Frissítve: szerda, 2010, január 27 - 11:45
Háború a nemzet ellen
– Legújabb dokumentumfilmje az elrabolt nemzeti vagyonról szól. Miért „Háború a nemzet ellen” a címe?
– Szeretem a nézőt már a címmel megszólítani, felrázni, vagy pozitív üzenetet küldeni, mint például a „Népek Krisztusa Magyarország”, amely 1956-ról, „a Tisztítótűz tetején álltunk”, amely Tóth Ilonáról, és az „Égi élő igazság”, amely a Szent Koronáról szólt. A „Háború a nemzet ellen” azért fontos cím, mert aki ezt meghallja, óhatatlanul is megérintve érzi magát, főleg ha a Kárpát-medencében él. Ez a háború nagyon régóta, több száz éve zajlik. Egy gazdasági, szellemi és kulturális háború, amelyben meg akarják szerezni a Kárpát-medence földjét, kincseit. Amit még nem tudtak elvenni tőlünk, az a kultúránk, a hagyományunk, a nyelvünk, a népköltészetünk, a népdalaink. Ha ezeket nem őrizzük meg, akkor nem tudjuk megőrizni a Kárpát-medencét sem, mint gazdasági-természeti egységet.
– Honnan jött a film ötlete?
– Előző filmem, az „Égi élő igazság” befejezése magában hordozta a folytatást. Meggyőződésem, hogy ebben a hallatlan mély erkölcsi válságban a történelmi alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása az, ami reális reményt adhat a magyar nemzet számára. 2008 őszén a számomra illegitim Bajnai-kormány hatalmas mennyiségű hitelt vett fel az IMF-től, illetve az EU-tól. A filmben Bencze Izabella arról beszél, hogy a hitelszerződés mellékletében megtalálható Draskovics miniszter úr aláírása, amellyel elzálogosította a teljes magyar nemzeti vagyont: a Szent Koronát, a Parlamentet, a várainkat és mindent, ami a föld mélyének kincsében rejtőzik. Korábbi filmjeimet is a tudatos eszmélés felelősségével készítettem el. A kisebb és a nagyobb értelemben vett közösség, a haza iránt érzett cselekvő felelősséggel. Talán ez a film az utolsó alkalom, hogy felhívjuk honfitársaink figyelmét erre az óriási veszélyre. A film mélységeiben tárja fel azt a mechanizmust, azt a rendszert, azt a háborút, amit folyamatosan elkövetnek ellenünk. Az első részben megemlítünk harminckét egykori állami vállalatot, amelyek mára mind eltűntek. Ha ezekről filmet készítenék, ha teljes mélységében fel szeretném tárni ezt a hazaárulást, gazemberséget, gengszterizmust, az harminckétszer négyórás filmet igényelne. A film részletesen bemutatja többek között a tatabányai brikettgyár, az ózdi kohászat, a Malév, a magyar növényolajipar és a magyar energiaipar kifosztását. Olyan nemzetstratégiai ágazatokat próbáltunk elemezni, amelyek egy nemzet fennmaradásához feltétlenül szükségesek. Érthetetlen, és tény, hogy kormányok jöttek-mentek az elmúlt húsz évben, és a külső hatalmi erő, a külső finánctőke mindig megtalálta a helyi hatalom aktuális kollaboránsait.
– Milyen esélye van ebben a háborúban a magyar nemzetnek?
– Miután hiszem, hogy Magyarország Mária és a Szent Korona országa, ezáltal hiszem, hogy Magyarország nem elpusztítható. Ahogy járom az országot, azt tapasztalom, hogy honfitársainkban még mindig megvan az a szakrális erő, amellyel ez a globális hatalom nem tud mit kezdeni. Gyakorlatilag nincs más lehetőség számunkra, mint a tudott tudásunk, a magyarságunk, a több ezer éves történelmünk. Ha ezt a tudást, ezt a megtartó erőt újból felébresztjük magunkban, hiszem és vallom, hogy szembe tudunk szállni a globális hatalommal.
– „A falig szorított embernek már nincs hová hátrálnia” – mondja a filmben Bogár László. Miért nem lázad a magyar nemzet?
– Bogár László szerint már a falban vagyunk. A lázadásnak, ahogy a háborúknak is, különböző formái vannak. Lehet erkölcsileg is lázadni, és elindítani egy erkölcsi forradalmat. Nincs más lehetőségünk, mint hogy ebből az eszmélésből egy felelősségteljes cselekvés induljon el. Ki-ki maga indítsa el ezt a felelősségteljes cselekvést, ne várjon másra, főleg ne várjon a pártokra, mert a pártok az elmúlt húsz évben bebizonyították, alkalmatlanok arra, hogy a nemzetet képviseljék. Bogár László azt is mondja, hogy ebben a helyzetben már csak a csoda a legreálisabb lehetőség. Gondoljunk bele, a magyar nemzetnek a történelem során már többször el kellett volna pusztulnia, mégis itt vagyunk, magyar nyelven beszélünk, ami kész csoda. Hiszek a csodában.
– A filmben elhangzik, hogy 1950 és 1980 között az ország népessége ötszázezer fővel nőtt, az utóbbi harminc évben viszont hétszázezer fővel csökkent. A kettő közötti különbség pontosan annyi, mint ahányan a második világháborúban meghaltak.
