Morvai Krisztina a Békemenetről

Az EP-képviselő hivatalos Facebook-oldalán írta le gondolatait a Békemenettel kapcsolatban. A nyílt levelet az alábbiakban teljes egészében közöljük.



Fotó: MTI, archív

Amikor nemrég egy újságíró nekem szegezte a kérdést: „Támogatja-e a március 15-i Békemenetet?”, ösztönösen igent mondtam. Felidéztem emlékeimből néhány megrendítő képsort, arról a napról, amikor egy másik nemzeti ünnepünkön nem tehettük meg, hogy az ország főterére, a Kossuth térre vonuljunk.

Az 1956-os Forradalom 50. évfordulóján kordonokkal és rendőr sorfalakkal akadályozták meg, hogy részt vegyünk saját hazánk hivatalos ünnepi rendezvényén. Azok kordonoztak, azok oszlattak a Nádor utcában és szerte a Kossuth tér körül, s később azok lövettek közénk, akik most egy bizarr koalíció részeként vissza kívánnak térni a hatalomba. Ennélfogva az idei nemzeti ünnepünkön a Kossuth térre történő közös bevonulásnak erős szimbolikus értéke is van.

A másik ok, amiért igent mondtam a „Támogatja-e a Békemenetet?” kérdésre, az a következő. Európai parlamenti képviselőként nap mint nap tapasztalom azt az elszántságot, amivel az Unió rá akarja kényszeríteni Magyarországot a migránsok tömeges betelepítésére.

Ellenállást, erőt kell mutatnunk.

Világossá kell tennünk, hogy a betelepítések megakadályozása nem Orbán Viktor „ügye”, nem a jelenlegi kormány „akciója”, hanem egész Magyarország határozott követelése. A nemzeti függetlenségünk ünnepnapján a nemzeti függetlenségünk melletti közös, demonstratív kiállás látványos üzenet lehet tehát „kifelé”, azaz az Európai Unió és a nagyvilág felé is: Magyarország megőrzi függetlenségét, és magyar ország marad!

Végezetül: noha teljes szívvel támogatom ezt a kiemelkedően fontos eseményt, sajnos csak lélekben lehetek otthon honfitársaimmal, mivel az Európai Parlament plenáris ülésén kell képviselnem hazánkat, Strasbourgban, s többek között az elszakított magyar testvéreinkért kell kiállnom a Minority SafePack/a kisebbségek jogait és biztonságát szavatoló törvényjavaslat-csomagról szóló ülésen, és a szokásos „migrációs” vitákon és szavazásokon kell képviselnem a magyar álláspontot. Bízom benne, hogy Budapesten sokan lesznek, mi több, elegen ahhoz, hogy erőnkről, eltökéltségünkről és nemzeti büszkeségünkről meggyőzzük a világot.

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Strasbourg, 2018. március 13.

Morvai Krisztina