Mindezt néhány üveg lekvárral, pontosabban azok címkéivel is tudatosították, amelyen a következő állt: „Fanyar, sajátos ízű kökénylekvár 2012. Az LMP XX. kongresszusára”, majd egy másik minőségi tanúsítványnak tűnő címke tudatta a tiszta irányt követő álláspontot, miszerint a lekvár: „E14-et nyomokban sem tartalmaz”. Mármint a biolekvár, ahogy a párt is még tiszta, még nem szennyezte be az E14, vagyis Bajnai új, mesterséges politikai anyaga, szintetikus színezéke, mesterséges adalékanyaga.

A Schiffer András nevéhez kötődő önállóságpártiak azonban nemcsak ezzel a ragyogó, innovatív és egyben fiatalos helyszíni kampánnyal, hanem két napon át tartó, éjszakába nyúló viták közepette felhozott érvekkel tudták végül meggyőzni a küldöttek többségét, arról, hogy az LMP ne csatlakozzon Bajnai mozgalmához. Az LMP undergroundos hangulatú, egy ócska tornaterem falai között megrendezett XX. kongresszusán azonban korántsem volt egyértelmű, hogy mi lesz a döntés Bajnai és – a kiváló rövidítésüket átvéve – az E14 táncra felkérő ajánlata kapcsán.

A csillebérci úttörőtábor lepukkant tornatermének bordásfalai, szakadt építkezési hálói s a tetőszerkezet szocreál bádoglemezei ölelésében ugyanis a párt előtt álló két együttműködési javaslatnak és az ezekhez igazított stratégiáknak egyaránt hangos hívei és vezetői voltak. A küldötteknek két dologról kellett döntést hozniuk. Egyfelől az E14-el való együttműködés formájáról, másfelől pedig a párt 2014-ig folytatandó stratégiájáról.

A két kérdésről külön döntöttek, az imént jelzett sorrendben, hiszen az együttműködés formája – belépés az E14-be vagy önálló szervezetnek maradni – elementárisan befolyásolja azt, hogy a párt e döntés után milyen stratégiát választ magának a politizálásra 2014-ig. Az E14-gyel való együttműködés tekintetében már hetek óta ismert volt a két alternatíva, amelyek közül a küldötteknek választaniuk kellett.

Az egyik szerint a pártnak meg kell őriznie önállóságát és eredeti üzenetét, hogy nem kérnek a régi, levitézlett politikusi osztályból – bárhogy is hívják őket – s a magyar politika megújításában bíznak, így elutasítják a csatlakozást Bajnaiék szintetikus E14-hez. E javaslat viszont megengedő volt a tekintetben, hogy a kongresszus csupán felhatalmazást ad a tárgyalásokra, ha tisztázzák a múlthoz való viszonyukat. E javaslat képviselőit Schiffer András neve fémjelezte.

A másik javaslat szerint az LMP az E14-hez való csatlakozásról kellett volna megkezdje a tárgyalásokat Bajnaiékkal. E döntés arra adott volna felhatalmazást, hogy a párt vezetősége kezdje meg az új, 17 pontos stratégia mentén az egyeztetéseket a csatlakozás feltételeiről és szakpolitikai kérdésekről, mint az adópolitika és a környezetvédelem. A tárgyalások végén pedig ugyancsak a párt kongresszusa döntött volna arról, hogy végül valóban csatlakozik-e az LMP az E14-hez, vagy sem. E javaslat támogatói az LMP-t védő garanciát abban látták, hogy Bajnaiéknak feltételül szabták volna: az LMP-nek vétójóga legyen a később csatlakozó szervezetek és a közös miniszterelnök személyének az ügyében. E javaslatot pedig a párt jelenlegi frakcióvezetése támogatta, vagyis Jávor Benedek frakcióvezető, valamint a két frakcióvezető-helyettes Karácsony Gergely és Szabó Tímea.

A két politikai irány képviselői közül különösen az utóbbiak igyekeztek kerülni azt a kérdést, hogy Bajnaiék a kormányváltást már most csakis az MSZP-vel tudják elképzelni.

Az LMP tagságában ugyanis az MSZP elutasítottsága – amivel szemben a párt alapvetően született, s amivel szemben alapvetően definiálta magát – közel ugyanakkora, mint amekkora ellenszenvvel a Jobbik irányában viseltetnek. Vagyis az utolsó szocialista miniszterelnök, Bajnai már önmagában sem vonzó figura számukra. Ha valami megfontolás tárgyává teheti az E14-el való együttműködést számukra, az csak az, hogy mind a Milla, mind a Szolidaritás új politikai képződmények, méghozzá kizárólagosan a második Orbán-kormány ellenzékeként meghatározva magukat. Vagyis attitűdjük e téren rokon az LMP alakulásakor képviselt nézetekkel. Ám Bajnai e téren éppen hogy belerondít arcával abba, ami az LMP számára kívánatos lett volna, vagyis, hogy ő képezze a harmadik pólust, s az új ellenzékieket ne engedje belesimulni az elmúlt húsz év politikai osztályába.

