Jézus születésnapjára

cs, 2010-01-14 12:56
Címkék:
Szerző: 
Bencsik András
Most ne gondoljunk gyilkos kardokkal, pisztolyokkal, zsebeiket tömködő hivatalnokokkal és állami cégvezetőkkel, sem azzal, hogy szerte az országban emberek tízezrei inkább fáznak otthon, de nem csavarják föl a fűtést, mert drága a gáz, hogy egyre többen egy szál fenyőág mellett töltik a karácsonyt, mert drága a fa is. Ne figyeljünk arra sem, hogy a nagy bevásárlóközpontok földalatti parkolóiban vészriadót kellett elrendelni az ott tolongó autók által kipufogott füst miatt, vagyis miközben az ország egyik fele a túlélésért spórol, addig a másik fele fuldokolva vásárol, mintha itt volna a világ vége, és még egyszer utoljára be akarna vásárolni, talán arra számítva, hogy a vásárlás majd megváltást hoz a hétköznapok hazugságaira. Foglalkozzunk inkább az ünnepelttel, akinek a születésnapjára várunk.

A keresztény világ december 25-én Jézus születésére emlékezik, de keresztény szokás szerint már az előző – szenteste köszöntjük Őt és egymást az általa örökül hagyott Ige szellemében: „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket!” Azt konkrétan Jézus nem kérte, hogy vegyünk ajándékba plazmatévét, nyakkendőt, zoknit, digitális hőmérőt, mosógépet, elektromos hajcsavarót, plüssmackót, karórát, kabátot, sílécet, sapkát, sálat, társasjátékot, kávéskészletet és mást. Ez nincs benne az evangéliumban. Azt kérte csak, hogy nagyon szeressük egymást.

A huszonegyedik század embere azonban már kicsit sem tud szeretni. Élni sem tud, azért. Létezik, biológiai szervezete funkcionál, sőt az előző évszázadok átlagához mérten sokkal jobban működik, miáltal az életkor látványosan kitolódott, az egészséges emberek aránya folyamatosan nő, a legszörnyűbb betegségekre is van orvosság – de nem él. Ami ma nyomor, kétszáz éve irigyelt jómódnak számított, a mai átlagos életszínvonalért egy hajdani kisnemes odaadná a fél életét, egy mai gazdag ember gazdagsága láttán egy hajdani főnemes elsápadna az irigységtől – de ez nem élet.

A digitális forradalom elképesztően komfortossá tette az életet, az internet bárki számára úgyszólván ingyen elhozza az egész világ üzenetét, de az csak egy szó: vásárolj! A fapados légijáratok olcsón elrepítik az embereket messzi tájakra, autója bárkinek lehet, a karóra tömegcikk, éppen úgy, mint a mobiltelefon, a televízióból árad a virtuális valóság igézete – és ez itt a lényeg. A kor embere azért nem él, mert csak néz. Nézi, hogyan élnek a mintának állított alakok, és megpróbál ő is ugyanúgy élni.

Élni azonban minta szerint nem lehet, mert az élet forrása belülről fakad. A kor embere csapdába került: elhitte például, hogy a boldogságot árcédulában kell mérni, mert elfelejtette, hogy a boldogság nem adható és nem vehető.

A boldogság az, amikor úgy érzed, megfogta a kezedet az Isten: „Egyszer útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: – Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? – Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.

Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált és a sarat a vak szemére kente, majd meghagyta neki: – Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. – Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.”

További hírek