Nemcsak a szépség. Ámbár aki egyszer is látta élőben a Duna fölött lebegő Parlament kőcsipkéit, a kupola felett köröző sirályokkal, aki egyszer is szelfizett a háttérben magasodó Várral vagy Halászbástyával, esetleg megcsodálta a lakóházakat díszítő szobrokat, reliefeket és tornyocskákat, az feltétlenül egyetért azzal, hogy Budapest Velence után a világ második legszebb városa.

Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

Ám aki nemcsak a nevezetességekre és építészeti gazdagságra kíváncsi, az alámerülhet a Duna korzó hömpölygésébe, az éttermek és szállodák teraszairól szóló muzsikába, megfürdetheti a lelkét a cigányzenekarok által játszott valcerekben, az esztrádok felől felhangzó örökzöldekben, a bulihelyekről kiszűrődő mai slágerekben. És persze csatlakozhat a Duna-parti lépcsőkön összegyűlt társaságokhoz, akik befogadnak minden arrajárót. A kirakott nyugágyakban éjjel is sütkérezhet a kivilágított Lánchíd fényében, vagy felszállhat egy bulizós sétahajóra, hogy teljes pompájában megnézze mindazt, amit Pest és Buda megmutat magáról a világ minden szegletéből ideáramlott fiataloknak.

Mert Budapest nem csak egy város. Főként életérzés. Mindaz, amit az előző generációk gondoltak vagy hittek Bécsről, Párizsról, Londonról vagy Rómáról. Pezsgő, lüktető pontja a világnak, ahol mindenki átélheti az ifjúság szilaj, kíváncsi és mindent magához ölelő szabadságát.