„Én nem kurvának álltam” – fakadt ki öntudatosan minapi körlevelében Volner János, aki hadat üzent a Jobbik teljes vezetésének. Leleplező hangfelvételek, videobloggerkedő Vona, nemzeti ellenállás, összefogás Gyurcsányékkal, tömeges kilépések – zajlik az élet a hajdani radikális párt háza táján.

Fotó: MTI

Fotó: MTI

Volner János, a Jobbik alelnöke levelét megírta, a terjedelmes vádbeszéddel fel­érő iratot pedig eljuttatta pártja választókerületi elnökeinek. Ebben felhánytorgatja a Jobbik jelenlegi vezetésének, hogy szövetséget terveznek az LMP-vel, hogy kiüresítették a hajdani radikális mozgalmat, hogy árulónak nevezik tegnapi bajtársaikat, és így tovább. Válaszul kizárták a Jobbik parlamenti frakciójából, vele együtt távozott Fülöp Erik és Apáti István is. A terjedelmes panaszlista, amely a Jobbik minden eddiginél mélyebb megosztottságát vetíti előre, érinti az elnökség felelősségét, és néven nevezi Sneider Tamást, Gyöngyösi Mártont és Vona Gábort is.

Azt a Vona Gábort, aki ma már ma­gán­ember. Legalábbis ő ezt állítja magáról. Mindent megtehet, mindent megkérdezhet, ezt sugározza legújabb alakváltoztatása után. Ez a Vona Gábor szelíd, a légynek sem árt, ugyanakkor őszinte és jellemes – ez az a kép, amelyet minden magánemberben csodálunk, ilyen barátot szeretnénk magunknak. És Vona Gábor a jelek szerint tényleg visszavonult, jórészt a maga szórakoztatása videobloggerkedik, immáron tét és hátsó szándék nélkül. Csakhogy ebből egy szó sem igaz.

A háttérember

Vona Gábor ugyanis nem vonult vissza. A háttérből továbbra is ő irányítja a pártot Szabó Gábor pártigazgatóval, Snei­der Tamás jelenlegi pártelnökkel és néhány meghatározó, kipróbált emberével, Z. Kárpát Dániellel, Gyöngyösi Mártonnal és másokkal. Vona látszólagos visszavonulása a vesztes választás után az egyetlen logikus lépés volt, a kezdeményezést és a hatalmat azonban egyetlen percre sem adta ki a kezéből.

Ha a Jobbikot egy nemzetközi erőkkel megtámogatott üzleti vállalkozásként tekintjük – és minden okunk megvan arra, hogy így tekintsük –, akkor erre az üzleti vállalkozásra tavasszal valósággal rátörték az ajtót a végrehajtók. Bár a Jobbik továbbra is a legnagyobb ellenzéki párt, ismét megtévesztették választóikat, hiszen hónapokon át azzal tüzelték őket, hogy kitűnően állnak, és végül megnyerik a választást.

A bukásra Vona és köre azonban már sokkal hamarabb felkészült. Új stratégiát alkottak. Maguk elé engedték Sneider Tamást, akinek egyetlen feladata van: elleplezni, hogy a színfalak mögött változatlanul működik a régi üzem. Vona tehát maradt, de lassan halad az építkezés, mert az önképe szerint rendkívül profi pártvezetés sorozatosan bakot lő. Ezek sorában a legfontosabb, hogy a hitelvesztés súlyát nem érzékelve – vagy lebecsülve – a Toroczkai-féle pártütés után elengedték a tagság jelentős részét. Becsléseink szerint az elmúlt hónapokban akár száz alapszervezet is feloszlathatta magát, vagy nyíltan szembefordult a pártvezetéssel. Ennek békeidőben kevés a jelentősége, de a választási mozgósításkor nagyon hiányoznak majd a kipróbált régi aktivisták olyan fontos helyeken, mint a teljes Dunakanyar, Fejér megye, Szekszárd vagy éppen Sopron. Új alapszervezeteket építeni roppant nehéz, a Jobbiknak nincs már olyan politikai felvevőpiaca, mint 2006 után, amikor a „cigánybűnözés felszámolása”, a „csendőrség” és a „gyors rendteremtés” ígéretével rövid idő alatt százezreket szólítottak meg. Hitelüket pedig végleg megroppantotta a nemrég kiszivárogtatott belső beszélgetés hanganyaga. Ebben többek között a tagság gyors fogyatkozásáról is szót ejtenek. Z. Kárpát Dániel előbb bevallja, hogy „kamu” a sok belépésről folytatott kommunikációjuk, majd cinikusan azt javasolja, hogy előbb léptessenek ki embereket, majd vegyék vissza őket, mintha újak volnának.
A Jobbik-vezetés legnagyobb baklövése azonban mégsem a hitelvesztés, abban nincs semmi új, folyamatosan zajlott az elmúlt években. Sokkal inkább az, hogy az elnökségben és a parlamenti frakcióban mindig is voltak és ma is vannak, akik kétfelé játszanak. És noha ezzel Vonáék mindig is tisztában voltak, belső szankciókkal lényegében semmit sem tehettek először Toroczkai László, utána pedig – egészen mostanáig – Volner János ellen.

