A migrációs válság kezdete óta folyamatosan növekszik azoknak a nyugat-európaiaknak a száma, akik végső elkeseredésükben elhagyják szülőföldjüket, és a biztonságos jövő reményében Magyarországra költöznek. Beszélgettünk néhányukkal, hogy megtudjuk döntésük pontos okát, illetve azt, hogy érzik magukat új otthonukban, mit gondolnak hazánkról, Orbán Viktor miniszterelnökről, a kormánypolitikáról, a Fidesz-KDNP győzelméről és az unió ellenünk irányuló támadásairól.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció



Külföldi lapok évek óta foglalkoznak a „white flight”, vagyis a „fehér menekülés” jelenségével. A közelmúltban számos cikk született arról, hogy Nyugat-Európa felől egyre nagyobb tömegek indulnak meg a kontinens konzervatív országaiba, amiket még nem árasztottak el az illegális bevándorlók, ahol nem kell terrortámadásoktól tartani.

A breitbart.com internetes újság néhány évvel ezelőtt egy Orbán Viktorral készült interjút szemlézett, az írást rengeteg brit véleményezte. „Idővel Magyarország és az egész V4/volt keleti blokk szembesülni fog egy új, másfajta bevándorlással. Ez nyugat felől érkezik: őslakos, fehér európaiak menekülnek majd az iszlamizáció és a marxista totalitarianizmus elől. Legtöbbjük fiatal, jól képzett, jó anyagi háttérrel rendelkező európai ember lesz, termékeny korban, akik fellendíthetik a gazdaságot (egyszerre munkaerőként és fogyasztóként) és lökést adhatnak a népesség növekedésének. Legtöbbjük Németországból érkezhet, amelyet hosszú időre visszatekintő kulturális és történelmi kapcsolatok fűznek a régióhoz. Nem hangzik rosszul, ha engem kérdeztek” – írta az egyik kommentelő.

A Bayerische Rundfunk konkrét példákat is említett egy korábban megjelent írásában: a lap egy ingatlanközvetítő tapasztalatairól számolt be, amelyek szerint a migránsválság miatt egyre több német hagyja el szülőföldjét, és költözik a békét nyújtó Magyarországra. Az M1 hírcsatorna még év elején kereste föl egyiküket, Mario Hättingert, aki elmesélte, a tömeges bevándorlás óta félelemben él feleségével és lányaival, ezért úgy döntöttek, Baden-Württemberg tartományból Sopronba költöznek, és ott kezdenek új életet.

A Demokrata újságírója másfél évvel ezelőtt a Baranya megyei Szigetvár környékét járta be, ahol az ingatlanok jókora hányada külföldiek tulajdonában van. Az érintettek többségét hazánk éghajlata és a megfizethetőség mellett főként a nálunk uralkodó nyugalom vonzotta: a megszólalók egyöntetűen azt állították, ezek voltak a fő szempontok, amik miatt ideköltöztek.

Hasonló véleményt fogalmaztak meg azok a Magyarországon élő vagy sok időt itt töltő nyugat-európaiak, akiket az országgyűlési választások előtt szólaltatott meg a Kimondjuk. Facebook-oldal. A videó három szereplője nemcsak hazánkat méltatta, hanem a Fidesz és Orbán Viktor politikájáról is elismerősen beszélt.

A kampányidőszakban, majd április 8-át követően a magyar miniszterelnök oldalát is elárasztották a külföldről érkező pozitív vélemények, támogató, biztató szavak, a kommentelők hálájukat és köszönetüket fejezték ki azért, hogy végre valaki kimondja, amit gondolnak, és arra kérték a kormányfőt, hogy harcoljon tovább Európa iszlamizációja ellen.

Okuljunk Svédország példájából!

A Fidesz április 8-i, budapesti eredményváróján, a Bálnánál egy svéd fiatalemberrel találkoztunk, aki már-már euforikus állapotban ünnepelte a Fidesz-KDNP kétharmados győzelmét.

– A magyar miniszterelnök győzelme Európa győzelme – jelentette ki boldogan, majd elmesélte, egy éve él Budapesten feleségével és két gyermekével, és végleg itt szeretnének letelepedni, ugyanis Svédországban régóta nem érezték magukat biztonságban. Sportos, életerős fiatalemberről van szó, ám, Svédország középső részén, ahol éltek, ő sem szívesen ment ki az utcára sötétedés után.

– Azért költöztünk ide, mert ma ez a legbiztonságosabb ország Európában.

Nagyon hálás a magyaroknak, amiért befogadták és otthonra lelhetett hazánkban.

