Az ellenzéki politikusok szerint az év végi tüntetéseken új ellenzéki egység született. Komolyan kell-e venni az egyelőre csak a szavak szintjén létező nagy össze­borulást, vagy ez is csak ugyanolyan színjáték, mint amit az MTVA épületében előadtak?

A DK-tól a Jobbikig – ellenzéki képviselők az MTVA székházában. Képernyőfotó: Facebook

A munka törvénykönyvének módosításakor a parlamentben, majd az MTVA épületében történt összellenzéki balhézás után minden ellenzéki politikus azt emelte ki, hogy végre megteremtődött a szerintük milliók által várt ellenzéki egység. Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció alelnöke meghatottságtól elcsukló hangon jelentette be, hogy az ellenzéki megosztottság a múlté, Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője pedig megüzente, hogy Orbán Viktor napjai innentől kezdve meg vannak számlálva. A nagy egymásra találásban még Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője is szerelmet vallott Gyurcsány Ferencnek. Ha megnézzük, hogy az ellenzéki politikusok a választási kampányban és a választások után milyen személyeskedő, vádaskodó kifejezéseket vágtak egymás fejéhez, láthatjuk, hogy az összekovácsolódott egység csak a szavak szintjén létezik, egy üres lózung, és ugyanolyan színjáték, mint Kunhalmi Ágnes harca az ajtóval.

A balliberális politikusok korábban naponta elmondták, hogy a „demokratikus ellenzék” számukra egy Jobbik nélküli ellenzéket jelent, mert a Jobbik nem tartozik a demokratikus pártok közé. Gréczy Zsolt, a DK országgyűlési képviselője 2017 őszén a Kossuth rádióban tette egyértelművé, hogy a Jobbikot nem szabad a kormány közelébe engedni. „Azt gondoljuk továbbra is, hogy a Jobbik minden cukiskodása ellenére egy rasszista, kirekesztő, antiszemita párt” – értékelte a Jobbik néppárti fordulatát 2017 decemberében Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke. Kunhalmi Ágnes a választási kampány hajrájában, a március 15-ei nagygyűlésen jelentette ki, hogy a Jobbikkal semmilyen együttműködés nem képzelhető el, mert szerinte „demokráciát csak demokratákkal lehet újjáépíteni, áldemokratákkal, cukiskodókkal soha”.

Az MSZP a Jobbik csodafegyverének hitt béruniót is képtelenségnek tartotta. Újhelyi István a felvetést bugyutának, demagógnak és hazugnak nevezte, mondván, a béreket nem az Európai Unió határozza meg.

„Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből!” – jelentette ki Fekete-Győr András, a Momentum elnöke egy 2017-es interjúban. Megerősítette, nem szeretné, hogy a Momentumnak a jövőben bármilyen köze legyen Gyurcsány Ferenchez, akit felelősnek tart azért, hogy Orbán Viktor kétharmados többséggel kormányozhat. Fekete-Győr András egy hónappal a választások előtt egyértelműen tagadta, hogy bármilyen egyezség létrejöhet a Momentum, valamint a DK és az MSZP között, mondván, „ezek a pártok nagyon erodáltak, szeretnénk őket nyugdíjazni”. „Küldjük el ezt a bandát a fenébe a szocikkal együtt!” – buzdított a Momentum melletti szavazásra Fekete-Győr András. A párt retorikájában nem történt változás a választások után sem, azaz a Momentum a vezetői szerint egy pártok felett álló mozgalom, amelynek semmi dolga az ellenzéki pártokkal. November végén a Csakország nevű blognak azt nyilatkozta, a Momentum az a párt, amelyik elutasítja a jelenlegi pártgarnitúrát, ezért „egy friss, szerethető, nem bemocskolt márka”, mint az MSZP, a DK, a Jobbik és az LMP.