A Toroczkai-faktor

A magát ügyesen menedzselő, ködös múltú és még ködösebb jelenű Toroczkait – mint ismert – maga Vona Gábor hívta meg a Jobbik soraiba, amikor éppen radikálisok nélkül maradt, és kellettek a hiteles arcok. Hamar rájött, hogy a fékezhetetlen ambíciójú ásotthalmi polgármester nem az ő kottájából játszik, de a párt időközben ráfordult a választásokra. Toroczkai végig kettős játékot űzött a Jobbik vezérkarában: miközben csendesen elüldögélt az elnökségi üléseken, és különösen az első hónapokban senkivel sem konfrontálódott, aközben a saját politikai hátországát építgette. Toroczkai és az időközben kizárt Novák Előd már a választások előtt végigjárta azokat az alapszervezeteket, régi ismerősöket, a párt meghatározó tagjait, akikről feltételezték, hogy pártszakadás esetén hozzájuk húznának. Aztán amikor Toroczkait tisztátalan eszközökkel, a vártnál szorosabb versenyben Sneider Tamás legyőzte, már mindenki tudta, hogy nincs visszaút – csakhogy addigra a Mi Hazánk Mozgalom lényegében felállt. Mindenki csak arra várt, hogy a Jobbik bukjon a választáson, majd amikor ez megtörtént, és Toroczkai nem lett pártelnök, megalakították az új pártot.

A Jobbikból nem hirtelen elhatározásból szoktak eltávozni a meghatározó figurák. Ha jobban tetszik, kivárnak a végsőkig: amíg akad sarzsi, és ketyeg az óradíj, roppant hűségesek az ügyhöz. Novák Előd is hosszú hónapokig maradt, pedig egykori barátai nyilvánosan megalázták, sárba taposták. Felesége, Dúró Dóra a parlamenti patkóban vidáman elbeszélgetett a mellette ülő Vona Gáborral, és senki nem értette, hogyan tudja összeegyeztetni a feleség és a párthű politikus szerepét. Toroczkai is kivárt a végsőkig, végig Vonáéknak kampányolt, sőt a választás után tiszteletét tette egy Gyurcsány Ferenccel, Szél Bernadett-tel és Juhász Péterrel megtámogatott kormányellenes tüntetésen is. Végül aztán Novák, Dúró és Toroczkai mégis elhagyta a süllyedő hajót, és nem azért, mert fellázadt az értelmük, hanem mert a láthatáron feltűnt egy másik gálya, amelyet megcsáklyázhatnak a nagyobb haszon reményében.

Toroczkait a jobbikos sajtóban visszatérően azzal vádolják, hogy információkat vitt ki a fideszes sajtónak, és a kampányban személyes kapcsolatban állt fideszes politikusokkal. Volner János hasonló szerepet töltött be a Jobbik elnökségében: csakhogy ő egyenesen Toroczkaihoz van bekötve. Toroczkai és Volner kétségtelenül ugyanazon az oldalon áll, minden lépésüket egyeztetik. Volner mindeddig csak azért nem lépett még át a Mi Hazánk Mozgalomba, mert jobb és fontosabb helyen volt a Jobbik elnökségében. Mostani kifakadását is ebben a koordináta-rendszerben kell megítélni: szó sincs arról, hogy most telt be nála a pohár, egyszerűen annyi, hogy elérkezett a végső szakítás ideje. Belső informátorunk arról beszélt nekünk, hogy a helyzet már jó ideje pattanásig feszült a párt felső vezetésében. Előfordult, hogy elnökségi ülésen kis híján tettlegességig fajult a helyzet Volner és az őt árulózó elnökségi tag között.

