Such az Indexnek elmondta, hogy már október 15-től belépett a hivatal állományába, hogy áttekintse azokat az ügyeket, amelyek januártól az irányítása alá tartoznak majd.

Az új, idén áprilisban elfogadott országgyűlési törvény szerint ugyanis 2013. január elsejétől az Országgyűlés hivatalának ki kell nevezni a főigazgatóját, aki a jövőben a mindenkori házelnök – ma Kövér László – legszorosabb munkatársa lesz, s az ő irányítása alatt végzi majd munkáját.

A pozíció fontosságát világosan mutatja a főigazgató törvény szerinti feladatköre, miszerint – a házelnök mellett – ő készíti majd elő az Országgyűlés döntéseit, és ő felel majd az Országgyűlés költségvetésének végrehajtásáért. A főigazgató bizony igen tisztességes javadalmazás mellett, a háznaggyal együtt, a magyar országgyűlés legfontosabb személyisége lesz a törvénygyár működtetésében, s jogállása szerint a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény rendelkezéseit kell személyére alkalmazni. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a főigazgató személye elsősorban szakmailag igencsak fontos pozíció, de a kormány eddigi személyzeti politikáját látva, valószínűleg politikailag is.

Nos, úgy tűnik Kövér László, vagy ráerőltetve a Fidesz (ki tudja?) egy legendásan jobboldal- és konzervatívellenes, de mégis valamiért a Fidesz támogatását újra és újra elnyerő figurát tett az országgyűlési működést meghatározó állásba, s ő Such György.

Az a Such György, akinek rádióelnöki kinevezését 2006-ban – ugyancsak az egész jobboldal megdöbbenésére – a fideszes kurátorok az MSZP-vel és az SZDSZ-el együtt támogatták. Akkor a Demokratában Lovas István e hasábokon a következőket írta: „(…) – elsősorban Szadai és Trombitás urak – az MSZP-vel és az SZDSZ-el egyetértésben hétfőn (e levél leadási határideje vasárnap) megszavazzák Such Györgyöt a Magyar Rádió elnökének (Such kinevezését hétfőn 7:1 arányban, a fideszes Hankiss Ágnes tartózkodása mellett megszavazták a kurátorok), eredeti szándékomtól eltérően e levelet egész máshogy fejezem be, mint, ahogy terveztem. Ugyanis önök hirtelen epizódszereplővé váltak. Sajnos. Such György a Lauder-Palmer tulajdonban lévő, Baló György igazgatása alatt álló TV3-nál volt marketingigazgató. Korábban szerkesztőként dolgozott a Magyar Narancsnál, amikor az a pápa látogatásakor előjött a „Cápalátogatás”-ként hírhedté vált számával. Such úr magyarhírlapos és MTV-s vezetői múltja már csak hab a tortán. Az is, hogy egy Demszkyt dicsőítő kötetnek a szerzője. Eddig abban a hitben voltam, hogy az önök kinevezése MTI TTT-s kurátorként véletlen volt. Such egyhangú megválasztásában való megegyezés után, már nem lehetek ilyen naiv. Itt már – Shakespeare-rel szólva – rendszer van. Hogy őrült-e, döntse el ki-ki magának. Egyébként az ügyről még annyit: a Magyar Rádió Krónikáját és Vasárnapi Újságját jelenlegi formájukban inkább fojtsák meg azok halálos politikai ellenségei, mintsem egy „konszenzusos”, velejéig SZDSZ-barát igazgató.”

Ezt írta Lovas az Antal Zsoltnak, a Fidesz akkori MTI-s kurátorának címzett nyílt levelében 2006. július 13-án. Nem sokat kellett Such Györgynek elnökösködni a Fidesz akaratából (is), ahhoz, hogy utolérje Lovast az új elnök bosszúja. A Vasárnapi Újság leghallgatottabb jegyzetíróját, aki elsőként mert szólni Such ellen, még megszavazása előtt, Such első intézkedései között távolította el a Vasárnapi Újságból. Vele együtt még két politológust tiltottak ki már nemcsak a Vasárnapi Újságból, hanem az egész Kossuth Rádióból: Fritz Tamást és engem. Hiába tette ezt szóvá a Magyar Nemzet, és állt ki mellettünk a Demokrata, Such mindhármunkat parkolópályára helyezett.

Aztán Such szép lassan bizonyított. Mármint az SZDSZ-nek és az MSZP-nek. A konzervatív, de milliós hallgatottságú műhelyeket brutálisan megregulázta és finomra hangolta, miközben fizetése 2009-ben már elérte a 9,4 millió forintot. Amikor az egyik rádiós munkatárs szóvá tette, hogy ezt azért mégiscsak túlzásnak tartja, Such azonnal fegyelmi eljárást indított ellene, hiszen hogy is meri venni a bátorságot valaki, hogy bármit megkérdőjelezzen egy olyan balról-jobbról levédett vezetővel szemben, mint amilyen ő. Such még a hagyományos rádiócsatornák neveit is elvette, ahogyan ugyancsak elnöki időszakához kötődik több ingatlanügy is.

A szakmai mélyrepülés és magas fizetés mellett Such akkor lopta be magát igazán a nemzeti tábor szívébe – idézőjelben – amikor 2006 őszén, a Magyar Rádió udvarán történt rendőri megalázások és jogtalan fogvatartások után azzal védte az MSZP–SZDSZ-pribékek bőrét, hogy nem tud semmilyen rendőri intézkedésekről, de ő amúgy sem láthatott semmit, mert az irodája másfelé néz, nem a rádió udvarára.

