Olyan javaslat született nemrég német kormányzati körökben az unió számára, amelyet mintha Magyarországra szabtak volna. A hazai ellenzék azt kiáltotta: na végre! A jobboldali szavazók viszont úgy érzik, egyre erőszakosabban zsarolja, fenyegeti a brüsszeli elit a magyarokat.

A hazai balliberális média szerint arról van szó, hogy 2020 után nem kapnak támogatásokat a kohéziós alapból azok a tagországok, amelyek vétenek a Brüsszelben megfogalmazott jogállamisági elvek és feltételek ellen. Leginkább Magyarországot és a lengyeleket emlegetik, de a csehek is könnyen bekerülhetnek a körbe, hiszen az EU épp mostanában fogalmazott meg kemény kritikát Prágával szemben, mert csupán tizenkét migránst fogadott be a számára előírt 2691 fővel szemben. És többet nem is hajlandó befogadni…


Háborús logika

Csak hogy tudjuk: a brüsszeli kohéziós alap 2014 és 2020 között összesen 63,4 milliárd eurót fizet ki a jogosult tagországok részére. Mi valamivel több mint hatmilliárd eurót kapunk, a lengyelek pedig 23 milliárdot. Komoly összegekről van szó tehát, és idehaza, de a lengyeleknél is azzal érvel az ellenzék, hogy ha a kormány politikai vétségei, migránsügyben mutatott makacssága miatt elesünk ezektől az összegektől, akkor azt megérzi majd kínos életszínvonal-csökkenésén keresztül a választópolgár. Az ő kezében van a döntés joga, csak a megfelelő helyre kell tennie az x-et jövő tavasszal nálunk, a lengyeleknél pedig 2019-ben.

Mindez így önmagában komoly fenyegetés, mondta a Demokratának Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, hozzátéve, hogy pillanatnyilag csak igen bonyolult procedúra útján lehetne megvonni a kohéziós támogatást bármelyik országtól, nem beszélve arról, hogy ehhez a tagállamok egyöntetű döntésére lenne szükség, Varsó és Budapest viszont nyilvánvalóan megvédené egymást a vétójával. Ezért is indítványozza azt a német javaslat, hogy 2020 után a pénzek megvonásához ne egyöntetű szavazás, hanem egyszerű többség is elegendő legyen az Európai Tanácsban.

Vitán felül áll, hogy a koncepció a megvonások tekintetében a második világháborús terrorbombázások logikáját követi. Churchill úgy vélte, ha kellő erővel támadják a szövetségesek a német nagyvárosok polgári lakosságát, az egy idő után fellázad és elkergeti a vezetőit, illetve kikényszeríti a minél előbbi fegyverletételt. A mi esetünkben a megvonások miatt fellépő éhség okán kellene elzavarniuk a szavazóknak az Orbán-kormányt.


Soros ötlete

Akár a véletlen műve is lehet, hogy épp most látott napvilágot a német javaslat, de az már nem az, hogy mindjárt nagydobra is verte a koncepciót a hazai ellenzéki média. Elkezdődött a jövő évi választási kampány, és balliberális megítélés szerint épp itt az ideje megvonásokkal, büntetésekkel ijesztgetni a választókat. Másrészt forró őszre gyúrnak Soros civiljei, akik úgy gondolják, hogy fokozza akcióik hatékonyságát minden Brüsszelből küldött fenyegetés. Józan elemző persze pontosan látja, hogy Magyarországon nem hoz meglepetést a 2018-as választás.

A lengyeleknél viszont… Ott mindössze nyolcmandátumos többséggel bír a jelenlegi kormány, a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság, magyarázta Szalai Attila Lengyelország-szakértő. Igaz, Kaczyński pártja most 34 százalékon áll a közvélemény-kutatások szerint, fő ellenfele, a Polgári Platform, amelyet Donald Tusk neve fémjelez, csak 24 százalékon, de Tusk mögött ott az Európai Tanács, amelynek ő az elnöke, és ott van George Soros is, aki szinte számolatlanul önti a pénzt a lengyel civil mozgalmakba is. Ha a Polgári Platform átvenné a kormányzást 2019-ben, az Magyarországra nézve kínos lenne. Korábban Brüsszel utasítására simán nekiment az Orbán-kabinetnek az akkor kormányon levő Polgári Platform. Hetekig zengedezett erről a diadalról a hazai balliberális média.