Vonáék eddig sem kiköpni, sem lenyelni nem tudták Volnert. Szankciókat nem hozhattak ellene, mert akkor még tovább faragták volna a pártot, Volner ugyanis relatíve népszerű a maradék tagság körében. Hogy a mostani háborúskodás vége mi lesz, még kérdéses, de nagy eséllyel arra fogadnánk, hogy Volner János többedmagával abba a Mi Hazánk Mozgalomba ejtőernyőzik, amelyhez valójában mindig is tartozott.

Minden a pénz

Hogy a Jobbik vezetőinek mi a végső célja, egyáltalán merre látják a kibontakozás esélyét, arra beszélgetőtársaink egyöntetűen rövid választ adtak: őket kizárólag a pénz érdekli. Sem mélyebb megfontolások, sem szövetségi politika, sem értékrendszer nem mozgatja őket, Simicska Lajos távozása azonban alapjaiban rengette meg üzleti vállalkozásukat, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat. Jelenleg a túlélésért küzdenek, hiszen elapadtak az állami források, költségeiket vissza kellett vágni, elbúcsúztak az Iránytű Intézettől, részben felszámolták hagyományos sajtómegjelenéseiket.

A Jobbik jelenlegi vezetésének álláspontját tökéletesen kifejezi az egyébként súlytalan, de Vona Gábor felnőtt keresztfiaként mégis csak említésre méltó Szotyori-Lázár Zoltán hétpontos reform­programja. A szolnoki önkormányzati képviselő, aki évek óta a világhálós függés aggasztó jeleit mutatja, hol máshol, mint a Facebookon vezette fel, hogy a jövő évi önkormányzati választáson pártjának a baloldallal is össze kell fognia, mert a Fidesz csak így győzhető le. A botcsinálta teoretikus Szotyori-Lázár javaslatai saját párttársait is megosztották, de ami a lényeg: immár nyilvános tény, hogy a Jobbik ma már inkább Gyurcsány Ferencet választja, mint a polgári erőket.

Vona Gáborék azonban egész másban törik a fejüket manapság. Újabb nagyszabású tervvel igyekeznek behálózni majdani szavazóikat: háttérbe szorították a hagyományos politizálást, elhanyagolják a sajtómegjelenéseket, nyilvános szerepléseiket, sutba dobták az értelmiségi hold­udvar ötletét, és teljes erővel a világháló felé fordultak.

Influencerek barátja

Influencer: a szó nagyjából véleményvezérként fordítható magyarra. Olyan személyről vagy személyekről van szó, akiknek a véleményét a maguk környezetében vagy szubkultúrájában követőik maradéktalanul, kétségek nélkül elfogadják. Ilyen influencerekre vetette rá magát a nemzetlenített, választást vesztett Jobbik.

Vonáék azt a tanulságot szűrték le a legutóbbi bukott választásból, hogy hagyományos módszerekkel, hagyományos úton soha nem kerülnek a hatalom közelébe. Éppen ezért már a jövőt építik: teljes erővel a fiatalok felé fordultak, és megkeresték azokat az influencereket, akik rokonszenvet mutatnak a párt iránt. Így került vonzáskörükbe a fiatalok körében népszerű AK-26 rapcsapat éppúgy, mint hazánk egyik legjelentősebb videobloggere, Dancsó Péter. Ezek az emberek szó szerint fiatalok százezreihez jutnak el közvetlenül, és a Jobbik sokat nyer azzal, hogy a hírek szerint influencereik hajlandóak politikai befolyásolásra is.

