A Krím 2014 tavaszi orosz visszacsatolása után Ukrajnában két fronton zajlanak az események. Az egyik a Donyec-medence, ahol Moszkva a krími forgatókönyv újrajátszásával próbálkozik. A másik Kijev, ahol az ország „demokratizálása” zajlik. Soros György mindkét pályán játszik. Segéderőt is hív: Ukrajnába érkezik a grúziai rózsás forradalomból ismert Mihail Szaakasvili exelnök és a spekuláns egykori üzlettársa, a már tengerentúlon született Natalja Jareszko. Utóbbi ukrán pénzügyminiszter lesz – amerikai állampolgárként.

Fotó: nian.net

Soros György Petro Porosenko elnökkel tárgyal. Saját minisztereket neveztetett ki (Fotó: nian.net)

Az új, „demokratikus Ukrajna” alig fél év alatt elveszíti a stratégiai jelentőségű Krím félszigetet, az ország szénkészletét és nehéziparának meghatározó részét. Az ország lakossága több mint hatmillió fővel csökken. A Krím elcsatolása után Moszkva igyekszik ugyanazt a forgatókönyvet megvalósítani a Donyec-medencében. Nincs nehéz dolga: a szinte teljes egészében orosz anyanyelvű lakosság nem kér az új kijevi hatalomból, a tüntetések egymást érik, egy idő után kezdik elfoglalni az állami intézményeket is. A függetlenségpárti tüntetők puskalövés nélkül foglalnak el rendőrőrsöket, laktanyákat. Kijev ugyanúgy tehetetlen, mint a félsziget esetében. A Majdan győztesei a hatalom elosztásán marakodnak, illetve elnökválasztásra készülnek. Hiszen a „forradalmi hatalom” a Nyugat barátsága ellenére sem tekinthető törvényesnek.


Odessza vére

2014. április elején kikiáltják a Donyecki és Luganszki Népköztársaságokat. Az ukrán fővárosban ekkor eszmélnek, de ukázok küldözgetésén kívül a térségben nincs mozgósítható karhatalmi erejük. A helyi rendőrök, ott állomásozó katonák vagy a felkelők oldalára álltak, vagy szétszéledtek. A kijevi hatalom azért mindent bevet, „amije van”. A miniszterelnök akkor Arszenij Jacenyuk, Soros jó ismerőse. A katonai akciókat a „forradalmi elnök”, a megbuktatott Viktor Janukovics államfő ideiglenes utódja, egy baptista lelkész, Alekszandr Turcsinov vezényli. Harcok kezdődnek több kisebb településen. A hónap végére Kijev kénytelen elismerni, hogy elveszítette ellenőrzését a keleti megyék fölött.

Ekkor, május 2-án következik be a modern Ukrajna saga talán legmocskosabb pillanata. A soknyelvű, a béke szigetének számító Odesszába Kijevből a félfasiszta Jobbik Szektor aktivistái érkeznek. Ezt a szervezetet egyébként – mint korábban írtuk – a Majdan idején támogatta Soros alapítványa is. A Fekete-tenger partján fekvő városban összecsapások kezdődnek. Végeredményként a Jobbik Szektor-tagok a szakszervezeti székházba szorítják az oroszbarát aktivistákat. Aztán szemrebbenés nélkül rájuk gyújtják az épületet. 48-an halnak meg, több mint 200 a sebesültek száma.

A tömeggyilkosságot Kijev eltussolja. Bő egy héttel később Donyeck és Luganszk megyében népszavazást tartanak az Ukrajnától való függetlenségről: elsöprő a siker. A két „népköztársaságot” ugyan még Moszkva sem ismeri el, de nyilvánvalóan támogatja. Élelmiszerrel, fegyverekkel, „szabadságra ment orosz hivatásos katonákkal”. Természetesen a másik oldal sem marad segítség nélkül. Victoria Nuland, az Egyesült Államok eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára szerint Washington ötmilliárd dollárt költött Ukrajna „demokratizálására”. A kelet-ukrajnai polgárháború azóta sem ért véget, a minszki békeegyezményt egyik oldal sem tartja be, politológusi értelmezés szerint a konfliktus mára „befagyott”. Persze ez relatív, megfigyelők szerint a szórványos összecsapásokban máig hetente tucatnyian veszítik életüket.

