Frissítve: szerda, 2010, január 27 - 11:18

Négy év napsütés

Akár negyvenöt év börtönt is kaphat az a kaliforniai műkereskedő, aki nemrég hamis Picasso-képet akart eladni kétmillió dollárért, ami durván 360 millió forintnak felel meg. A 69 éves nőt csalás vádjával vonják felelősségre Los Angelesben. Ezzel szemben Magyarországon a Baumag-perben Balázs László elsőrendű vádlottat első fokon hét év börtönre ítélte a bíróság, mivel az általa vezetett szövetkezet közel 13 ezer embert csaknem 32 milliárd forinttal károsított meg. Itt van Amerika, mondja erre a pesti ember keserű iróniával, és persze a gengszterek Amerikájára gondol. Itt érdemes lopni, csalni, hazudni, csalárd módon megtéveszteni, síbolni, trükközni, végkielégítéseket felvenni és így tovább, mert ha lebukik az ember, a büntetés nevetségesen enyhe lesz.

Ha ugyan ki nem tüntetik. Hol van már Gergényi Péter? Hol a Fittelina-buli lebonyolítója? Hol van a halálos augusztus 20-i tűzijáték felelőse? Hol van a négyes metró hőse? Hol a Ferihegyi repülőtér elpasszolója? De figyelem, a szocialisták már elkezdték a kampányt. Stratégiájuk a megzavarás, a káosz, a dolgok összemosása egyfelől, ahogy például előrántották a kalapból Rákay Philip tanácsadó cégét, azt bizonyítandó, hogy bennfentes üzletek bizony ideát is köttetnek, bizony a Fidesz sem jobb náluk, itt mifelénk is csak a pénz az úr, mintha bizony erről volna szó…

Másfelől szép sorban eltűnnek a nyilvánosságból a közvélemény által legjobban gyűlölt arcok. Eltűnt Gyurcsány, Horváth Ágnes, Veres János, Szilvásy, Draskovics és a többiek, és akik maradtak, azok is mintha eltűntek volna, alig szólalnak meg.

Ki hallotta az elmúlt hetekben az imádott Sipánkát sopánkodni a Fidesz alávalóságain? Pedig azért olykor ma is meg-megszólal röviden, de ki emlékszik arra, mit mond? Ki emlékszik a politikusi gonoszság etalonjának tekintett Kovács László legutóbbi szavaira? Pedig itthon van, és ott kint Brüsszelben sok pénzért semmit sem változott. A helyükre névtelen nevű, megjegyezhetetlen arcú senkiemberkék léptek. Még az új miniszterelnök-jelölt, a majdnem megjegyezhető Mesterházy Attila is sietve levágatta háromtestőrös bajuszkáját, nehogy karaktere legyen.

Az MSZP a nemlét ködébe menekül, és ez a taktika a túlélés szempontjából még be is jöhet, ha a jobboldal nem talál hatásos eszközt arra, hogy a társadalmat emlékeztesse az elmúlt nyolc év szörnyűségeire, s ami ennél fontosabb, arra, hogy bár az arcok elmosódtak, ez a társaság a régi: az a bűnszövetkezet, amelyik tönkretette és kifosztotta Magyarországot, és amelyik bármikor újra megtenné, ha lehetősége nyílna rá.

Nyilvánvalóan a kétharmad a tét, a baloldal vezéralakjai azért hajlandók bolsevik fegyelemmel egységesen egyet hátralépni és átadni a terepet a senkiknek, mert e pillanatban nem látnak jobb taktikát a feszültség oldására s az enyhülő légkörben szükségszerűen magától bekövetkező kiegyensúlyozódásra.

E taktikát igyekeznek erősíteni azzal is, hogy a fentebb idézett Rákay Philip példával a jobboldal morálisan motivált, azaz elsősorban érzelmi alapon választó részét leválasszák a rettegett polgári szövetségről és a Jobbik felé tolják, mondván, a Fidesz sem jobb.

Az hiszem, eljött az ideje annak, hogy emlékeztessük magunkat és egymást arra a négy évre, amikor Orbán Viktor volt a miniszterelnök. Azt a négy évet nem szabad szem elől tévesztenünk. Négy évre besütött a Kárpát-medencébe a nap. Azért a napfényért kell harcolni most.

További hírek