Brüsszel gőzerővel folytatja a birodalomépítést, miközben az uniós építmény minden eresztékében recseg-ropog. A kvótaterv erőltetése, a nemzetállami szuverenitás megnyirbálásának és a nemzetek feletti szervezetek felállításának szándéka egyre több tiltakozást vált ki a tagországokból. Kiszelly Zoltán politológussal arról beszélgettünk, milyen esélyeink vannak ebben a játszmában.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Az európai és a hazai balliberális oldal szerint nincs is Soros-terv, miközben a magyar kormány szerint Brüsszel erőteljesen gyorsítja annak megvalósítását. Ez utóbbi álláspontot igazolja az események menete, a migrációs válság fel-felpörgetése, a csatlakozási szerződésnek ellentmondó új szabályok és intézmények létrehozásának gyorsítása. Mi a célja ennek a nagy sietségnek?

– Ha visszapörgetjük az utóbbi nyolc-tíz év eseményeit, láthatjuk, hogy körvonalazódik egy mesterterv, ami az egységes nyugati rendszer megreformálását, kiterjesztését szolgálta volna. Anélkül, hogy leegyszerűsítenénk a kérdést, kimondhatjuk: a nagy geostratégiai játszma a világhatalmi szerepet játszó USA és kihívója, Kína között zajlik. Ez határoz meg minden további eseményt, az említett mestertervet is, amely egy békés birodalomépítés terve. Ennek alapja a nagytőke és a banktőke egymásra találása, legfontosabb célja pedig az, hogy megőrizzék a nyugat vezető szerepét a világban. Ezt a célt szolgálta volna az USA és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, hiszen ha összenyitják az amerikai és az európai piacot, az nagyjából 900 millió jómódú fogyasztót jelentett volna. Így a nyugati transznacionális és multinacionális cégek már felvehették volna a versenyt az 1,3 milliárdos Kínával, az 1,1 milliárdos Indiával és a többi kihívóval, például Japánnal, Brazíliával.


– Csakhogy porszem került a gépezetbe…

– A békés birodalomépítésnek fontos feltétele volt, hogy Hillary Clinton megnyerje az amerikai elnökválasztást, Franciaországban ne kerüljön hatalomra Marine Le Pen, és Angela Merkel kancellár maradjon. Hasonlóan fontos volt, hogy sikerüljön az eurózónát egyben tartani, és a briteknél többségbe kerüljenek az uniós tagságot választók.


– Csakhogy az Egyesült Királyság népe, ha kis többséggel is, de a kiválás mellett döntött, az USA-ban színre lépett Donald Trump, aki bejelentette, hogy az amerikai munkahelyek védelmében nem írja alá az egyezményt. Emellett uniószerte megerősödtek a protestpártok. Az istenadta nép nem látja át a mesterterv jelentőségét?

– Az egységes piac, az egységes szabályok alapján működő birodalom megteremtése a globális világcégek érdeke, hiszen könnyen belátható, hogy magasabb profitot eredményez, ha egyetlen óriási gyárból látják el a fogyasztókat, mintha minden államban felépítenek egy-egy üzemet. A problémák abból fakadnak, hogy az új egységes piacot az elképzelések szerint nem a korábbi jóléti modell, vagy más elnevezéssel a szociális piacgazdaság keretei között szeretnék működtetni, hanem a korábbi, nagy társadalmi különbségeket felmutató kapitalizmus keretei között. Nem azzal van a baj, hogy a tőketulajdonosok magasabb profit elérésére törekszenek, hiszen kapitalizmusban ez természetes. A társadalmi felelősségvállalás hiánya az, ami a választópolgároknál kiverte a biztosítékot. Hiszen az adatok azt mutatják, hogy megkezdődött a közép­osztály lecsúszása, eladósodása az USA-ban és az uniós magországokban egyaránt. Az európai migrációs válság irányt adott a lecsúszással kapcsolatos félelmek miatti tiltakozásoknak, a polgárok elfordultak a hagyományos elittől és az annak érdekeit képviselő pártoktól. Merkel azért maradhatott kancellár, Emmanuel Macron pedig azért ragadhatta meg a hatalmat, mert a hagyományos pártoknak sikerült átemelniük saját programjukba néhányat a protest­pártok követeléseiből, főként azokat, amelyek a migránsok beáramlásának fékezését célozták.


– Úgy tűnik, a mesterterv kudarca Brüsszelt nem tántorította el a lázas birodalomépítéstől.

– Brüsszel hataloméhsége valóban nyilvánvaló. Azonban az is látható, hogy egyelőre az amerikai nagytőke, Brüsszel és Soros érdekei közösek, egy úton haladnak. Ám azt egyikük sem akarja, hogy valamelyikük lépéselőnybe kerüljön, ha ez bekövetkezne, útjaik szétválnának. Erre szoktam azt mondani, hogy nem egy nagy összeesküvés hat a világban, hanem sok kisebb, hiszen a sokféle érdek befolyásolja a dolgok alakulását. A nem várt események, a Brexit és Trump színre lépése nyilvánvalóan váratlanul érték az Európai Bizottságot, ennek köszönhető az a kapkodás, amely például az európai ügyészség felállítását, az állandó, felső határ nélküli betelepítési kvóták ügyét vagy a nemzetállami törekvések letörését jellemzi.


