Frissítve: szerda, 2010, január 6 - 11:02
A csodák valóra válnak
A villamos- és buszvezetőket leszámítva van még valaki, aki nem húzott le néhány milliót a Budapesti Közlekedési Vállalatról? Ég-e már az arca a hetven vállalkozásnak, amelyek oly sikeres tanácsokat adtak a szutyokkal és lerobbant buszokkal reménytelenül viaskodó BKV-nak, hogy a kosz és a káosz még nagyobb lett? Mikor ér véget a rablás, meddig tarthat még Magyarország széthullása? Van-e esély arra, hogy ép határokkal és ép ésszel érjük meg a megváltó országgyűlési választásokat?
Nem költői kérdések ezek. Egyre inkább az az ember érzése, hogy a balliberális koalíció még szabadlábon védekező maradék tagjai már régen feladtak minden reményt arra vonatkozóan, hogy az országot legalább formálisan irányítsák a hátralévő hónapokban.
Sokkal inkább arra koncentrálnak, hogy megússzák, vagy legalább elodázzák a rendőrségi előállításokat. Nem véletlenül mondta Orbán Viktor a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke a Fidesz országos választmányának hétfői ülésén, ahol kihirdették a Szövetség egyéni képviselőjelöltjeinek listáját, hogy Magyarország kiállta a próbát, ugyanis kibírta, hogy a „diktatúrából magát átmentő szocialista politika visszatér a hatalomba, és a hatalommal gátlástalanul visszaélve az élet minden területén végzetesen legyengíti” az országot.
Ezt csak Magyarországnak kellett kibírnia Közép-Európában – talán ha előbb ér el hozzánk Jörg Haider figyelmeztető könyve, előbb szabadulunk –, de kibírta, még ha „most sok sebből vérzik is”. Orbán Viktor már a jövőről beszélt, amikor az mondta, ez a tény abban erősíti meg, hogy Magyarország egy nagyszerű és rendkívüli erejű ország, amely bármit elérhet, ha a Fidesz–KDNP csapata a változások élére áll.
Közölte, hiszi, hogy Magyarország képes lesz újraindítani a gazdaságot, képes lesz egymillió munkahelyet teremteni, megmenteni az egészségügyet, újjáépíteni a rendet, helyreállítani az ország hitelét.
Miért ne lenne képes? Ha véget érnek a lopkodások, ha a bűnösök rács mögé kerülnek, ha értelmes törvények lesznek, ha a munka újra divatba jön, ha nem kényszerülnek a kisvállalkozások bevételeik egy részét eltitkolni az adóhivatal elől, mert különben tönkremennének és így tovább, de ami a legfontosabb, ha a társadalmi bizalom intézménye helyreáll, ha az emberek többsége elhiszi, hogy érdemes dolgozni, akkor csodákra leszünk képesek.
Ehhez azonban előbb még egy csoda kell, a kétharmad. Amelynek vágya és akarása már benne van a levegőben, de amelynek még tudatosulnia kell, hogy ez az az eszköz, amellyel kitörhetünk a nyomorból. Csoda lesz, de nem lehetetlen.
Volt rá példa a történelemben, 1956-ban, és van rá példa ma is: lapzártakor a Délvidék parlamentje ünnepélyesen kihirdette a tartomány autonómiáját. Az erről szóló határozatot a testület 86 kormánypárti tagja szavazta meg, jelentette a Vajdasagma.info hírportál. Bár két fontos elemet hiányolnak az alaptörvényből, mivel nem rendelkezik a tartomány vagyonáról, sem saját pénzbevételeiről, azért mégiscsak autonómia.
Halvány reménysugár a felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi magyarságnak. És az itthoninak is: a csodák végül valóra válnak.
