyéni és a gazdasági szabadságjogok. A felmérés megállapította, a világ egyre kevésbé liberális.

2008 óta globálisan csökkent a személyes szabadság mértéke, az emberi szabadság általában véve hanyatlik, jelentette ki a szlovén társadalomkutató. A felmérés módszertanáról elmondta, főként azt figyelték, az adott ország jogszabályait mennyire hatja át az emberiesség és az igazságosság, a bíróság és a rendőrség az emberek érdekében dolgozik-e.

– Ahol nem biztonságos kimenni az utcára, ott nem érvényesülhetnek a szabadságjogok – jelentette ki a kutatás egyik alaptételét, amely után azért számunkra meglepő volt, hogy a felmérés szerint a világ 17 régiója közül Nyugat-Európában és Észak-Európában a legmagasabb a szabadság foka. Az Emberi Szabadság Index 159 országot rangsorol, amely szerint Svájc, Hongkong, Új-Zéland, Írország, Ausztrália és Finnország a legszabadabb országok, míg Szaúd-Arábia, Irán, Egyiptom, Venezuela és Szíria a lista végén állnak. Magyarország 2008 óta 14 helyet rontva a 44. a ranglétrán, tehát a Gyurcsány-kormány alatt nagyobb volt hazánkban a szabadság, ami már önmagában sokat elmond a felmérés hitelességéről.

A meghívott felek ezután a felmérés adatairól és a liberális értékek háttérbe szorulásáról beszélgettek. Enyedi Zsolt, a CEU docense szerint a liberalizmus ügye jól áll Európában, mert a fiatal generáció a liberális értékeket támogatja. Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója viszont úgy látta, a liberalizmus számára pont az a probléma, hogy Európa társadalma öregszik, ezért tudott nyerni a Brexit, és ezért törnek előre a populista pártok Európában. Hozzátette, a populista pártok sem a szabadság ellen érvelnek, sőt a Brexit-kampány arra épült, hogy a briteknek vissza kell szerezniük a nemzeti szabadságukat. Tóth Csaba, a Republikon Intézet vezetője elmondta, több nyugat-európai liberálist ismer, aki cenzúrázná a Facebookot a hamis hírek miatt. Hozzátette, ez Magyarországon nem lenne célravezető, mert az ellenzéki gondolatoknak fontos a Facebook nyilvánossága. Tanja Porčnik kijelentette, az Európai Unió alapja az emberi jogok védelme, amely sokat elárul arról, milyen Európát tartanak fontosnak a liberálisok.

A konferencia második felében a balliberális pártok – vagy ahogyan ők magukat hívják, a demokratikus oldal – képviselői fejtették ki gondolataikat a liberalizmus jövőjéről. Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt országgyűlési képviselője szerint a liberálisoknak történelmi felelősségük van: új formába kell csomagolniuk a liberális üzeneteket, hogy az emberek a populizmustól visszataláljanak a centrumhoz. Megjegyezte, „nálunk sokkal fejlettebb demokráciákban” is elfordultak az alapvető értékektől azok, akik nem látják a kiutat a gazdasági-társadalmi válságból, és a populista pártoktól kérdéseikre egyszerű válaszokat kapnak.

A csomagolás kérdésköre többször előjött a fórum során. Bősz Anett szerint a liberalizmust nemcsak újra kell csomagolni, hanem ki is kell csomagolni abból a társadalmi béklyóból, amibe került.

Miért kellene újracsomagolni a liberális értékeket, miért kellene hazudnunk? Értetlenkedett Donáth Anna, a Momentum alelnöke. Szerinte azokat az értékeket kell hangsúlyozniuk, amelyek összefogják a társadalmi rétegeket, nem amelyek elválasztják azokat, mint például a női emancipáció kérdése.

– Még Budaházy Edda sem fogja megkérdőjelezni, hogy minden nő tanulhat, vagy megilleti őket a szavazati jog. Sajnálatos, hogy a liberális jelzőből szitokszó lett, és a liberális értékek kiüresedtek. Tarthatatlan, hogy nem merjük kimondani a liberális szót – jelentette ki. Szerinte meg kell értetni az emberekkel, hogy liberális értékek nélkül nincs jólét.