„György király”

A Kijev által ellenőrzött Ukrajnában közben lezajlik az elnökválasztás. A győztes Petro Porosenko oligarcha lesz, Julija Timosenko a második. A végeredmény nem meglepetés, a Nyugat a csokoládémágnást – aki persze a Roshenen kívül tévét, bankot és számos más érdekeltséget is birtokol, „mellesleg” elnökké választása előtt a vagyonát 1,3 milliárd dollárra becsülték – támogatja. Soros sokáig korábbi üzlettársát, Julija asszonyt akarta, de Washington meggyőzi, hogy Porosenko a jövő embere. Persze ő se „új fiú”, üzleti tevékenysége mellett volt már külügy- és gazdasági miniszter is a korábbi években.

Nem sokkal az államfő megválasztása után Soros György látogatást tesz az elnöki rezidencián. A spekuláns megígéri, hogy segíteni fogja az új ukrán hatalmat, de lenne néhány kérése is – emlékszik vissza Olekszandr Ohrimenko, a kijevi Ukrán Elemzőközpont elnöke. A tengerentúli oli­garcha nem kér nagy dolgokat, mindössze azt, hogy kvázi ő nevezhesse ki a pénzügyi és gazdasági minisztert. „Ennek Barack is örülne” – teszi hozzá a politológus szerint. Porosenko beleegyezik, de azt kéri, várják meg az október végi parlamenti választásokat. A voksolást Porosenko pártja és a Nyugat-barát erők nyerik, ezek közül kettőt, Julija Timosenko és Andrej Szadovij lvovi (lembergi) polgármester szervezetét nyíltan Soros finanszírozza.

Porosenko betartja ígéretét. A kormányfő megint Arszenyij Jacenyuk lesz, ő ekkor már lényegében bukott ember, pozíciójában – állítólag Angela Merkel személyes kérésére – még két évig marad. De Porosenko egyébként sem akar erős miniszterelnököt, és erre nincs szüksége Sorosnak sem. Őt az említett kulcstárcák érdeklik, és ezekre nem is lehet panasza.

A pénzügyminiszter az amerikai állampolgár Natalja Jareszko (a képen bal oldalon) lesz, a gazdasági tárcát a litván Ajvarasz Abramavicsusz kapja meg. Soros kap egy bónusz tárcát is: az egészségügyi miniszteri székbe a grúz Alekszandr Kvitasvili ülhet. És hogy a lúd legyen kövér, Porosenko kinevezi Odessza kormányzójává Soros régi szövetségesét, Mihail Szaakasvili volt grúz elnököt. Mindezt a „független” Ukrajnában.


A spekuláns emberei

Natalja Jareszko 1965-ben született Illinois államban, Elmhurst városában. Szülei ukrán emigránsok. Iskolái elvégzése után a külügyminisztériumba kerül, 1992–1995 között már a kijevi amerikai nagykövetség gazdasági osztályát vezeti. Utána a magánszférában próbálja ki magát, ami persze nem egészen privát. A Western NIS Enterprise Fund egyik vezetője lesz, az alapítványt az amerikai kormány finanszírozza, a „posztszovjet térség gazdasági fejlődését” hivatott elősegíteni. Aztán 2006-ban vált, létrehozza saját befektetési cégét, az Emerging Europe Growth Fundot – a célterület azonban marad. Mindkét alap szorosan együttműködik a Soros ukrajnai befektetéseit ellenőrző Ukrainian Redevelopment Funddal. Innen a személyes ismeretség, majd barátság.

