cs, 2010-09-02 13:36Címkék:
Történelmi adalék 2.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó beszéde a felszabadított Kassán 1938. november 11-én. (Megjelent: Magyar irodalmi olvasókönyv, Tordai Ányos Gimn. V. osztálya számára, Franklin Társulat, Budapest 1939.) Folytatás az előző számból. „Meleg szeretettel öleljük magunkhoz
hazatért felvidéki testvéreinket. Az elnyomatás és az üldöztetések dacára emelkedett szellemben, hittel és bizalommal álltak helyt a magyarsághoz való hűséges ragaszkodásban. Ezzel a nagy küzdelmünkben részt vállalva nagymértékben könnyítették meg nehéz munkánkat. Húsz év múló pillanat egy nemzet életében, de annak a nemzedéknek, amely azt végigszenvedte, egy örökkévalóságot jelentett – a ránk kényszerített határokon innen is, és túl is. Ennek a keserves időnek tanulságait le kell vonnunk. A hazát ugyanis felgyújtani könnyű, de nehéz azt újra felépíteni. Szent István évére esik a magyar igazság győzelmének első eredménye. A nagy király hagyományaihoz képest, az ő elgondolásainak szellemében fogadjuk az új határokon belül nem magyar fajú testvéreinket is. Régi otthonukat találják meg az egymás mellett kiontott vérrel annyiszor öntözött közös hazában. A magyar kenyér mellett a magyar szívek szeretete várja itt őket. Ez biztosítja részükre nyelvük és kultúrájuk teljes szabadságát.” (Folytatása a következő számban)
Vass Gyula, Bp.
cs, 2010-08-26 10:57Címkék:
Ifjúság
A 12 évnyi szoclib rombolás után az ifjúság nevelése és oktatása az egyik legfontosabb feladat. Sarkalatos pontja kell legyen: kivezetni a fiatalságot a diszkók és egyebek hazug, lélekromboló világából, mert ha ez a tendencia tovább folytatódik, keserves lesz az ébredés. Mire kijózanodnak, és onnan kijönnek, nem lesz annyi magyar föld, ahová lelépjenek. Okos szóval, szeretettel teli szívvel vissza kell vezetni az ifjúságot a templomokba, és egyáltalán, hasznos és önépítő tevékenységre szoktatni. Kipofozni a közéletből mindazokat, akik drogliberalizációról merészelnek beszélni. Az oktatás középpontjába kell helyezni a magyar történelmet, kultúrát és hagyományokat. A jövő letéteményeseinek meg kell mutatni a bolsevista 45 év meg az elhibázott rendszerváltás 20 évének igazi arcát. Tudniuk kell arról, hogy az ország mai erkölcsi, gazdasági állapotáért az a tudatosan felépített politika felelős, amelynek célja nemzeti identitásunk teljes elpusztítása volt. Érezzék át, hogy az ősi nemzeti jelképrendszerünk elleni támadások, a tudatos történelemhamisítás, idegen kultúrák ránk erőltetése, soha nem volt bűneink állandó ismételgetése stb. éppen ezt célozza. Az utolsó órában vagyunk, de talán azon is túl. Hazáját szerető, azért elkötelezetten tenni akaró ifjúság nélkül nincs magyar jövő. Az új kormánynak rengeteg dolga lesz!
R. O., Zalaegerszeg
p, 2010-08-20 13:51Címkék:
IMF
Sértődötten utazott el hazánkból Rosenberg úr, az IMF (Ide Minden Forintot) képviselője, mert a kormány a megszorítások helyett a bankadót választotta. A nyalka Mesterházy Attila rögtön ostorozni kezdte a kormány arroganciáját, hogy ezzel lehetetlen helyzetbe hozza a devizahiteleseket. Le kell szögeznünk, a hitelesek már rég lehetetlen helyzetben vannak, sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormány nem tett semmit a megsegítésükre. Nem úgy a mostani. Rosenberg úr hirtelen távozásától se riadjon meg senki. Minden bank a kihelyezett hiteleiből él. Az IMF-nek is elsőrendű érdeke, hogy újabb kölcsönt tukmáljon hazánkra, nem pedig az, hogy ne adjon. Lehet, hogy eltelik pár hónap, mire az IMF jobb belátásra jut, de mi ez az elmúlt nyolc évhez képest? S ha valaki mégis úgy érzi, hogy már nem bírja tovább, vegye elő hazánk jótevőjének, a barátságos tekintetű Rosenberg úrnak a fényképét és nézegesse. Állítom, hogy erőt fog meríteni belőle.
