Pótnyomozás József Attila halála ügyében 5.

Voit korabeli véleményeket is közöl, kettőt idézek belőlük. „És már 1940-ben Sándor Pál felteszi a kérdést: ki, vagy mi az oka… menedéke egészen más lett, – a zúgó kerekek… A kor-e, amely elhullatja magából a szellemit… A társadalom-e?”. A másik Voit-idézet: „Szabolcsi Miklós 1952-ben: S amikor 32 éves korában egy kétségbeesett pillanatában a balatonszárszói állomáson a vonat alá veti magát, az ország urai már nyíltan készítik elő a fasiszta Németország szolgálatában az új szovjetellenes háborút.”

Ez már célzás szerintem a „kétségbeesése” okára. Garamvölgyi László egyértelműen szerencsétlenségnek, véletlen halálnak véli, írja le. De a szerencsétlenség oka vizsgálatánál nem jut el a vasutasok mulasztásáig, gondatlanságáig, s így tulajdonképpen nincs magyarázata a sietségre, a feltűnő nyomozási gyorsaságra és pontatlanságra. Egy helyen – a 73. oldalon – ezt írja: „a Horthy-rendőrség figyelte, beépített emberekkel és spiclik garmadával dolgoztak. (A haláláról készült – később tárgyalandó – rendőrségi, illetve csendőrségi anyagok egyértelműen ezt támasztják alá.)”

Az összes jelentést elolvastam. Egy szó sem bizonyítja „a haláláról készült… csendőrségi anyagok”-ban ezt a tényt! Tudom, hogy figyelték, ezt budapesti jelentések biztosan bizonyítják. Schrenk László vasutas szerint egy Rákos János nevű csendőrtiszt figyelte, sokszor beszélgetett a költővel, de ezt a halotti, baleseti jegyzőkönyvek, jelentések sem egyértelműen, sem kétértelműen nem „támasztják alá”. S ha alátámasztanák, akkor Garamvölgyi is az „üldöztetés, kétségbeesés, öngyilkosság” irányába viszi a gondolatmenetét!

A 113. oldalon helyesen elemzi a csendőrjelentést: „A csendőrjelentés értékét (annak ellenére, hogy igen tapasztalt járőr írta) nagyban lerontja, hogy prejudikál és éppen ezért a tényállás teljes felderítésére nem is törekszik.” Bár én a jegyzőkönyv legnagyobb, árulkodó bűnének azt tartom, hogy a harmadik kisfiú, a 14 éves Huszár Béla nevét sem említi – holott a csendőr adta meg adatait a főjegyzőnek – és kettejük közül valamelyik a kanizsai állomásfőnöknek a december 4-i jelentésében szerepel. Majd két hét múlva a szántódiban is. De, szinte freudi „elnézés” szerintem Garamvölgyi Lászlónál, hogy a MÁV budapesti igazgatóságának a szárszói csendőrség számára szóló felkérése tetején (kérvényszerűen összehajtott, hosszúkás papír), a felső részén lévő, a többi gépelt MÁV-szöveggel azonos gépelésű szöveget: „Köztudomású, hogy József Attila öngyilkossági szándékkal feküdt a vonat alá”, ő így értelmezi, ezt az – 1960-ban Voit által már közölt – MÁV-levelet: (139.) A szántódi állomásfőnök… december 13-án a csendőrség ezt írja neki: „Köztudomású…” stb.

Nem! A budapesti MÁV igazgatóság írta ezt: „T. magyar királyi csendőrőrs parancsnokságnak, Balatonszárszó – T. felkérjük, hogy a fenti halálos elgázolásra vonatkozó csendőrségi nyomozás eredményét hivatalos használatra velünk közölni szíveskedjék … Balassa (s.k.) XII. 13.”

Ezen van baloldalt, fent a „Köztudomású”, és „Államérdek” szöveg. (Ha az Államvasutak pert veszít a József nővérek ellen – akkor az állam marad alul!) Tehát itt a MÁV-igazgatóság sulykolja az öngyilkosságot – a vidéki csendőrtisztnek!