Ajvarasz Abramavicsusz gazdasági miniszter 1976-os születésű, 12 évesen Litvánia gyermekválogatottjával a Szovjetunió kosárlabdabajnoka. Életrajzának azonban van egy sokkal érdekesebb eleme: 1993-ban Észtországban a nemzetközi Concordia Egyetem hallgatója lesz, melyet az első év után Wisconsinban folytat. Tanulmányait a Soros Alapítvány támogatja. A kapcsolat későbbi üzleti pályáján is megmarad: a spekulánssal „üzleti kapcsolatban lévő”, svéd bejegyzésű East Capital egyik vezetője, majd moszkvai és kijevi irányítója lesz.

Petro Porosenko és Mihail Szaakasvili. Együtt örültek az „amerikai” rendőrségnek (Fotó: news.rambler.ru)

A két grúzt a tbiliszi rózsás forradalomból ismeri Soros. Kvitasvili sikeresen levezényelte a grúz egészségügy de facto magánosítását, hasonló feladat vár rá Kijevben is. Szaakasvilit a Soros által levezényelt rózsás forradalom emelte trónra. Igaz, később összekülönböztek, az amerikai oligarcha nem védte meg a bukástól védencét, de hát a jelek szerint a „jó káder nem vész el, csak átalakul”. Soros nem titkolt célja, hogy a Krím elvesztése után megtartsa a még megmaradt Odesszát, a legnagyobb tengerparti várost, és azt meghatározó kereskedelmi kikötőjével a befolyása alatt tartsa. Nyilvánvaló az is, hogy adott esetben az ukrán belpolitikai játszmában is fel akarja használni Szaakasvilit, akár Porosenko ellenében is. De egyelőre szövetségesek, jóban vannak. A volt grúz elnök nagyban segít ukrán „kollégájának” Ukrajna „demokratizálásában”, nagy tapasztalatai vannak hazájából. Neki köszönhető például, hogy az új ukrán hadsereg egyenruháját egyenesen az Egyesült Államokból rendelik. A kijevi rendőr ennek következtében nem keltene feltűnést New York utcáin sem…

De persze első az üzlet. Natalja Jareszko első lépéseinek egyike, hogy 30 millió dollár értékű megállapodást köt egykori munkaadójával, a Western NIS Enterprise Funddal. Az amerikai tanácsadók ezt követően a szó szoros értelmében beköltöznek az ukrán pénzügyminisztériumba. Egyetlen anyag sem mehet át az ő cenzúrájuk nélkül. Hasonló folyamatok zajlanak a gazdasági tárcánál, ők dolgozzák ki a „reform és a privatizáció” koncepcióját. Ellenőrzik, sőt meg is vétózhatják a végrehajtás folyamatát. Soros alapjának a szakértői is megjelennek a minisztériumokban.

Washington elégedett, az ukrán ügyek mentorának, Joe Biden alelnöknek különösen nem lehet oka panaszra: kisebbik fia, Hunter a legnagyobb magántulajdonú ukrán gázcég, a Burisma Holding igazgatótanácsi tagja és jogi részlegének vezetője lesz. Azt nem tudni, hogy mekkora részesedést kap a Biden család a vállalatban, a fiatalember első nyilatkozata azonban alighanem minden rosszindulatú sejtést cáfol: „az átláthatóság, a vállalatirányítás és a vállalati felelősség megteremtésével fogom szolgálni magát az ukrán népet”.

Soros György elégedett lehet, szinte királyként uralkodik Kijevben. Szabad a bejárása az elnökhöz, a miniszterekhez. Sőt többnyire ők keresik fel Sorost. Szállodai lakosztályában tárgyal a pénzügyminiszterrel is a szükséges gazdasági intézkedésekről, amit aztán Natalja Jareszko büszkén közzé is tesz Facebook-oldalán. Az amerikai oligarcha 2015 novemberében egy interjúban megemlíti, milyen adóreformot szeretne, a pénzügyminiszter másnap megismétli szavait. Soros felügyelete alatt zajlanak az IMF-tárgyalások is, és mindent tud az Európai Unióval való vízummentességi tárgyalásokról is – van brüsszeli és kijevi forrása is bőven.

Ukrajna ipara közben lényegében megszűnik, a gazdaság romok közt az életszínvonal a 90-es évek válságának szintjére süllyed.

(a befejező rész következik)