– Végvári Vazul atya mondja el a „Népek Krisztusa, Magyarország 1956” című négyrészes filmemben, hogy a trianoni diktátum után édesanyja, aki nyolc gyermeket nevelt fel, így szólt: „Magyarország olyan kicsi, mint a tenyerem, de ha nagy családja lesz minden házaspárnak, akkor ez a megcsonkított ország újból nagy lesz”. Addig, amíg ezt a szemléletet nem tudjuk a fiataloknak átadni, amíg nem jönnek rá arra, mit köszönhetnek ennek a hazának, a magyar műveltségnek, a földnek, aminek most is a kenyerét eszik, mégis kinevetik, lesajnálják és meggyalázzák, akkor a helyzetünk nem fog változni. Nemzeti öntudat visszaállítása nélkül nincs megmaradás.
– Ön szerint ez a folyamat már megindult?
– Meggyőződésem, hogy igen. Talán éppen a 2004-es lelki Trianon, a kettős állampolgárságról tartott népszavazás indította el ezt az erkölcsi forradalmat, talán éppen ez a lelki katasztrófa ébresztette fel a nemzet egy részét. Nagyon sokan járják a Kárpát-medencét. Tanítómesterek, történészek, művészettörténészek viszik azt a tüzet, lángot, terjesztik azt a tudást, ami a magyar gyökerekben van. Vannak olyan közösségek, ahol képesek megteremteni azt a szerves műveltséget, amire mindig is büszkének kellett volna lennünk az elmúlt hatvan évben, hiszen ez a műveltség tartotta életben az országot. Ez a haza minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami biztosítja az egészséges és természetes életet. Ezt az egészséges életteret akarják tőlünk elvenni régóta, ezért folyik a háború.
– A filmben többször is elhangzik, hogy nem az államnak, hanem a nemzetnek van vagyona. Nincs állami vagyon, csak nemzeti vagyon. Mi a különbség a kettő között?
– A vagyontörvény, amelyet nemrég fogadtak el, állami vagyont említ, holott az elmúlt évszázadok során olyan értékek születtek, amelyek csak a nemzethez köthetők, hiszen a nemzet hozta létre. Az államnak nincs vagyona, a nemzetnek van vagyona. A Földanya rengeteg kinccsel rendelkezik. Ki és milyen jogon mondja, hogy az olaj, az arany az enyém? Honnan veszi a jogot? Azért, mert erősebb? Mert rakétái, tankjai vannak? Szemléletváltozásra van szükség ezen a téren is. A Kárpát-Haza, a Szent Korona országa, földje, kincsei nem eladók.
– Mit várhatunk az elszámoltatástól?
– Bogár László szerint az elkövetkezendő egy-másfél évben fog eldőlni, hogy az új kormány egy bukó rendszer utolsó kormánya, vagy egy új rendszer első kormánya lesz. Ha nem lesz elszámoltatás, ha nem lesz jogi úton felelősségre vonás, ha nem nevezik a bűnösöket és jogi úton nem marasztalják el őket, akkor rövid időt jósolok a következő kormánynak. Ha ezt a társadalmi igényt az új kormány nem veszi figyelembe, akkor az lesz az utolsó csepp a pohárban.
– „Kiállításaim a halálhoz vezető út egyre mélyülő stációi” – olvasható önéletrajzában. A kilencvenes években filmjeivel a halál témáját járta körül. Miért?
– Huszonöt évig foglalkoztam tanatológiával, az emberiség kultúrájában felhalmozódott mindazon tudásmennyiséggel, amelyek a halál, az elmúlás és a transzcendens létnek különböző oldalait mutatta be. Mint például a Tibeti Halottaskönyv vagy a Magyar Halottaskönyv, a magyar néphagyományban meglévő gyászszertartások és szokásrendszerek. Ez a huszonöt év hozzásegített ahhoz, hogy az emberiség létezéséről „egy közelítő” tudást felhalmozzak. A halál tanulmányozásával olyan tükröt állítok saját magam, és alkotásaimon keresztül a néző elé, amelyben meg tudják fogalmazni ittlétük jelentőségét, fontosságát, miértjét. Miért vagyok ezen a földön? Mi a küldetésem? Amikor az ember elmerészkedik a kulturális antropológia, a néphagyomány, a népművészet területére, akkor ott találja magát, ahol mindig is volt: az Istennel való kapcsolatában. Nagyon fontos stáció, hogy tudjuk magunkban tisztázni az Istennel való kapcsolatunkat. Ez is egy folyamatos tanulás. Saját magam létezése mint lehetőség, nem más, mint hogy az égi és a földi kapcsolatot létrehozzam, mert mindenki azért született a világra, hogy ezt a kapcsolatot beteljesítse.
– Nemcsak az egyénnek, hanem egy nemzetnek is lehet küldetése? A magyar nemzetnek mi a küldetése?
– Százötven éve hamisítják a történelmünket. Ha tudnánk az igaz őstörténetünket, akkor teljesen természetes lenne, hogy Hunor-Magor népe vagyunk. A Hunor-Magor népe a szeretet, az egymás iránt érzett segítségnyújtás, az egymásért valóság népe. A magyar kultúra, a magyar nyelv és a Szent Korona-tan is a mellérendelés elvén alapul. Nincs alá- és fölérendeltség. Az a magyarság küldetése, hogy beteljesítse a szeretet gyakorlását, a szeretetvallást. A magyar nemzet küldetése őstörténetétől fogva nem más, mint a szeretet teljesülésének megtartása és megvalósítása. Magyarország Mária és a Szent Korona országa.