Ebben a szimfóniában Soros írta a pre­lúdiumot. Arról beszélt, hogy évente legalább másfél millió migránst kellene befogadnia Európának, és két lehetőséget javasolt a folyamat pénzügyi fedezetére. Kérjen tőle kölcsönt az EU, vagy állítsa le a mezőgazdasági támogatások kifizetését (ez 100 milliárd eurót tesz ki 2014 és 2020 között), és fedezze ebből a migránsok befogadását.

A német javaslat épp Soros brüsszeli látogatása után néhány nappal került nyilvánosságra. Véletlen lenne? Tény, hogy tizenöt EU-tagország – a szegényebbek – jogosultak kohéziós támogatásokra, melyeket infrastrukturális fejlesztéseikre, valamint környezetvédelmi és energetikai projektjeikre használhatnak fel.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász is egyetért azzal, bármi is motiválta a javaslat alkotóit, abban benne volt az engedetlenek, a szuverenisták megregulázásának lehetősége. Brüsszel a lengyel alkotmánybírósággal kapcsolatos nüanszok miatt piszkálja Varsót. A hollandoknak alkotmánybíróságuk sincs, nekik azonban nem szól egy szót sem. A javaslat elfogadása komoly lépés lenne a föderális Európa, vagyis az Európai Egyesült Államok megteremtése felé. Megvan már a gazdasági integráció, a pénzügyi integráción még dolgozni kell egy keveset, de a kohéziós pénzek elvonásának lehetősége már megnyitná az utat a teljes politikai integráció felé. Hiszen a legdacosabb országokat is be lehetne állítani a sorba vele.


Kína már vár

Ahogy az lenni szokott, a hazai ballib média természetesen manipulálta az eredeti információt. A német javaslat büntető jellegét hangsúlyozta, mintha egyenesen Orbán Viktor „diktatúráját” akarnák vele lezárni a koncepció alkotói. Kovács István szerint viszont egy régóta asztalon levő pénzügyi kérdésről van szó, a gazdag EU-tagországok a költségvetési ciklus végén, azaz 2020-ban meg akarják szüntetni a kohéziós alapot. Ifjabb Lomnici Zoltán mindehhez hozzátette, hogy az amúgy is megszűnt volna – a mezőgazdasági támogatásokkal együtt –, a kérdés éppen az, hogy megmaradjon-e a jövőben is a felzárkóztatási alap, és ha igen, akkor milyen formában. A németek, akiktől a javaslat származik, mindenképpen szeretnék megtartani, ezért több olyan elemet építettek a tervezetbe, ami kompromisszumot kínál az ellenzőknek. Például azt, hogy ezentúl az alap pénzei minden tagállam számára elérhetők lennének.

De az is érdekes ajánlat, hogy a befagyasztásokról ezentúl egyszerű többséggel dönthetne az ET, és ugyancsak vonzó lehet, főként a magállamok számára, hogy a politikai renitenseket, például a magyarokat és a lengyeleket pórázon lehet tartani vele, és így végre megoldódhatna a migrációs válság Brüsszel és a centrumországok hite szerint.

A legfőbb német gazdasági szereplők viszont berzenkednek. Simon János politológus úgy véli, ők nagyon is érdekeltek a kohéziós alap fenntartásában, mert így vagy úgy, de multinacionális cégeiken keresztül az ő zsebükbe kerül végül a magyaroknak kiutalt támogatás jelentős része. Azért nem értenek egyet, hogy az unió jogállami ostorként alkalmazza a megvonásokat, mert akkor az elvont pénz nem kerül vissza a nyugati gazdasági szereplőkhöz, így a németekhez sem. A megvonás Simon János szerint is kétélű fegyver, hiszen Kína csak arra vár, hogy benyomulhasson pénzével a kiéheztetett és kiközösített zónába, Magyarországra, Lengyelországba és egyáltalán, a közép-kelet-európai térségbe.

Ezért is keltett elfojthatatlan undort a brüsszeli elitben és a hazai ballib táborban Orbán Viktor nemrég lezajlott kínai látogatása. Pár napja pedig az Ország­gyűlés elnöke, Kövér László járt ott, hogy teljes és félreérthetetlen legyen a Brüsszelnek szóló üzenet: nem félünk. Nem tetszik a magyar gazdaság négyszázalékos növekedése sem. Nemcsak azért, mert végképp esélytelenné tesz egy jövő évi hatalomváltást, legalábbis demokratikus úton, de azért sem, mert minél erősebb egy ország, annál nehezebb a pórázt a nyakába erőltetni.

Sinkovics Ferenc