Ezután a liberalizmus 22-es csapdájáról beszélt. Míg a szélsőséges populisták rövid, kétszavas gyűlöletkampánnyal operálnak, addig a liberálisok erre hosszabban, három mondatban reagálnak. A liberálisoknak is ki kellene találniuk rövid válaszokat, csakhogy ez eleve lehetetlen küldetés, hiszen szerinte gyűlöletet kelteni mindig könnyebb, mint az árkokat betemetni. Nincs mit tenni, maradnak a hosszú mondatok, így viszont a liberalizmus a saját sírját ássa meg.

Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője a The Economist nevű brit hetilap egyik cikkére hívta fel a figyelmet, miszerint a demokrácia nem a „többség zsarnoksága”, hanem a „másként gondolkodók szabadsága”. Szerinte már nem érvényes a hagyományos bal-jobb, konzervatív-liberális felosztás, új választóvonalat kell alkotni: demokrata az, aki egyetért a demokrácia fenti definíciójával, aki pedig nem, az nem demokrata. Mielőtt a hallgatóság elgondolkodhatott volna azon, hogy vajon ez az elv miképpen érvényesült az európai parlamenti szavazáskor, amikor a „többség zsarnoksága” egy kissé cinkes kétharmaddal elítélte a „másként gondolkodó” Magyarországot, az előadó remek ritmusérzékkel gyorsan hozzátette, Orbán Viktor természetesen nem demokrata. Vagyis rá a fenti elv nyilván nem érvényes.

Bősz Anett szerint a liberálisoknak a társadalmi egyenlőtlenségek és a társadalmi csoportok közötti konfliktusok terén van feladatuk. Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője letörte a kedélyeket azzal, hogy szerinte az EP-választásokon nem a liberálisok, hanem a szélsőjobboldali populisták, azaz „Putyin pincsijei” törnek majd előre. Úgy látja, a liberalizmus számára elengedhetetlen a tartalmi megújulás. Azt javasolta, a liberálisok tűzzék zászlajukra az európai alapjövedelem kérdését, mert azt előbb-utóbb úgyis bevezetik az unióban. Niedermüller Péter elismerte, a társadalmi egyenlőtlenségekre a liberálisoknak Európa-szerte nincs megfelelő válaszuk.

– Mégis, mi lehet a válasz? – erőltette a témát a moderátor, amire a DK politikusa úgy reagált, ő lenne a legboldogabb a világon, ha erre a kérdésre tudna válaszolni.

Tényleg, honnan lehetne pénzt szerezni? Nem kicsit, sokat. Miből lehetne finanszírozni egy páneurópai alapjövedelmet? Miközben mindenki elmélyülten gondolkodott a megfelelő liberális válaszon, Donáth Anna megjegyezte, jó lenne eljutni oda, ahová a hollandok eljutottak, ugyanis a legszélsőségesebb holland párt vezetője meleg.
Ez kicsit megzavarta a közös gondolkodást. Hogy ez most hogy jön ide.

A moderátor is inkább olyan konkrétumokra volt kíváncsi, hogy miképpen lehetne a vidéki kistelepülésekre eljuttatni a liberális üzeneteket. Bősz Anett azt válaszolta, ehhez „rengeteg sokat” kell kommunikálni. A következő gondolatát muszáj szó szerint idéznünk, mert tökéletes látlelete annak, hogyan látják a világot a liberálisok, és mit üzennek a falu népének:

– Beszélgetni kell az emberekkel, és felhívni a figyelmüket arra, hogy nemcsak a Pride létezik, hanem a Roma Büszkeség Napja is.

Tordai Bence ehhez rosszallóan annyit tett hozzá, hogy nem minden romának van szüksége segítségre, gondoljunk csak Farkas Flóriánra.

– Mégis, mivel lehetne felrázni a társadalmat? – hangzott a következő kérdés.

Donáth Anna szerint olyan politikai akciók kellenek, amelyek bizalmat szülnek. Bár nem beszélt róla, a Momentum legújabb akcióját, a Sargentini-jelentést értelmező szórólapok osztogatását bizonyára ilyennek tartja. „Mi hisszük, hogy a Sargentini-jelentés a magyar emberek érdekeinek védelméről szól. A magyar kormány bűnös, ez a jelentés pedig vádirat” – áll a Momentum szórólapján, amellyel a fentiek szerint a Momentum a választók bizalmát akarja elnyerni. Csakhogy Donáth Anna a továbbiakban már saját magát cáfolta meg. – Ahhoz, hogy megértsük, miért szavaznak az emberek az Orbán-rendszerre, meg kellene értenünk a gondolkodásmódjukat. Azzal, hogy időnként elmondjuk, a jogállamiságot két lábbal tiporják, nem fogunk elérni az emberekhez – jegyezte meg.