M. S., Miskolc
p, 2010-08-13 09:03Címkék:
A sok és a több
Magyarország legnagyobb bűne még ma is az ún. elvtárskímélő szóhasználat. Átkos helyett nehéz időkről beszélnek, pedig a vörös bűnökért az „időket” nem lehet felelősségre vonni. A nürnbergi perben igazságot tettek a barna inges fasizmus ügyében, de a vörös fasizmus lerendezését halogatják elvtársaink. Nem akarásnak nyögés a vége. Az MSZP-sek békességet követelnek (maguknak), noha ők tanították a szemináriumokon, hogy a kapitalizmus osztálytársadalom, jellemzője az osztályharc. A szakszervezetek elsorvasztása a burzsuj elvtársak érdeke. Álszent, hazug elméletek (kozmetikázás) helyet nézzük a konkrét, kézzelfogható valóságot. Egyre több luxusvilla, kacsalábon forgó kastély épül. Jellemzőjük, hogy körülöttük egyre magasabb kerítést húznak fel. Akik erődítményeket csinálnak, jól tudják, miért teszik. A kerítésen kívül zúgolódik-morgolódik a sok szegény és a hárommillió koldus. Az újgazdagok számára ez a moraj nem megnyugtató muzsika. Rettegéssel tölti el a vörös úri osztályt Orbán Viktor nyilatkozata is, miszerint olyan Magyarországot szeretne, ahol nem a csalók és a spekulánsok boldogulnak, hanem a dolgozó kisember. A rettegés miatt van, hogy a független, szabad sajtó” szépíteni akarja a nyers valóságot. Nem a jobboldal 68+12%-os győzelméről beszél, hanem csak a Fidesz 68%-át emlegeti. Gyönyörű az a 68, de a 80 az több!
Kövér Károly, Szeged
cs, 2010-08-05 12:38Címkék:
Nyílt levél Demszky Gábornak
Tisztelt főpolgármester Úr!
A Magyar Nemzet 2003. szeptember 2-i számából örömmel értesültem arról, hogy a „Budapest díszpolgára” cím várományosai sorában dr. Schweitzer József főrabbi és Demján Sándor nagyvállalkozó mellett szerepel Raul Wallenberg svéd diplomata is. R. Wallenberg nevének szereplése a díszpolgári cím posztumusz várományosai sorában azt az örömteli tendenciát mutatja, hogy bár a városvezetés még mindig nem fosztotta meg díszpolgári címétől az emberek millióinak haláláért felelős Joszif Sztálint, de a figyelmét most olyanokra irányította, akik honfitársaink, jelen esetben zsidó honfitársaink ezreit mentették meg a német nemzetiszocialista megszállók és a nekik segédkezet nyújtó nyilasok gyilkos indulatától, azaz a biztos haláltól. Ennek megfelelően szabadjon, tisztelt Főpolgármester úr figyelmébe ajánlani ugyanezen korszak másik jeles személyét, Koszorús Ferenc vezérkari ezredest, aki, mint ahogy ezt a magyarországi zsidóság sorsáról mindig tárgyilagosan nyilatkozó Gosztonyi Péter, a pár éve Svájcban elhunyt történész is írja, 1944. július 5-6-a fordulóján kétszáz-kétszázötvenezer Budapesten összezsúfolódott magyar zsidót mentett meg a biztos haláltól, azaz legalább egy nagyságrenddel többet, mint Raul Wallenberg. Ahogy azt az előbb említett Gosztonyi Péter is írja, vitéz Nagybányai Horthy Miklós, akinek kormányzói hatalmát akkorra igencsak korlátozta a Magyarországot 1944. március 19-e óta megszállva tartó Wermacht és SS, értesülve a nyilas beállítottságú Baky László által szervezett, a budapesti zsidóság deportálására irányuló úgynevezett „rendőrpuccsról”, magához kérette Koszorús Ferencet, majd parancsba adta, hogy Koszorús hozza föl a fővárosba a Budapest környéki, a kormányzóhoz hű páncélos erőket, és akadályozza meg a budapesti zsidóság deportálását. A hálás utókor, azaz a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a VII. kerületi Önkormányzat és a Hadügyminisztérium az eseményre emlékezve a Dohány utcai Zsinagógával szemben, a volt Filmmúzeum Dohány utcai falán emléktáblát