Nézzük most sorban a Voit által nem látott, s így le nem írt – de azóta a Petőfi Irodalmi Múzeumban másolatban a Politikatörténeti Intézet Levéltártól megkapott, bíróságnak és ügyészségnek elküldött többi öt iratot – a PIL számozási sorrendjében – melyeket Garamvölgyi mind közöl, jelzet nélkül. Mellesleg az irodalomtörténészek támadják a nem irodalomhoz értő, laikus Garamvölgyit – de ez elsősorban nyomozói, minimum oknyomozói-történészi feladat, másodsorban: miért nem publikálták ők, legalább az Irodalmi Múzeumba került iratmásolatokat? Vagy pl. egy orvos a halottszemlét, halottkémjelentést? Én kötelezővé tenném a levéltárosoknak, hogy ha új anyagot kapnak, ismertessék szaklapban, havi- vagy hetilapban, legalább röviden. Tehát a Munkásmozgalmi Intézetbe 1949-ben jutott bírósági iratok:

1., „Balatonszárszó. 1937. december 4. Halottvizsgálati jegyzőkönyv. (PIL: 686. f. 256. őrzési egység 1. sz. irat) (Pecsét: Tabi Kir. Járásbíróság) Felvétetett Balatonszárszón 1937. december hó 4-én József Attila, 32 éves, balatonszárszói lakós öngyilkossági szándékkal, vonatgázolás által történt hirtelen halála ügyében.

Kb. 163 cm magas gyengén fejlett, közepesen táplált férfi hulla. A jobb kar tőből leszakítva, a kézcsonkon a felkarcsont és a lapockacsont szabadon. A bal kar ugyancsak összetörve. A hulla arcán a jobb homlokcsontnak megfelelően olajos, véraláfutásos tenyérnyi folt, mely alatt a csont ropog. A hulla feje oly szabadon mozgatható, hogy a nyaki gerincoszlop törése bizonyos. A bal szem kiduzzadt, a szem belsejében erős véraláfutás. A hulla ruházatán, télikabát, kiskabát, fehérnemű, azon helyeken, ahol a külső erőszak érte a hullát, olajfoltos szakadások vannak. – A hulla mellkasán nincs semmiféle külsérelmi nyom. – A hason nincsen külsérelmi nyom. – A bal csípőn a külső harmadban véraláfutás. – Egyéb helyen külsérelmi nyomok nincsenek. – Mindezen vizsgálati jeleket egybevetve, a halál oka öngyilkossági szándékkal történt vonatgázolás által beállott koponyaalapi törés és nyaki csigolyatörés. Bűntényre semmi gyanús jel nincs.

Balatonszárszón, 1937. december 4-én. Dr. Csapláros Imre (sk.) körorvos. – Körpecsét: Somogy megye körorvos orvosa.”

(Egy szakorvos mai megjegyzése: homlokcsont- homlokfalcsonttörés helyett halál okának koponyaalapi törést is írt, holott azt nem észlelte!)

2., Balatonszárszó. 1937. december 4. – M. kir. szombathelyi III. csendőrkerület – Balatonszárszói őrs (a tabi Járásbíróságnak). – 346. szám./bűn. 1937. József Attila öngyilkosságáról jelentés. – (PIL: 686. f. 256. ő.e. 2-3.) (két lap)

Szövege ugyanaz, mint a karácsonyi másolaté, a két Nagy testvér, a bakter, a segédmunkás és József Etelka kihallgatása. Orbán Atilla őrsparancsnok írta alá, és előtte: „Melléklet: Dr. Csapláros Imre körorvos által felvett halottvizsgálati jegyzőkönyv.”

3., 1937. december 4. Balatonszárszó. (körjegyzői, gépelt) jegyzőkönyv. (PIL: 686. f. 256. ő.e.4.) „Elkészült Balatonszárszó elöljáróságánál, 1937. december 3-án és folytatólag 4-én. – Jelen voltak alulírottak” (a körjegyző, a bíró és a Nagy testvérpár). – A jelentés elég hosszú, itt: „induláskor elgázolt”… „E hó 4-én az elöljáróság által beidézett Nagy László 15 éves (születési idő és lakhely nincs) és Nagy József 13 éves (itt sincs semmilyen adat, holott, ha ott lettek volna, beírták volna, mint este a csendőr: Posta u. 4. ) …szemtanúk a következőket adják elő: …az állomásnak a község felőli oldalán álltunk”.

Ez fontos, mert az állomás akkor északon volt, a déli oldalon lévő mai állomás akkor Móring Sándor panziója, étterme és borozója volt, és József Attila a faluból jött, délről, félórás sétájából. Most jön a gyerekek szájába adott – illetve szerintem nevükben hamisított – variáció. A lényeg:

„Mikor a vonat pár perc múlva indult Szemes felé, egy úriasan öltözött férfi szaladt a községből a vendéglő felőli (tehát az út keleti oldalán lévő) járdán… átbújt a sorompó alatt, a tehervonat kocsija alá vetette magát.”