Niedermüller Péter nem értett egyet azzal, hogy meg kell érteni a másként gondolkodókat, mert szerinte aki az Echo TV-t, a Hír Tv-t és az M1-et nézi, azzal „nem lehet mit tenni.”

Tordai Bence szerint a demokraták csak egy közös témával tudják felvenni a versenyt a Fidesz migrációs kampányával.

– Tudatosítani kell, hogy mi Európában érezzük otthon magunkat, az európai értékekben hiszünk, és azt kell láttatnunk, hogy Orbán és a jobboldali populisták szét akarják verni az uniót.

Két lehetséges kampánytémát is említett:

1. Még több Erasmus-programot a fiataloknak!

2. Európai alapjövedelmet!

Erre a Jobbik által feltalált és tőlük elcsórt csodafegyverre megváltóként tekinthetnek, hiszen Karácsony Gergely, az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje is ezzel kampányolt, igaz, nem sok sikerrel. Donáth Anna szerint azt is egyértelművé kell tenniük, hogy ők egy befogadóbb Európában hisznek. Úgy látja, ha az EP-választásokon az ellenzéki pártok külön indulnak, és nem egy „összekutyult” közös listát állítanak, amire a választók csak „orrbefogva” tudnak szavazni, akkor az ellenzéki pártok több szavazatot gyűjthetnek be. Az éles szemű Niedermüller Péter arra hívta fel a figyelmet, Orbán Viktor és Matteo Salvini nem kilépni akar az EU-ból, hanem meg akarják azt változtatni. Szerinte a demokratikus erők kampányának világossá kell tennie, hogy nyitott és befogadó Európát akarnak, nem az „Orbán–Salvini-féle Európát”.

Érdekes volt a DK politikusának eszmefuttatása, hiszen Gyurcsány Ferenctől, a párt elnökétől naponta halljuk, Orbán Viktor ki akarja vezetni Magyarországot az Európai Unióból. Közeleg az EP-kampány, nem ártana, ha a DK politikusai eldöntenék, melyik verzióra építik narratívájukat. A változat: Orbán Viktor kivezeti hazánkat az unióból. B változat: Orbán Viktor vezetni akarja az uniót. Nem mindegy.

A konferencián számos megfellebbezhetetlen alapigazság is elhangzott. Ezekből kettőt említenénk. Donáth Anna szerint azért nem létezik a kritikus tömeg, mert jelenleg kis tömeg sincsen. Bősz Anett pedig kijelentette, a százemberes tüntetés is tüntetés.

– Kiket és hogyan akarnak megszólítani vidéken, ha ott már az orvosok, a tanácselnökök és a papok parancsolnak? – kérdezte valaki indulatosan a hallgatóság soraiból, majd levezette sajátos elméletét, miszerint az országgyűlési választásokon többségben voltak azok, akik nem szavaztak, ezért rájuk kellene koncentrálni. Egy ellenzéki aktivista felrótta a politikusoknak, tapasztalatai szerint az ellenzéki pártok nem is akarták megnyerni a választásokat, féltek attól, hogy akkor „valamit le kell tenniük az asztalra.”

Tordai Bence ezt kikérte magának, hiszen ahogy fogalmazott, egy „süldő csimpánz” is jobban tudná kormányozni ezt az országot. Majd magabiztosan hozzátette, ha szól egy-két haverjának, ők bármikor elkormányozzák Magyarországot. Donáth Anna elismerte, a bevándorlásról nem tudnak úgy beszélni, hogy abból ne a Fidesz kerüljön ki győztesen.

– Hát ne beszéljenek róla! – kiabálta be valaki, amivel a részt vevő politikusok egyet is értettek.

Hogy akkor mégis miről kellene beszélniük a balliberálisoknak, azt a konferencia végül nem tudta megfogalmazni.