Veszekedő balliberálisok

A választások után az ellenzéki össz­hangot még a balliberális oldalon belül sem tudták megteremteni. Szinte meg sem alakult az új összetételű parlament, máris bebizonyosodott, milyen ingatag az összetákolt demokratikus ellenzéki egység. Néhány nappal az Országgyűlés alakuló ülése után jelentette be az MSZP–Párbeszéd listáján parlamentbe jutó Bősz Anett (Magyar Liberális Párt), hogy kilép a Párbeszéd-frakcióból, mert az MSZP–Párbeszéd-szövetségen belül nem látja biztosítva a liberális értékek képviseletét, hiába kaptak a liberálisok erre szóbeli és írásbeli ígéretet.

„Csupán megtűrtek vagyunk ebben az ellenzéki szövetségben” – fakadt ki Bősz Anett. Szabó Tímea, a Párbeszéd ország­gyűlési politikusa pedig politikai élősködőnek nevezte a liberális párt elnökét, Fodor Gábort, aki mindig többet akart kifacsarni partnereiből, mint amit politikai teljesítménye indokolt volna. De az MSZP és a Párbeszéd viszonya sem felhőtlen. A szocialista szövetség működési rejtelmeibe nyerhettünk betekintést Mesterházy Attila, az MSZP volt elnöke révén, aki tavaly novemberben azon háborodott fel, hogy a hírekből értesült arról, miszerint a Párbeszéd csak akkor hajlandó közösen indulni az MSZP-vel a májusi EP-választásokon, ha a szocialisták az önkormányzati választásokon Karácsony Gergely zuglói polgármester-jelöltségét támogatják. „Miért nem beszél Karácsony Gergely őszintén velünk? Lenéz minket? Ő követeli leghangosabban az előválasztást Budapesten, kivéve, ha a saját polgármesteri székéről van szó, mert akkor azt neki, előre garantálnunk kell. És ezt ráadásul utólag, a médián keresztül üzeni meg nekünk legfőbb szövetségesünk, a Párbeszéd? Egy párt, amelynek nélkülünk nem lenne frakciója, támogatottsága pedig elmarad a Kétfarkú Kutya Pártétól, a Momentumétól” – írta az MSZP volt elnöke, aki a fentiek alapján nem sokra tartja a Párbeszéddel kötött szövetséget.

Bukott hősök

A választások után Szanyi Tibor, az MSZP EP-képviselője még a pártja megszüntetését is felvetette. Szerinte a három egymást követő választási vereség után az MSZP politikailag becsődölt, ezért csődgondnokot kell kinevezni, aki menti, ami menthető. „Kunhalmi Ágnessel és Tóth Bertalannal az a fő bajom, hogy ők álltak a vesztes kampány élén, Karácsony Gergellyel együtt. Rájuk bíztunk mindent, és ők egy hatalmas gödörbe vágták a bringát. Egy frissen bukott előadás bukott főszereplői ne akarjanak rögvest színházigazgatók lenni” – üzente Szanyi Tibor a szocialista párt elnöki székéért versenybe szálló politikustársainak.

Kifejtette véleményét a választások utáni kormányellenes tüntetésekről is. „Ki lehet menni tüntetni, akár százezren, de ebből még nem derül ki a valós politikai akarat. Tartós jövőt nem lehet építeni össze nem tartozó ügyek egybefogásával. Ha a Jobbik programszerűen nem különbözik a Fidesztől, azt ne akarjuk összehozni a baloldallal! Egy-egy polgármesternél el tudok képzelni helyi kompromisszumokat, de országos méretekben ez lehetetlen. Ezeken a tüntetéseken feltűnt a Jobbik közönsége is, miközben a párt elutasított minden együttműködést, teszem hozzá, a mi legnagyobb szerencsénkre. Egy ilyen kooperáció az MSZP halálát jelentené” – fogalmazott.