Such Györgytől akkor nem is vártunk mást, csak maximum bosszankodtunk, hogy ennek az embernek a Fidesz is előzetesen bizalmat szavazott. Hiába tudtuk, hogy 1990-től a Magyar Narancs vadliberális szerkesztője. Hiába ismertük az MTV-t csőd felé vivő gazdasági és kereskedelmi alelnöki munkáját. Mégis bizalmat kapott. S hogy ő változzon? Hogy esetleg meg akarjon felelni a „nemzeti” konszenzusnak, ami elnöki székbe emelte? Ugyan. Ő de origine nem képes erre.

De arra igen, hogy távozása előtt egy titkos döntéssel 162 millió forint jutalmat osszon szét a hűséges SZDSZ–MSZP-szolgák között. Ahogy arra is, hogy mindmáig küzdjön a 200 millió forintos prémiumáért, amit magának megítéltetett a 2010-es bukás előtt, s bőszen harcol igazáért, miszerint a Magyar Rádió Közalapítvány jogutódja, a Közszolgálati Közalapítvány neki bizony tartozik ezzel az összeggel.

Nos, 2010-ben sokan várták, hogy előbb Papcsák Ferenc, majd Budai Gyula kitekint Such Györgyre is, mert, ha valakinél, hát nála lehetne, és lehetett volna mit kapirgálni. Such 2010-ben gyorsan, csendben tűnt el – az említett jutalmak zárásként való megszavazásai mellett – a rádió elnöki székből. Hosszabbítást nem, csak 200 milliót kért magának. Ám a számonkérés őt ugyanúgy elkerülte, mint Demszky Gábort és Kóka Jánost. S amikor már épp lenyugodtunk volna, s kezdtük látni, hogy nem kis mértékben jó irányba is történnek személyi változások, akkor 2011 telén Such neve megint előbukkant a Fidesz-univerzumban. Ám nem azért, mert különböző bizottságok faggatták gazdasági döntéseiről az elszámoltatás jegyében, hanem mert 2011. február 1-jével Such már megint fontos beosztásba lavírozta magát, vagy lavírozták valakik. Ugyanis a Fidesz őt nevezte ki a Dialóg, a Hunnia, az Objektív, és a Budapest Filmstúdió ügyvezető igazgatójának. A döntés már akkor is sokakat megdöbbentett. A rádióelnök Such, már megint igazgató? És már megint Fidesz-támogatással, sőt akaratából?

De akkor talán még mi is, akiket kitiltott a rádióból, akiket elhallgattatott a közmédiumokban csak méltatlanul csóváltuk a fejünket, és azt mondtuk: jó, nem kell a bosszú, inkább húzza meg magát, és legyen ellenőrzés alatt. Na de az, hogy ez se legyen elég? Mert már az is súlyosan hibás szakmai döntés, hogy a Fidesz és a fideszes házelnök egy olyan emberre bízza a parlament törvénygyári munkájának előkészítését, aki országgyűlési működést csak tévéből látott, nemhogy neves szakembere lenne a magyar parlamentarizmusnak. Ám az, hogy a kétharmados Fidesz-parlament hivatali élére nem talált mást, csak Such Györgyöt, az bizony nemcsak megdöbbentő, és elgondolkoztató, hanem magyarázatra is szorul a kinevező oldaláról.

Hat évvel ezelőtt először a Demokrata jelezte, hogy Such György rádióelnöksége vészjósló a konzervatív tábor számára, s súlyos politikai összefonódások vannak a háttérben, később a Magyar Nemzet is többször kifogásolta Such áldásos működését. Ma ugyancsak szólnunk kell! Szólnunk, hogy nem jól van ez így! Látjuk a mélyben húzódó erőket, és ha tetszik, ha nem, szóvá tesszük, ahogy annak idején Lovas István is szóvá tette, hogy ilyen személyi döntések után magyarázatot kell adjon a Fidesz egész szavazótáborának az akkori ellenzéki, mai kormánypárt.

Azért nem nyelhetjük ezt le, mert már láttuk Such György működését, s annak eredményét a nemzeti oldalra nézve. A Fidesz az új közjogi átalakításokkal új közjogi történelemírásba is kezdett. Az, hogy az Országgyűlés 2013-ban felállított főigazgatói krónikája Such György hivatalba emelkedésével kezdődjön, s a tisztséget leíró fehér lapot az ő neve szennyezze be, az minimum magyarázatra szorul. Such filmipari igazgatóságát még elnéztük, de országgyűlési igazgatóságát már nem.

Vajon a békemeneten részt vevő százezrek, amikor kiállnak a kormány döntései mellett, akkor Such György kinevezésének a döntésével is egyetértenek? Meggyőződésem, hogy nem. Sőt, szégyenkezünk, s kérdezzük egymástól: Such György mivel érdemelte ki az újabb igazgatói címet a Fidesz-kormány időszakában, s vajon ki lesz a felelőse, ha alattomban megint tizedelni kezdi a nemzeti érzelműeket az Országgyűlés Hivatalában. Munkaadója a házelnök? Vagy valaki, aki ráerőltette személyét? Mert ezt a kérdést fel fogjuk tenni.

Zárug Péter Farkas

politológus