A Facebookon 1,3 millió követővel rendelkező Tibi atya már régóta a Jobbik szekerét tolja: a kampány idején a név mögött rejtőző munkacsoport nem is csinált titkot heveny Fidesz-ellenességéből, és finoman a Jobbik felé terelték követőiket. Információink szerint Vona Gáborék most újabb influencereket keresnek, igyekeznek minél több fiatalt elérni, akikkel reményeik szerint feltölthetik foghíjas soraikat.

Erre sok esélyük azért nincs. A Jobbik brand alaposan megkopott az elmúlt évek sorozatos árulásai következtében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a bomlási folyamat ellenére a kis párttá zsugorodás veszélye nem fenyegeti őket, nehézségeik ellenére mindeddig fél kézzel is elbántak szakadár mozgalmaikkal. És bár Toroczkaiék szemmel láthatóan a „régi Jobbik” ígéretével, azaz a hajdani veszett hangját megtaláló kuruc.info-val, a régi-új keletű cigányozással, zsidózással, demagóg hangulatkeltéssel igyekeznek magukhoz édesgetni a radikálisokat, a Jobbik brand egyelőre értékesebb a Mi Hazánk Mozgalomnál. Minden külső igyekezet és belső széthúzás ellenére a Jobbik egyben van. Arra kevés az erejük, hogy kormányváltó erőként jelenjenek meg, de az üzleti vállalkozás zavartalanul folyik tovább. Ma baloldali nyitással, influencerek bevetésével, Vona termékbemutatóival, holnap még több kiskutyával, esetleg vadászgörénnyel, tótágassal, bogárevéssel és nyelves puszival, mikor mire mutatkozik igény. Minden érdekli őket, ami pénzt hoz a konyhára.

Mára a Jobbikot nem egyszerűen pénznyelő automaták vezetik, hanem az egész párt egy óriási malacpersellyé változott, amelyből teljes családok, baráti társaságok, üzleti körök élnek meg nagyszerűen. Nem azt mondjuk, hogy más pártok nem építettek klientúrát, csak jelezzük, hogy a Jobbik mind közül a leggusztustalanabb, legmohóbb, egyszersmind legerkölcstelenebb, hiszen nem pusztán hazudnak és köpönyeget váltanak ész nélkül, de hülyének nézik, állandóan becsapják saját híveiket is.

Beszédes mondatok
„Szövetségesekre van szükségünk, nem ellenségekre. Meg kell találni azokat az ellenzéki pártokat, amelyekkel a helyi választási program olyan mértékig összefésülhető, hogy akár közös lista állítása is szóba jöhet. Jómagam az LMP-t és a Momentumot tudom ebben a kalapban elképzelni. Ha folyamatosan a „libsizéssel”, „kommunistázással” vagyunk elfoglalva, és nem arra koncentrálunk, ami összeköt, hanem arra, ami szétválaszt, ki se menjünk a pályára, mert máris tízgólos hátrányban kezdjük a meccset. (…) Teljesen felesleges minden körzetben jobbikos jelöltet állítani.” 
(Gondolatok Szotyori-Lázár Zoltán facebookos reform­programjából)
„János! Miért hazudsz ilyen gátlástalanul a képviselőtársaid szemébe!? Ki kérte, és mit adott neked ezért cserébe…!?” 
(Sneider Tamás Facebook-bejegyzése)
„Végtelenül elszomorító, hogy Sneider Tamás vagdalkozni kezdett, és hazugsággal vádolt meg engem. Tamás, ezzel a mocskolódással csak ártasz a Jobbiknak, és csökkented a kormányváltás esélyét! Nem én hazudtam a Jobbik jelenlegi vezetésének Soros-kapcsolatairól, és nem én vezetem félre a tisztességes, hazaszerető emberekből álló tagságot sem. Azt állítod, gátlástalanul hazudok, amikor a szabadkőműves-spekuláns Soros György hálózatával fenntartott kapcsolataitokról beszélek? De hiszen ez a valóság!” 
(Volner János Facebook-bejegyzése)
„Havas Henrik nem egyszerű beszélgetőpartner. De ki mondta, hogy egyszerű beszélgetésekre van szükség? Jövő hónapban új meglepetésvendég és egy újabb izgalmas vita jön! Te kit látnál szívesen a 21VloG Live-ban?”
(Vona Gábor facebookos bejegyzése)