Blogjában a létező világok egyik legjobbikának tartja a mostanit Skrabski Fruzsina dokumentumfilmes, producer, újságíró, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője. Kopp Mária lányát a boldogságkeresésről és az „anyaillatú reggelekről” is kérdeztük.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

– Hogyan kezdődött a mai napod?

– Amikor fölébredt a kislányom, Lujzika, elkezdtünk mesélni. Mindig mesével ébresztem őt.

– Könyvből olvasod?

– Nem könyvből, hanem magamtól mesélek. Lujzinak vannak kedvenc mesefigurái, őket is bele szoktam szőni a mesébe. Mivel nehezen lett gyerekem, minden pillanatot mélyen megélek. Hihetetlen öröm számomra, hogy mindez megtörténhet, hogy itt van, hogy mesélhetek neki, hogy beszélhetünk. A kislányom három és fél éves, már óvodába jár, de ha néha-néha nem akar menni, akkor itthon maradhat velem. Engem is így nevelt az anyukám.

– Olyan az anyaság, mint amilyennek megálmodtad?

– Még annál is jobb! Nem arról van szó, hogy nincsenek nehézségek, mert vannak, de az a folyamatos létállapot, amibe az anya a gyerekével együtt kerül, olyan boldogság, hogy ahhoz fogható nincsen! Maga a születés, a gyermek fejlődése, az, hogy mosolyog, járni kezd: mind egy-egy csoda. Csakúgy, mint az, amikor már gondolkodik, beszél. A kislányom mindennap költ három vagy négy verset. Ma például, amikor óvodába vittem, azt mondta, hogy „anyaillatú a reggel”.

– A statisztikai adatok azt mutatják, hogy Dél-Európában a szülőképes korú nők húsz százaléka gyermektelen, de német nyelvterületen, Ausztriában, Svájcban és Németországban még ennél is rosszabbak a mutatók, ráadásul sokan tudatosan nem vállalnak gyermeket. Mit gondolsz erről?

– Ez összefügg a jóléttel és a rossz családi mintákkal is. Erős a félelem a házasságkötéssel kapcsolatban. A fiatalok egy része úgy gondolja, hogy gyermekvállalás esetén minden másról le kell majd mondania. Nem így van! Szerintem ezt már a középiskolás korosztálynak el kellene kezdeni tanítani.

– A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomban éppen azért dolgoztok, hogy a fiatalkorban tervezett kisbabák valóban megszülessenek. Tavaly 11 egyetemen több mint 1500 hallgató megkérdezésével végeztetek kutatást arról, hogy mennyire családcentrikusak a fiatalok…

– A kérdőívekben megfogalmazott válaszok nagyon kedvezőek voltak. Az derült ki belőlük, hogy az egyetemisták házasságpártiak, egyre családcentrikusabbak, és legalább két gyermeket szeretnének. A legtöbben az elsőt 25–30 éves koruk között vállalnák. Ezek a kisbabák azonban, főként a magasan képzettek között, nem mindig születnek meg. Ennek pedig a válaszadók szerint elsősorban nem anyagi, hanem párválasztási okai vannak. A felmérésben részt vevők arról számoltak be, hogy húszas éveikben nem találnak maguknak olyan társat, akivel családot tudnának alapítani, és nem is érzik magukat kellően felkészültnek a szülői szerepre.

– Ez a kutatás azért is fontos, mert nem csupán a nőket teszi felelőssé azért, mert nincsen gyermekük, hanem vizsgálja azt is, hogy a férfiak manapság nagyon nehezen kötelezik el magukat a családalapítás mellett…

– Így van. Magyarországon a gyermekvállalás elutasítása öt százalék alatti, és ez nagyon jó arány, mert a nemzetközi trendek ennél sokkal rosszabbak. A probléma tehát nem abban rejlik, hogy a fiatalok nem akarnak családot, hanem abban, hogy félnek rászánni magukat a gyermekvállalásra, és halogatják azt. Nekünk civil szervezetként az a feladatunk, hogy bebizonyítsuk, a családalapítással nem áll meg az élet, sokkal inkább elkezdődik. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy divatba hozzuk a korai gyermekvállalást, hogy a családokban később a második, harmadik kisbaba is megszülethessen.

– Hogyan?

– Már az egyetemen is sokan magányosak. Nincsenek csoportos programok, közösségi terek, mint régen, mindenkinek egyéni órarendje van. Később a munkahelyeken a helyzet tovább romlik. Magányosak a kismamák, az apukák, és egyedül érzik magukat a nyugdíjasok is. Egyedül pedig nagyon nehéz megoldani a fizikai, a lelki és az anyagi problémákat. A Három Királyfi Mozgalom közösségeket szeretne létrehozni, és a meglévőket megerősíteni, hogy ezzel is segítse a párkeresést. Rendszeresen tartunk a család és a karrier összeegyeztethetőségéről vagy akár a párkapcsolati kommunikációról szóló előadásokat. Épp most hallottam egy olyan kismamáról, aki építészhallgatóként a kisbabájával együtt jár az előadásokra, egy nagyon elfogadó környezetbe. Ha ezt látják a többiek, biztatást kapnak arra vonatkozóan, hogy ez nekik is sikerülhet. Ilyen módon tehát az adott közösségben divattá válhat a gyermekvállalás, ami szervezetünk fő célkitűzése.

– Komolyan veszi a szakmai programotokat a kormány?

– Áldott állapotban vagyunk, ötpárti támogatottsággal rendelkezünk, és rendszeresen egyeztetünk is a pártokkal. Nincs olyan, amelyik ellenezné, amit akarunk, azt, hogy megszülessenek a tervezett gyermekek. A kormány és a mi céljaink összhangban vannak, hiszen a kormánynak komoly demográfiai problémával kell szembenéznie. Azért is vagyunk áldott állapotban, mert tekintélyes vállalatok támogatják a munkánkat.