helyezett el, melyet a Horthy Miklós Társaság évente kétszer szokott megkoszorúzni. Egyszer a tárgynapon, azaz július 6-án, másodszor január 16-án, a budapesti gettó 1945-ös szovjet hadsereg által történt felszabadítása napján, arra emlékezve, hogy a parancsot kiadó Horthy Miklós és a kapott parancsot végrehajtó Koszorús Ferenc nélkül nagy valószínűséggel a szovjet hadseregnek nem lett volna mit felszabadítani. Fentiek miatt arra kérem a Főpolgármester urat, hogy a „Budapest díszpolgára” cím várományosai sorába szíveskedjen felvenni a kapott parancs maradéktalan végrehajtásával közel negyedmillió zsidó származású honfitársunkat megmentő Koszorús Ferenc vezérkari ezredest. Ugyanezt azonban nem kérem a parancsot kiadó vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójával kapcsolatban, miután a magyarországi zsidósággal szembeni érdemei olyan nagyok, hogy azokat nem lehet egy díszpolgári címmel honorálni, annál is inkább, mert annak idején, amikor a magánvagyonnal nem rendelkező kormányzó emigrációba kényszerült, az életük megmentéséért hálás magyar zsidók hosszú éveken át finanszírozták a kormányzó és családja portugáliai megélhetését, így ők a maguk részéről már kifejezték hálájukat. Koszorús Ferenc vezérkari ezredessel kapcsolatos javaslatomat megismételve tisztelettel
Dobai Miklós, a Horthy Miklós Társaság elnöke
sze, 2010-08-04 13:10Címkék:
Kormányváltás után
Mostanság a sokat emlegetett csontvázak bizony sorra kidőlnek a szekrényből. Az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet már menesztett főigazgatója a bezárt kórházak berendezési tárgyainak értékesítésére kért engedélyt, amikor már a sokmilliós kórházi értékeknek nyomuk veszett. Elbocsátották. A Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó intézményekben napvilágra került pénzügyi visszaélések után még az is kiderült, hogy Szekeres elvtárs nem akármilyen „szekereken” közlekedett. A hazájából elmenekült iráni sahnak egy luxusautója volt, Szekeresnek több. Egy korábbi honvédelmi miniszter puritán nyaralója és elvtársunk luxusnyaralója közti különbség jól szemlélteti, hogy a vezető posztkommunista elvtársak mértéktelen meggazdagodásukra használták fel a pozícióikat. Szekeres a magyar haderőt leépítette, a luxusnyaralóját meg felépítette. Leváltották. Az MNB elnökének erkölcsi alkalmassága kétes, ő viszont leválthatatlannak tartja magát. Loptak-csaltak, amennyit nem szégyelltek. Most úgy akarják magukról lerázni az ország elszegényedése miatti felelősségüket, mint kutya a vizet. A felelősségük elkerülésére aláírásokat gyűjtenek. Az új kormány működési feltétele a leváltott kormány embereinek menesztése a vezető pozíciókból, mert a választóktól gyökeres változtatásra kapott felhatalmazást. A volt kormány vezetőinek leváltása (felelősségre vonással) és helyettük szakmailag és erkölcsileg alkalmas emberek pozícióba helyezése nélkül minden változtatási szándék megfeneklik. Az új kormány maga alatt nem vághatja a fát, ha eredményt akar elérni.
Tégen László, Nagymaros
k, 2010-07-27 13:41Címkék:
Sukoró
A napokban rokonaimnál vendégeskedtem a Velencei-tó partján. Meglátogattuk azt a templomot, ahol 1848. szeptember 28-án haditanácsot tartottak Kossuth Lajos tábornokai. Meghatottan mutattam az unokámnak, hol ült Görgey Gábor őrnagy és a többi hős katonatiszt. A templomban bronzlapocska jelzi a történelmi tényt és napot és egy márvány emléktábla. Megnéztük a Doni hősök emlékművét is. Egy csokor virággal emlékeztünk anyai nagyapámra, aki 43-ban halt hősi halált a Don-kanyarban.
