Nyílt levél Hegedűs Lorántnénak

„Nem fordulhat elő, hogy Gyurcsány Ferencékkel árulj egy gyékényen.” 

Fotó: MTI, Máthé Zoltán, archív

Kedves Enikő!

Amikor az ember számba veszi az életét és felidézi a nagy pillanatokat, ráébred, hogy szinte soha nem volt egyedül. A gyerekek születésénél ott van az orvos, ott vannak a nővérek, temetéskor az elhunyt barátai, házasságkötéskor pedig a násznép, amelybe csak azokat invitáljuk meg, akik valamiért fontosak számunkra. 

Amikor a szentesi református templomban, ott, ahol a szüleim, a nagyszüleim összeházasodtak, ahol apámat és engem kereszteltek, konfirmáltak, szóval, amikor a régi kis templomban, a mi templomunkban, ott álltam a feleségemmel a lelkészi minőségében meghívott férjed, Loránt előtt, te is ott voltál.

Ez a közelség jogosít fel ennek a nyílt levélnek a megírására. És a bizonyság, hogy bár az idő eltelt, és mi nem találkoztunk, sokkal több köt össze bennünket, mint ami elválaszt. Hiszen bármiféle akadály tornyosul is két ember között, bármennyire is elsodorta egymástól őket idő, eltérő ízlés, közélet, titkos kis kapcsokkal a sorsuk talán mégis kapcsolódik egymástól. És ha személyes viszonyuk nem romlott el, a történet bármikor újrakezdhető.

Most, hogy jobban belegondolok, a Jobbik és a Fidesz nem lehet elegendő ok arra, hogy két hazáját szerető, keresztyén, magyar ember ne keressen közös többszöröst. Téged és Lorántot is becsületes, jó embernek ismertelek meg, és ezen a véleményemen semmilyen körülmény nem változtatott.

Amikor te a hajdani MIÉP-ből a Jobbik felé vetted az irányt, majd lettél parlamenti képviselő, és később, amikor a néppártinak álcázott baloldali fordulat idején is maradtál Vonáékkal, magamban mindig felmentést kerestem a számodra. Arra gondoltam, hogy rettenetes tusát vívsz, hiszen nem lehet két életünk. Nem létezik, hogy az ember patrióta magyarként áll helyt az élet viharaiban, miközben létezik egy másik énje, amely felmentést ad olyan esetekben, amikor képviselőtársai nyíltan elkötelezik magukat a hazaárulásra.

Egy másik alkalommal jó volna arról beszélnünk, hogy milyen az én viszonyom a kormánnyal, hogy mit gondolok ennek a három ciklusnak az összképéről, milyen haladást, milyen hiányosságokat tapasztalok. Igen, fontos beszélgetés volna az is. Csakhogy a két történet nem hasonlítható össze. A jelenlegi kormány hadat üzent a globalizmusnak, az ti ellenzéketek pedig éppen arra készül, hogy végérvényesen megágyazzon a kozmopolita, istentelen liberalizmusnak. Hiszek abban, hogy egyet nem tehet meg sem kormány, sem ellenzék. Nem szolgáltathatja ki a hazát idegeneknek, nem támogathatja a bevándorlás politikáját, nem ösztönözheti, hogy külföldi pénzemberek irányítsanak bennünket a magyar nemzettől kapott felhatalmazás alapján működő nemzeti kormány helyett.

Pártod, a Jobbik átlépte ezt a határt.

Mindketten tudjuk, Enikő, hogy a Soros-veszély nem hazugság. Te ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy hatalmas erők szövetkeztek Magyarország megtörésére. De bármilyen erős is az ellenség, csak akkor tudnak minket megtörni, ha belülről szétmarcangoljuk egymást. Ha akadnak köztünk olyanok, akik társtettesként kiszolgáltatják ezt a népet, ha behunyják a szemüket, amikor figyelni kellene, ha némaságot fogadnak, amikor ideje volna a szólásnak.

Enikő! Arra kérlek, hogy ne tartozz közéjük! Te nem vagy kétkulacsos, karrierista, haszonleső ember. Nem fordulhat elő, hogy megszokásból vagy számításból bármilyen formában is Gyurcsány Ferencékkel árulj egy gyékényen. 

Jó, ha tudod: a Jobbik mostantól, hogy nyíltan elkötelezte magát az ellenzéki együttműködésben, már nem a maga ura. Mostantól parancsokat hajt végre az elnökségetek, sodródtok, nyeltek nagyokat, végrehajtjátok majd, amit mások, külföldről előírnak nektek. Maximum taktikai természetű kérdésekről dönthettek, azt pedig már megtapasztalhattad, milyen következményei vannak, ha a Jobbik taktikázni kezd.

Amikor az elkerülhetetlen erkölcsi összeomlás bekövetkezik, amikor majd utcán és választási kampányban az ördög kezét fogjátok szorongatni, te már ne legyél ott! Amikor a Jobbik vezetése elárulja Magyarországot, te már ne vegyél részt az ország elárulásában! Nem kell a Fideszt szeretned, fogalmazd meg a bírálatodat a kormány ellen, és hirdesd a véleményedet, de áruló ne legyél, Enikő! Neked semmi keresnivalód nincs ebben a társaságban, ti más emberek vagytok. És tudom, hogy az apósod, a tévedéseivel együtt is óriás püspök, a hazáját, népét mindenekelőtt szerető magyar ember ugyanezt mondaná neked, nektek.

Azt kívánom neked tiszta szívemből, hogy a Hazatérés Templomába minden alkalommal úgy léphess be, Isten színe előtt pedig úgy állhass majd, hogy hűséges maradtál önmagadhoz, és közös eszményünkhöz, a nemzeti Magyarországhoz. Most egy kis korrekcióra van szükség.

Tartozol ezzel önmagadnak, a szeretteidnek, a családodnak. Nem írnám ezt, ha más galaktikákban léteznénk. De mi nemhogy egy csillagrendszerben, de egymáshoz közeli bolygókon élünk.

Tedd meg!

A régi barátsággal: Szentesi Zöldi László