– Ez azt jelenti, hogy tolerálják a munkáltatók a kisgyermekeseket?

– Ma már egyre több olyan vállalkozás van Magyarországon, amely segíti a kisgyermekes munkavállalókat. A munkaerőpiac szemléletváltásra ösztönzi a vállalatokat Minőségi munkaerőhiány van, a családbarát cégek pedig haza tudják csábítani a megbízható, szorgalmas dolgozókat külföldről. Ezt a hozzáállást is díjazza a Három Királyfi Mozgalom az évente átadott Az Év Családbarát Vállalata címmel. Ezeknél a cégeknél évről évre egyre erősödik a gyermekvállalási kedv. Több jelentős vállalattal állandó együttműködési szerződésünk van. Bevezettük a családbarát fesztivál és a családbarát hely jelöléseket is. Én magam is szeretek ilyen helyeken találkozni a barátaimmal, így kisgyermekesként sem kell lemondanom a társasági életről.

– Viszonylag későn, a harmincas éveid végén szültél. A blogjaidban mindig hangsúlyozod, hogy keresztény-lombikos szülőként. Hogy tudtad összeegyeztetni a kettőt?

– A húszas éveim végén házasodtam, tehát időben készen álltam arra, hogy gyermekem születhessen. Mindig sok gyermeket szerettem volna, de nem jött össze. Etikai okokból féltem a lombikprogramtól. Végül, a lelkiatyám segítségével jutottam el Somfai Béla jezsuita szerzeteshez, bioetikushoz, aki arra tanított, hogy ha az életadás a célom, és minden embriónak esélyt adok az életre, vagyis egyetlen embriót sem pusztítanak el, vagy használnak fel kísérleti célokra, akkor nem bűn a lombik! A legvégső fórumokig elmentem, hogy okosan döntsek, és utólag már nagyon bánom, hogy ilyen sok időt elvesztegettem, mert most akár már több gyermekem is lehetne. Idén a Családok éve programsorozaton belül elindítunk egy országos Babára vágyva roadshow-t, ahol erről a témáról is többet beszélgetünk majd. Tudományosan bizonyított tény, hogy a legmagasabb szintű egészségvédő faktor az, ha az ember jó párkapcsolatban nevel gyermeket.

– Ezt az egész szellemi örökséget, vagyis a boldogságkeresést édesanyádtól, Kopp Máriától kaptad, aki 2012-ben halt meg. Ő indította útjára a mozgalmat is. Mintha az ő nyomdokain járnál…

– Ez nehéz kérdés, szoktam is ezen dilemmázni. Szolgálatnak tekintem ezt a munkát, de úgy érzem, hogy a hivatásom nem ez. Én a filmkészítés, az igazságkeresés irányába indultam el, és ez az, ami továbbra is izgat. Vannak filmes cégeim, producerként is dolgozom. Nagyon szeretem a szüleimet, fontosnak tartom, amit elkezdtek. Folyamatosan érzem magam körül édesanyám jelenlétét, de nem akarok Kopp Mária reinkarnációja lenni. Örülök annak, hogy a mozgalom fejlődik, és hogy eddig még mindig sikerült összegyűjteni a működéshez szükséges pénzt, de próbálok határokat szabni, hogy az időmből mennyit fordítok a Három Királyfira.

– Éveken keresztül folyamatosan írtad a blogodat a Mandineren. Nem félsz véleményt nyilvánítani például közéleti témákban?

– A Magyar Nemzet újságírójából lettem blogger. Kommunikációs végzettségem van, nagyon érdekes élmény volt számomra a blogírás. Megtetszett ez a kommunikációs forma, ma is rendszeresen írok a Facebookra. Ez egy kísérlet. Szerveztem már bekormozott arcú tüntetést a „felszabadulást” ünneplő Demszky Gábor ellen, ahová öten jöttek el, de az a blogom, amelyben azt indítványoztam, hogy vásároljuk meg Kárpátalja egy részét az ország számára, médiavitát váltott ki. Bolgár György Beszéljük meg című műsorának a témája lett, persze támadó hangnemben.

– Forgattál már filmet Biszku Béla kommunista politikusról és a magyar nőket megerőszakoló orosz katonákról is. Most mind dolgozol?

– Bár az anyukám pszichiáter volt, és ma is sok pszichológus vesz körül, mégsem hiszek abban, hogy folyamatosan a gyermekkori sérelmeket kell elemeznünk, a kudarcainkat boncolgatnunk ahhoz, hogy magunkra találjunk. A legújabb filmem olyan emberekről szól majd, akiknek nagyon nehéz gyermekkoruk volt, sok trauma érte őket, felnőttként mégis teljes életet éltek. A gyermekvárás hosszú évei alatt sokat fejlődtem. Nagyon mélyen voltam akkor, magamon kívül mindenkit hibáztattam. Aztán szép lassan rájöttem, hogy a férjemnek arra van szüksége, ha hazajön, egy boldog, kiegyensúlyozott nőt találjon itthon. Ez nem könnyű folyamat, mindenkinek magának kell végigjárnia az utat. Nekem a hit is segített. A jezsuiták Életrendezés Házában többször is részt vettem lelki gyakorlaton. Mellettem állt a család és a barátaim is. Végül sikerült megtalálnom azokat a tevékenységeket és örömforrásokat, amelyek mentén boldognak érezhetem magam. Ezután már minden jó irányba fordult.

Szabó Judit