– Azt szokták mondani, hogy Junckerből Angela Merkel beszél. Ez azt jelenti, hogy brüsszeli ernyővel voltaképpen a Negyedik Német Birodalom épül?

– Valójában igen.


– Vagyis azt mondhatjuk, hogy Soros látványos brüsszeli látogatásai egyben Merkel törekvéseit is szolgálják? Esetleg a mesterterv kudarcát ideiglenesnek tekintik, és azért igyekeznek megzabolázni a nemzetállamokat, hogy azok ne akadályozzák a birodalmi építkezést, ha újra eljön az ideje az USA és az EU „összenyitásának”?

– Le kell szögeznünk, hogy olyan bőrbe kötött kiadvány, amelynek az a címe, hogy Soros-terv, nem létezik. Ám maga Soros több könyvben is megfogalmazta a szükséges lépéssorozatot, és több interjút adott a nyílt társadalom kiépítéséről, a nemzet­államok leépítéséről, a kapitalizmus reformjáról. Ezek meglehetősen pontosan leírják azokat a folyamatokat, amelyeknek tanúi vagyunk. Ha pedig megvizsgáljuk a brüsszeli és a Soros-javaslatokat, akkor úgy járunk, mint amikor a KGST-országok traktort akartak építeni, de akárhogyan is rakták össze az alkatrészeket, mindig tank lett belőle. Azt is tudni kell, hogy Németország tényleg súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Angela Merkel valóban azt gondolhatta, hogy a jól képzett szír középosztály kerekedik fel, ha ő meghirdeti a befogadás politikáját. Elvégre a bevándorlók jól öltözöttek voltak, taxival jöttek, szállodában laktak és beszéltek angolul. Ő azt gondolhatta, hogy a tömeg többi része is ilyen. Mert nem így lett, Németország brüsszeli segítséggel igyekszik szétteríteni a beáramlott embertömeget az unió perifériáján. Merkel abban is bízott, hogy az európai polgárok rádöbbennek majd, hogy egy ilyen helyzeten csak az összefogás, a német Európa tud úrrá lenni.


– Ilyen körülmények között milyen esélye van Magyarországnak vagy Lengyelországnak arra, hogy rákényszerítse az Európai Bizottságot a csatlakozási szerződések és más, közösen elfogadott uniós szabályok betartására? Milyen esélyünk van, hogy megvédjük szuverenitásunkat?

– Ma jobbak az esélyeink, mint korábban, hiszen a magországok elsősorban az eurózóna feszítő problémáival foglalkoznak. A déli államok azt várják a németektől, hogy megszabadítsák őket hatalmas adósságaiktól. Macron is benyújtotta a számlát, ő egyenesen azt kéri, hogy nyissanak közös bankszámlát. Trump pedig azzal az ötlettel állt elő, hogy Németország szanálja az USA-t is, vegyen amerikai autókat és fegyvereket. Minderre Németország nem képes, egyszerűen azért, mert nincs ennyi pénze. Ki kell mondani, hogy a fő törésvonal Európában nem a V4-ek és a magországok között húzódik, hanem az északi és a déli államok között, és szakadással fenyegető feszültség a németek és a franciák között van. Ezért fokozódik a nyomás rajtunk, hogy álljunk be a sorba, ne kísérletezzünk unortodox megoldásokkal, nehogy a délieknek is eszébe jusson például a mi bankadónkhoz hasonló megoldás. És ezért szorgalmazzák, hogy mielőbb belépjünk az eurózónába.


– Ezzel mit nyernének?

– Nagyon sokat. Kevesen tudják, hogy az Európai Központi Bankban 55 százalékos szavazattöbbségük van a déli országoknak. Ha a szigorú költségvetési fegyelemmel gazdálkodó Magyarország, Lengyel- és Csehország elfogadja a közös valutát, akkor a hasonló elvek alapján működő északi protestáns államok szavazattöbbségbe kerülnek a könnyelmű déliekkel szemben.


– Ha ennyire szükségük van ránk, miért lőnek minket folyton?

– Régi tapasztalat, hogy azt lövik, aki kidugja a fejét a lövészárokból. Ám ennek ellenére tudni kell, a mesterterv kudarcával, azzal, hogy nem született meg a szabadkereskedelmi egyezmény, a TTIP, és nem választották meg Hillary Clintont, időt nyertünk. Szerencsére a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják. Ő, ahogyan Hunyadi János és Mátyás megállította a törököket, megálljt parancsolt a bevándorlásnak. Ezzel nyertünk 20-30 békeévet arra, hogy megerősödjön az ország, és megőrizhessük szuverenitásunkat a támadásokkal szemben.

Nagy Ida