– A magyarok tudják, milyen szerencsések? – kérdezte, majd elkezdte a különbségeket sorolni a svéd és magyar helyzet között: nálunk vélemény- és szólásszabadság van, míg szülőhazájában egy helyes irány van: a baloldali PC (politikailag korrekt beszédmód). Aki más véleményen van, annak az általunk is jól ismert bélyegeket kell viselnie: idegengyűlölő, rasszista, náci. Akinek például averziója van a migránsokkal kapcsolatban, rögtön a sötét oldalon találja magát. Hozzátette, nevetségesnek tartja azokat a nyugati vádakat, miszerint Magyarországon nincs demokrácia, vagy ne lehetne szabadon kifejteni a kormányétól eltérő véleményeket. Ő úgy látja, a helyzet az, hogy ez épp Svédországra és más nyugati országokra igaz, ő itt ilyesmit sosem tapasztalt.

– A magyarok nézzék meg Svédország példáját, okuljanak belőle, és ne lépjenek arra az útra, mert onnan már nem lehet visszafordulni – figyelmeztet bennünket.
 


Nem elhagyni rossz Franciaországot, hanem visszamenni

Francois, Marie és fiuk, Paul augusztusban költöztek Párizsból Budapestre. Amikor döntésük okáról kérdezzük őket, az első, amit kiemelnek, a tömeges bevándorlás. A költözésben nagy szerepet játszottak azok a szisztematikus francia politikai döntések is, amelyek már régóta abba az irányba mutatnak, hogy mind több migránst kell befogadnia az országnak.

A nemzeti konzervatív embereket, vallásos keresztényeket, akik nem fogadják el a bevándorláspárti, liberális politikát, egyre jobban kiszorítják a társadalomból: elveszíthetik munkájukat, véleményük miatt még börtönbe is kerülhetnek. Ezért egyre nagyobb az öncenzúra a franciák körében.

– Olyan emberekkel, akiket nem ismerünk, nem beszélünk politikáról. Vigyáznunk kell, mit írunk az interneten. Egy radikális francia blogger például 10 év börtönt kapott azért, mert véleménye nem számít elfogadottnak.

Az okokat folytatva a közbiztonság romlása mellett a közegészségügyi helyzetet is kiemelik: a betegségek is aggasztó velejárói a migránsáradatnak. Visszajöttek olyan kórok, amelyek a középkor óta eltűntek Franciaországból: Párizs megyében például megjelent a pestis. Mindemellett olyan magasra felemelték az adókat, hogy a középosztály teljesen kivérzik – mondja Francois.

Miért épp minket választottak? Gondolkodtak más V4-es országokban is, de az édesanya számára egyértelmű volt, hogy Magyarország lesz a végcél. Az egyik fő érv a magyar politikai helyzet volt, itt biztonságban és tényleg Európában érzik magukat. Szerepet játszott a kis földrajzi távolság szülőhazájuk és Magyarország között is, ahogyan hazánk jó híre, a magyar vendégszeretet, Budapest szépsége és Magyarország gazdag történelme is.

„Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védelmezője” – idézi Francois II. Pius pápát 1456-ból. – Ez a mondat még ma is igaz, mind Magyarországra, mind a V4-ekre, a V4-ek földrajzi alakja is egy pajzsra hasonlít.

Az egyik legfőbb érvük viszont az volt, hogy fiuknak, Paulnak nyugodt életet biztosítsanak. Olyan helyet kerestek, ahol nem érik őt atrocitások azért, mert fehér és katolikus. Paul egészen addig egy Párizs közeli katolikus iskolába járt, amíg az osztályában is többségben lévő fekete fiatalok rasszista indíttatásból meg nem verték. Azt mondja, a legtöbb iskola csak nevében egyházi, mivel a hittan nem tartozik a kötelező tantárgyak közé, alig van olyan gyerek, amelyik látogatja ezeket az órákat.

– Nem elhagyni rossz Franciaországot, hanem visszamenni, és érezni, hogy idegen vagy. Gondoljanak csak bele! Amit itt láttak és tapasztaltak a Keleti-pályaudvarnál 2015-ben, az nálunk mindennapos – mondja a családapa. Hozzáteszi, hogy az őslakosok mellett ma azok a migránsok is nehéz helyzetben vannak Franciaországban, akik mindent elkövetnek a beilleszkedés érdekében. Az asszimilációra képtelen tömegek miatt őket is sokan megbélyegzik, ahonnan származnak, ott pedig lenézik őket: akik elköltöztek szülőföldjükről, azokat árulóknak tartják, akik pedig Nyugat-Európában láttak napvilágot, azokra számkivetettként tekintenek. Francois szerint a francia média tudatosan eltitkolja a bűnözési statisztikák adatait. Ennek ellenére mindenki tudja, hogy a börtönlakók többségét muzulmánok alkotják, és a rácsok mögött a legjelentősebb a radikalizálódás.