Paksa Tibor, Lenti
h, 2010-07-26 16:47Címkék:
Biszku
Hatalmas meglepetés ért nemrégen. Biszku Béla él. Lenin óta tudom, hogy ezek éltek, élnek és élni fognak, na de hogy pont a Biszku? Háromszáz ember kivégeztetője, húszezer bebörtönöztetője, Nagy Imre tárgyalásának és kivégzésének Oscar-díjas rendezője? Húsz évvel a rendszerváltás után? És ezt úgy kell megtudnom, hogy a lánya személyiségi jogokra hivatkozva betiltja a papáról készült filmet? Itt valami nagyon nincs rendben. Ha már tetszettünk forradalmat csinálni, nem Béla bácsival kellene kezdeni az elszámoltatást? Gyurcsány nem várhat a maga néhány kitöretett ujjával és kilövetett szemével? Béla bácsinak persze vannak jogai, nem úgy, mint a fent említett húszezer és háromszáz embernek. Először is megilleti az ártatlanság vélelme, éppen úgy, mint annak idején a Dél-Amerikából kilopott Eichmannt. És van személyiségi joga is, de nem úgy, ahogy a lánya képzeli, hanem úgy, hogy a tárgyalás idejére jár neki egy golyóálló üvegkalitka, nehogy valami kósza felkelő vagy annak leszármazottja idő előtt kilyukassza Biszku apót. A róla készült filmet pedig be kell mutatni! A Magyar Televízióban, főműsoridőben. Hadd lássa az utókor, mire képesek ezek az úgynevezett szocialisták.
M. S., Miskolc
k, 2010-07-20 12:22Címkék:
Talált pénz
Tisztelt jobboldal! Önök, a „minden csomón kákát keresők” bizonyára meglepődtek. Az MSZP- SZDSZ-koalíció bomlani látszik. Előbbi megszorító (megfojtó) intézkedései szinte elviselhetetlennek látszottak, ám ekkor a kisebb párt mentőövet dobott a magyar ember számára. Van pénz! Vissza a tévé-előfizetési díjjal! Micsoda humanizmus! Egy régi közmondás szerint nem kell elpusztulni, elég, ha megdöglesz. A kérdés kapcsán a javaslatom a következő: a mindent elsöprő nézettségű királyi tv adásait egy csomagban (nevezzük Medgyessy-Kuncze-csomagnak) csak a baloldal nézheti készpénz ellenében, a többi ágrólszakadtnak pedig maradjon meg a villany- és a gázóra szemrevételezése - gyertyafény mellett. Az a jó egy koalícióban: amit az egyik elvesz, azt a másik kevesli!
Pusztai Endre, Bp.
h, 2010-07-19 11:47Címkék:
Aszály: Írni se muszáj!
A Kisalföld egyik júliusi számában Aszály: muszáj? címmel olvastam Fábián György főszerkesztő-helyettes cikkét az Álláspont rovatban. Megdöbbentett a véleménye az aszálykompenzációról, melyből megtudjuk, hogy mit gondol az agrárium nemzetgazdasági fontosságáról. Cikkét olvasva elkeserített, miként látja ezt a kérdést egy főszerkesztő-helyettes, írástudó értelmiségi az EU-csatlakozás küszöbén. F. Gy. nem veszi jó néven, hogy az ő fizetésében nincs aszálykompenzáció. Erre tömören azt válaszolhatnák a parasztok: gyere el közénk kapálni, aztán majd lesz. Tudomásul kell vennünk, hogy az alapvető megélhetést biztosító nemzetgazdasági ágazatok: az ipar és a mezőgazdaság. Ezek prioritást kell hogy élvezzenek. Ha nem működnek, nem lehet kereskedni, gyógyítani, oktatni, szolgáltatni, színházba járni és újságot írni sem. F. Gy. többek között ezt írja: „...aszályos a föld. De ez engem igazából nem izgat.” Pedig jó lenne, ha izgatná, mert az ő fizetése nagymértékben ettől is függ. Továbbá olvasom: „...nekem tök mindegy, hogy magyar tehénből vagy osztrákból jön a tej. A lényeg, hogy nekem olcsóbb legyen.” Ez a mondat mintapéldája egyfajta mentalitásnak, ami által Magyarország a történelem folyamán egy gazdaságilag és politikailag meghatározó európai államból arra a szintre jutott, ahol most tart. Az osztrákoknak bezzeg nem mindegy, hogy milyen tehénből folyik a tej. Nem is ott tartanak, ahol mi. Aztán: „Nem lehetne végre elengedni a parasztok kezét?” Megdöbbent F. Gy. ötlete. Agrárország lévén, ha valamikor fogni kell a parasztság kezét, akkor most csak igazán, az EU-csatlakozás előtt. Következő felvetése, hogy legyen vadkapitalizmus az agráréletben is. Ezt már nem is kommentálom. A cikkíró szerint sok a mezőgazdaságban dolgozók száma: „...Ki-ki mérettessen meg. Aztán ha nem bírja, akkor ne csinálja.” Van benne igazság. F. Gy. ezzel az álláspontjával előttünk megmérettetett. Ezt a hivatást nem bírja. Akkor meg ne csinálja.
Falvai József, Győr
