Könnyen porszem kerülhet a berlini gépezetbe, ha megszervezik magukat a kisebb államok. Magyarországon keresztül Lengyelország megregulázása lehet a célja a Sargentini-jelentésnek – mondta a Demokratának Schiffer András. Az LMP-t elhagyó politikus és ügyvéd szerint a Merkel–Macron-tengelynek nem érdeke, hogy a periférián lévő országok szövetkezzenek, ezért a visegrádi négyekben is potenciális veszélyt látnak az európai vezetők.

Fotó: MTI

– Politikusként és jogászként is élesen bírálja a Sargentini-jelentést. Milyen problémákat lát az anyagban?

– Nyomokban tartalmaz ugyan igazságmagvakat, ám több olyan valótlanságot is állít, amelyek sértik a nemzeti önbecsülésünket. Nem a Fideszét, nem Orbán Viktorét, hanem mindannyiunkét, a hamis vádak pedig kedvezőtlen társadalmi folyamatokat idézhetnek elő. Például a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekményeket is felrója hazánknak mindenféle konkrétum említése nélkül, és azt is, hogy félkatonai alakulatok masíroznak a romák által lakott településeken, miközben 2011-től nincs ilyen. Óriási a kettős mérce! A hamis vádakat kisebbségi jogsérelem címén róják fel Magyarországnak, miközben ezzel párhuzamosan Romániában valóban jogi és verbális atrocitások érik a székelyföldi autonómiáért küzdő aktivistákat. Ott nemrég még miniszterelnöki szinten is megfogalmazták, hogy aki kiteszi a székely zászlót, lógni fog. Igaz, két nap múlva már nem volt miniszterelnök, aki akasztófával fenyegetett. Orbán Viktor március 15-i felszólalását is említi az irat, mely szerint antiszemita toposzokkal támadta Soros Györgyöt, miközben semmilyen antiszemita felhangja nem volt a beszédnek. Baromi veszélyes ilyesmit elhinteni.

– Apropó, ellenzék… A magyar képviselők egy része megszavazta a jelentést. Mit gondol erről?

– A Jobbik és az LMP álláspontja áll hozzám közelebb. A többiek tévhitben vannak, hiszen nem lehet a kormány vérlázító vagy hitvány itthoni húzásait vagy az ellenzék összes belpolitikai sérelmét ebbe beleszuszakolni. Lehetetlen a Magyarországon elvesztett belpolitikai csatákat Brüsszelben sínre tenni. Nem azt kérdezték, hogy az Orbán-rezsim jó vagy rossz, nem erről szavaztak, hanem a konkrét Sargentini-jelentésről.

– Miért tartja méltatlannak az eljárást?

– Korábbi írásomban tizenhat olyan esetet azonosítottam, amelyek felvetik a 2. cikkely sérelmét, de a jelentés nem, vagy csak érintőlegesen említi ezeket. Iszonyatosan fókuszálatlan dokumentumról van szó, amely minden szempontból méltatlan az uniós jogintézményhez. Egyetlen önálló megállapítása sincs, a legtöbb pontnál különböző nemzetközi szervezetek mögé bújik. Ez teljesen komolytalan. Miközben az unió az egyik legsúlyosabb szankció élesítéséről dönt, elvárható lenne, hogy a tényfeltáró bizottság saját álláspontot fogalmazzon meg a releváns kérdésekben. Az anyag vaskos tévedésektől hemzseg. Nyilván lehetne okkal is kritizálni az alkotmányosságot illető szabályozásokat, de ez a jelentés erre alkalmatlan. Lehet, hogy csak ínyenc jogászok figyelmét kelti fel, és nem rázza meg a közvéleményt, de valótlanságokat villant fel. Leszögezi, hogy az alkotmányjogi panasztétel lehetősége leszűkült, miközben pont kibővült 2012-től. Az első verziója pedig az Országos Bírósági Hivatalt és az Országos Bírói Tanácsot is összevissza keverte-kavarta.

– Milyen következményekkel számolhatunk?

– Nem volt még ilyesmire példa, de komoly ügy ez az uniós „atombomba”. Éppen ezért nem lett volna szabad átengedni a rendkívül alacsony színvonalú közleményt. A 2. cikkelyt sértő magyarországi lépések zöme egyébként 2010 és 2013 között történt, azok a részek, ahol igazságmagvak olvashatók, jórészt öt-hat évvel ezelőtti cselekményekre vonatkoznak, ezért megkérdőjelezem, hogy mindezt a magyar jogállam miatti őszinte aggodalom váltotta ki pont most. Ez nem a demokráciaféltésről szól. Az Európai Unió jelenlegi szerkezetében a demokrácia és jogállami problémák orvoslására alkalmatlan, miközben szükség lenne rá, hogy a 2. cikkelyben kimondott elvek egész Európában megszilárduljanak. De sajnos a centrumországok nagyvállalatainak az érdekei a legfontosabbak.

– Mi lehet a háttérben?

– Tavaly tavasszal kezdődött ellenünk az eljárás, amellyel párhuzamosan megindult a támadás Lengyelország ellen is. A Merkel–Macron-tengelynek nem érdeke, hogy a periférián alternatív hatalmi központ működjön, ezért a visegrádi négyekben potenciális veszélyt látnak. Magyarországon keresztül a geopolitikai szempontból és lélekszámát tekintve is fajsúlyosabbnak számító Lengyelország megregulázása lehet a valódi cél. Ne feledjük, hogy 2017 májusában, amikor az indító határozatot elfogadta az EP, Trump a térségbe látogatott, és létrejött a különutas energetikai együttműködés az Egyesült Államok és Lengyelország között, amelynek Magyarország is haszonélvezője kíván lenni. Ez nyilván ellentétes a berlini és brüsszeli érdekekkel. Ezt be is jelentette Szijjártó Péter a kampányban, ám akkoriban mindenki a taktikai szavazással és Sorossal foglalkozott.

– A szavazati jogot és a fejlesztési forrásokat is megvonhatják hazánktól.

– Mindez oda is vezethet, de hangsúlyozom, a támogatások nem a Nyugat jótéteményei, amelyek hazánk és a periférián lévő államok megsegítését szolgálják. Az uniós pénzek egy részét itthon ellopják, míg a másik része visszacsurog a centrumországok nagyvállalataihoz, ezért a nettó befizető tagok, például Német- és Franciaország nagymértékben érdekeltek a további folyósításban.

– Ön szerint másik Európára van szükség. Milyenre?

– Magyarország természetes szövetségesei a V4-ek, de szerintem az szolgálná leginkább hazánk érdekeit, ha erős szolidaritás jönne létre Kelet-Közép- és Dél-Európa országai között. Ám jelenleg a centrumországok politikája nemcsak megosztja ezeket az államokat, hanem minden erővel megpróbálnak még a V4-en belül is éket verni, szerintem a Sargentini-jelentés is ezt a célt szolgálja. A kétsebességes modell, amelyben Merkel, Macron és Juncker gondolkodik, lehetetlenné teszi, hogy valaha is felzárkózzanak azok, akik a félperifériára szorultak. Jelenleg a németek és a franciák diktálnak. Berlin súlya nyilván meghatározóbb, ám könnyen porszem kerülhet a gépezetbe, ha jól megszervezik magukat a kisebb államok. A félperiférián lévők, így hazánk érdeke is az, hogy a nagyvállalatok Európája helyett az emberek Európája jöjjön végre létre.