Bajnai feladata pont ellentétes ezzel: azt akarja, hogy ezeket az új erőket minél hamarabb behúzza a baloldali politikai erőtérbe az MSZP mellé, s az LMP-t is úgy integrálja, hogy mire esetleg kormányváltó erőként léphetnének fel egy Fidesz utáni korszakban, addig csakis a nagytőkébe becsatornázott formációként viselkedjenek a szárnyai alatt. Mindez persze nem került kimondásra az LMP kongresszusán, de Schiffer különutasság melletti következetessége és az, hogy Bajnai ölelését halálosnak tartja az LMP szervezeti és politikai önállósága tekintetében, kiderült abból is, hogy kimondta: az LMP-nek nem lehet szándéka pusztán l’art pour l’art kormányt váltani, ha ez identitásának és programjának akár részleges áldozását jelentené. Sőt, az LMP-nek pont abban kell különböznie az elmúlt húsz év pártjaitól, hogy elvi kérdésekben nem enged, hanem következetes.

A pragmatikusabb és a baloldal irányába engedékenyebb Karácsony Gergely-féle csapat pedig a politikai túlélést helyezte érvelésének középpontjába, miszerint az LMP – kompromisszumok árán – de csak úgy tud életben maradni, ha ő is közeledik a nagy baloldali összefogás táborához, s akkor jár el helyesen, ha minél hamarabb jó pozíciókat, netán vétójogot alkuszik ki magának az E14-ben. Érvelésük szerint ez mind programelemeiknek, mind a párt képviselőinek erős politikai szereplést biztosít, ám ezt csak addig lehet összegrundolni, amíg Bajnaiéknak nagyobb szükségük van az LMP-re, mint az LMP-nek őrájuk. Ám érvelésük szerint hiú ábránd azt remélni, hogy, ha az összefogás erősödni fog, akkor ugyanolyan jó feltételekkel lehet majd csatlakozni hozzájuk, mint amilyennel most még lehetne. Sőt az is lehet, hogy már nem fognak kérni az LMP-ből, s inkább arra fognak törekedni, hogy elszippantsák szavazótáborát, s kitessékeljék őket a parlamentből 2014-ben. Ha ugyanis Bajnaiék, látva az LMP különutasságát, ráállnak majd egy látens LMP-ellenes kampányra, s egy erős ökoliberális programot hangoztatva azt üzenik majd az LMP választóknak, hogy nem érdemes az LMP-re szavazni, mert az valószínű kiesik a parlamentből, de mi ezeket az eszméket tőlük függetlenül is képviseljük, akkor bizony elképzelhető, hogy a különutasság valóban a párt bukásához vezet. Bajnai közleménye az LMP elutasító döntése után már egyértelműen előre jelzi e kommunikációs stratégiát ellenük, ahogy a politikusi malaclopás is elkezdődik a Bajnai-barát LMP-s képviselők felé.

A léc rendesen rezgett a szavazáson. Az önállóságpártiak, akik tényleg MSZP és Bajnai-ellenesek, különösen a vidékiek, azonban megértették a kökénylekváros kampányt, s tudták, hogy akár az E14 kerül az LMP-be, akár az LMP az E14-be, az végleg elrontja az LMP eddig hirdetett politikai biopiaci egyedülállóságát, s általa ő is bekerül az elmúlt húsz év hamis, szintetikus politikai termékei közé. Nem nagy, de mégiscsak többségbe kerültek ennek belátói. 52,5 százalékkal győzött az önállóság és különutasság, ami korántsem annyira meggyőző, hogy ezt a másik tábor úgy fogadná el, hogy ne akarná ennek az átfordítását elérni. A frakcióvezetés triásza lemondott az eredmény hallatán, s világossá tették, hogy sem szakmailag, sem morálisan nem tudnak azonosulni a döntéssel, s így azt nem is tudják képviselni a párt parlamenti frakciójának az élén.

Ezt követően a küldöttek már világosan döntöttek az „Új pólus” stratégia követése mellett, vagyis, hogy az LMP 2014-ig önálló pólus kialakítására törekedjen, s egy ilyen új pólus élén, önállóan induljon a következő választásokon. S bár most maga a párt ideiglenesen megszabadult Bajnai árnyékától, nem lehet kétségünk afelől, hogy az E14-hez csatlakozás ügye korántsem zárult le véglegesen.

Nyilván lesz még próbálkozás mind párton belül az arányok megfordítására, mind Bajnaiék oldaláról is, akik elutasításukat hallva, máris jelezték, hogy álláspontjuk szerint ezzel az LMP „az Orbán-rezsim túléléséhez asszisztál”, s „Ez a szavazati arány (…) felelősséget is ró az Együtt 2014 tagjaira”, merthogy Bajnai ettől kezdve arra is kell koncentráljon, hogy a fél LMP valójában őt támogatja. Nem is rejtette véka alá azt, hogy az LMP-t ettől kezdve szétszedni igyekszik majd, s várja azokat, akik alulmaradtak. Közleményének vége világos: „Minden erőnkkel azon leszünk, hogy 2014-ben leválthassuk az Orbán-kormányt, ezt követően pedig valóra válthassuk az LMP (…) célkitűzéseit is.”

Az LMP biotisztasága a szintetikus E14 anyaggal szemben tehát csak látszólag dőlt el a párt XX. kongresszusán. A fertőzésveszély továbbra is fennáll.

Zárug Péter Farkas

politológus