Az édesanya hozzáteszi, számtalanszor előfordult velük Párizsban, hogy arab vagy fekete biztonsági őrök minden előzmény nélkül megállítják őket aluljárókban, pályaudvarokon, átnézték a táskájukat, a zsebeiket, mondván, a városban sok a potenciális terrorista.

– Mikor felháborodva megkérdeztük, tényleg olyan-e a fizimiskánk, mint aki robbantásra készül, azt a választ kaptunk, hogy a terrorizmusnak nincs arca. A legjobban az fáj, hogy az utóbbi években már a közvetlen környezetünkben is szégyellnünk kellett a származásunkat, értékrendünket, vallásunkat. Megdöbbentünk azon, hogy Magyarországon, a március 15-i állami ünnepségre milyen sokan vittek magukkal piros-fehér-zöld lobogót. Nálunk, Párizsban ez egyáltalán nem jellemző, sőt, ha valaki mégis magához ragad egy nemzetiszínű zászlót, azt sokan provokációnak titulálják. Mi már hozzászoktunk, hogy a nemzeti színek csak akkor válnak fontossá a francia átlagember számára, ha újabb terrortámadás történik vagy focimeccs van – mondja Marie.

Ami nekünk, magyaroknak itthon fel sem tűnik, a francia család tagjainak örömet okoz: kellemes meglepetés volt számukra, hogy minden reggel harangszót hallanak, mert náluk ilyen már legfeljebb ünnepnapokkor fordulhat elő. Mindhárman bíznak abban, hogy amíg Orbán Viktor a miniszterelnök és a Fidesz-KDNP kormányoz, addig ezekben a dolgokban nem történik változás, rend és béke lesz Magyarországon, és életüket a biztonság, a szabadság és a nyugalom jellemzi majd.
 


Itt még fontosak a családi értékek

Dan Solomon brit marketing-kommunikációs igazgató, aki egy nemzetközi menedzsment tanácsadó cégnél dolgozik, és jelenleg Manchesterben él, nemrégiben döntött úgy, hogy családjával Budapestre költözik.

– Három kulcsfontosságú tényező miatt választottam Magyarországot. Egyrészt a feleségem magyar állampolgár, nemrégiben született fiúgyermekünk. Otília szeretné otthon nevelni Tóbiást, én pedig teljes mértékben támogatom a kívánságát. Szeretem Magyarországot. Nagyon kedvelem az embereket és az ottani életmódot. A magyar kultúra határozottan különbözik az Egyesült Királyságétól, és ezt nagyon vonzónak találom. A magyarok alázatosak, nagyon barátságosak, erős családi értékekkel rendelkeznek – ez ellentétes a brit kultúrával. Az időjárás sokkal jobb, mint itt. És még nem beszéltem a gazdasági potenciálról. Külső szemlélőként látom, hogy Magyarország az üzleti növekedés izgalmas időszakába lépett. Szeretnék ennek a fejlődésnek én is részese lenni – fogalmaz. A Fidesz-KDNP választási győzelmével kapcsolatban a fiatalember azt mondja, Nagy-Britanniában az emberek fele örül neki, másik felük viszont nem. Véleménye szerint hasonlóan oszlik meg a társadalom a Brexit-tel kapcsolatban is.

– Azok, akik a kilépésre szavaztak, szimpatizálnak a magyar miniszterelnökkel, mert megvédi az országát, míg a bennmaradás-pártiak nem kedvelik őt, mert szembemegy az unióval. Bár jómagam Brexit-ellenes vagyok, nagyon tetszik Orbán Viktor politikája. Látom, hogy Magyarország egyre befolyásosabb országgá válik Európában, és úgy gondolom, hogy a magyar kormányfő ennek szerves része, hiszen nagyon erős és magabiztos vezető. Elvei vannak, és ragaszkodik hozzájuk. Kevés ilyen politikus van manapság.

Elek Nikolett, Szencz Dóra
 

Tárgyilagos tájékoztatás Közép-Európa eseményeiről

Almássy Ferenc indította el a Visegrád Post hírportált (visegradpost.com), ahol több nyelven: angolul, franciául és németül olvashatók valós hírek a térségről.

Almássy Ferenc édesapja francia, édesanyja magyar, Párizs mellett nőtt fel, a nyarakat viszont Magyarországon töltötte. 2010-ben költözött Magyarországra. 2015 óta dolgozik a TVLibertés csatornánál közép-európai tudósítóként és szerkeszti a Visegrád Postot. Franciaországban a média egyoldalú, liberális, és az emberek számára ez a természetes. Ezen a pajzson ütöttek egy rést a TVLibertés-vel, ami közösségi finanszírozásból működik, és amíg lehet, folytatja hiánypótló munkáját.