A párton belüli személyi ellentétek az LMP-nél tettlegességig is fajultak. A választások után az ellenzéki koordinálást képviselő LMP-s politikusok ellen belső fegyelmi eljárások indultak. Miután Hadházy Ákost megbüntették a koordináció miatt, kilépett a pártból. Hasonló büntetést kapott Szél Bernadett is, aki lemondott, de a pártot nem hagyta el. Kanász-Nagy Máté, az LMP elnökségi titkára a választások után világossá tette az LMP szövetségi politikáját. „Azok, akik görcsösen ragaszkodtak az összefogáshoz, már eltűntek az LMP-ből. Ezt a kérdést már eldöntötte a választási eredmény. Aki a baloldallal keresi a kapcsolatot, az megy a levesbe. A baloldallal, a múlt erőivel összefogni értelmetlen. Lehet itt bárhogy keverni a lapokat. Ahol ott van Gyurcsány Ferenc vagy Molnár Gyula, az eleve bukás” – jelentette ki. Elismerte, hogy a választási kampányban a balliberális körök, médiumok összefogást szorgalmazó „hangulatkeltésének, nyomásának túlságosan bedőltek”, ami a jövőben nem fog előfordulni. Kizárta, hogy az MSZP-vel és a DK-val bármilyen együttműködés létrejöjjön, a Párbeszédet pedig élősködő pártnak nevezte, amelynek az MSZP a gazdatestje.

Káoszkormányzás

A Jobbikban elhatalmasodott kommunikációs zűrzavar újabb bizonyítéka a legnagyobb ellenzéki párt kormányzóképtelenségének. Az új évben előbb Gyöngyösi Márton, a párt elnökhelyettese nyilatkozta azt, hogy a Fidesz ellen nemcsak Gyurcsány Ferenccel, de még „az ördög öreganyjával” is össze kell fogni, majd Mirkóczki Ádám, a párt szóvivője tartotta fontosnak megjegyezni, hogy „még a legsötétebb Gyurcsány-időszak is a demokrácia aranykora volt ahhoz képest, ami most van”.

Mirkóczki Ádám 2018 nyarán egy televíziós interjúban még a következőket mondta Gyurcsány Ferencről: „Nem gondolom, hogy bármilyen dolgunk lenne azzal a politikussal, aki a legfőbb oka Orbán Viktor regnálásának. Ha az ember a saját hitelességét meg szeretné őrizni, akkor nem szövetkezik ilyen politikusokkal. Meglepődnék, ha ezt a Jobbikban bárki másként látná” – fejtette ki.

Megmosolyogtató volt az is, amikor Hegedűs Lórántné, a Jobbik alelnöke letagadta, hogy a pártból bárki is közösködött volna az ellenzéki pártokkal, holott kamerák rögzítették, ahogy Jakab Péter, a Jobbik parlamenti képviselője az MSZP, a DK, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum politikusaival közösen tett fogadalmat a Parlament lépcsőjén. A Jobbik mára egy identitását, ideológiáját vesztett párt lett, a vezető politikusaiknak fogalmuk sincs arról, mit és hogyan kommunikáljanak. Vagy azért, mert egymással sem állnak szóba, így nem egyeztetik mondanivalójukat, vagy pedig azért, mert fogalmuk sincs, milyen stratégia mentén politizáljanak.

Nem véletlen, hogy áprilisban a választási összefogás csak néhány településen valósult meg, hiszen a színfalak mögött súlyos személyi és érdekellentétek húzódnak. Az önkormányzati választáson eldől, hogy az ellenzéki pártvezérek felül tudnak-e ezeken emelkedni. Ne legyünk naivak, a hatalom megszerzése érdekében bármire képesek, viszont a füstbombákkal és ételhordókkal való vonulgatás önmagában nem eredményez társadalmi támogatottságot. Hiába mondanak mást, ugyanott tartanak, ahol áprilisban. Az ellenzéki pártoknak a botránypolitizáláson és az „Orbán, takarodj!”-on kívül nincs mondanivalójuk, és a választók többsége tisztában van vele, hogy a lényegileg különböző, egymást kizáró ideológiák katyvaszából csak egy káoszkormány születne.