December 3-án este fél nyolckor teljes sötétség volt az utcákon, a megállóban égtek a lámpák, de nem úszhatott fényárban a falusi megálló. S ha hárman vannak barátok (mint később megtudtam, egy bútorszállítmányt jöttek megnézni, hogy megjött-e) és közben beszélgetnek, s ők a Posta utca sarka mellett, az úttest túlsó oldalán álltak, József Attila meg az úttest innenső járdáján ment (a templomtól jövet én is azon a járdán kellett, hogy jöjjek) és a mai állomás, azaz az akkori Móring kocsma előtt ment el, akkor az ott álló, vagy a kinti padon ülő Budavári János és barátja, Bartos Jóska közvetlen közelében bújt át a sorompó alatt: ők mindent jobban láttak. Mindkettő családja máig mondja, hogy mindig úgy mesélték: át akart bújni az álló kocsik közt, nem lett öngyilkos!

De az a pár pillanat olyan gyors volt, hogy ha esetleg a csendőr másnap beszélt a 15 éves Nagy Lászlóval, s ugyanígy terelte a beszédet a már elindult szerelvényre, mint Etusnál az idegbetegségre és régebbi öngyilkossági gondolataira – egy nap múlva meg a református pap a temetőben öngyilkosról beszélt, aki „eldobta magától az életét”, az újságok is ezt harsogták, akkor nem csoda, ha a Nagy testvérek későbbi nyilatkozataiban ilyenek szerepelnek:

„A vonat meg közben már indult is. Abban a pillanatban, hogy megmozdult, a Móring kocsma mellett megjelent egy fekete kabátos, feltűrt galléros alak. Átbújt a sorompó alatt, és a hozzá legközelebb lévő kocsi elé lefeküdt.”

Ez az interjú a veszprémi „Naplóban” jelent meg, 1990. december 28-án. Még mesélt Nagy László a fékezőkről, akik sokszor induláskor bújnak át – helytelenül „kerekei között”-et ír az újságíró, nyilván „kocsijai között” volt az elhangzott szöveg. Magyarázza, hogy a látvány nem volt szokatlan, akkor is ilyen „túlsó oldalra való átbújást” gondolt, nem tudta, hogy nem fékező, hanem József Attila.

De visszatérve a jegyzőkönyvre, figyelemre méltó két mondata: „Velük volt Huszár Béla 14 éves balatonszárszói lakos is, de más egyáltalán nem volt a közelben, s más nem látta az esetet. – A községi elöljáróság a községtől távollévő Huszár Béla kihallgatását az ügy sürgőssége miatt mellőzi, mert a két szemtanú vallomását is elegendőnek tartja annak megállapítására, hogy minden kétséget kizárólag öngyilkosság történt, s így bűncselekmény ki van zárva, miért is a temetési engedély kiadatását véleményezi. – A jegyzőkönyvet felolvasás után aláírták: Kmf. Nagy László, Nagy József, Horváth Győző körjegyző, Maros Sándor bíró. (Szárszó község körpecsétje)”

Hát ez a két – nem gyerekes, (a kisebbik 13 éves volt) és szerintem egy kézből eredő, felnőttes aláírás azonnal kétségeket támasztott bennem – s bírósági írásszakértővel megvizsgáltattam – később beszámolok róla. Ráadásul voltam Nagy László özvegyénél, és hoztam saját kézírását, aláírását is…

4., 1937. december 4. – 08 óra 27 perc. Távirat. Szántód. Magyar királyi ügyészségnek. Kaposvár. (Vették: 9 órakor)(PIL: 686. f. 256. ő.e.5.) Az állomásfőnök távirata: „halálra gázolta …tanúk szemeláttára nyilván öngyilkossági szándékból a kerekek elé feküdt… Állomásfőnök.”

5., 1937. december 4. Balatonszárszó. Halottvizsgálati bizonyítvány (anyakönyvvezetés és eltemetéshez). – (PIL: 686. f. 256.ő.e. 6 sz.) Nyomtatott formula, kitöltve József Attila adataival, felül: Halottkémi utasítás I. minta. Csapláros körorvos keze írása. A halál oka itt is: „öngyilkosság vonatgázolás által”: ezt orvos nem írhatja le, csak ha egyben szemtanú is! Egy deszkaasztalon fekvő meztelen holttestet csak megszemlélhet, s a roncsolódást, külsérelmeket köteles leírni. A véletlen szerencsétlenség, gyilkosság, öngyilkosság, gondatlanság, vasúttechnikai meghibásodás stb. okokat megállapítani csak rendőrség, csendőrség, ügyészség nyomozóinak lehet. Itt is kibújik a szög a zsákból – erőltetik az öngyilkosság gondolatát! Aláírja dr. Csapláros Imre (halottkém) és Horváth Győző (főjegyző) – itt: mint anyakönyvvezető. Az „eltemethető:” rovatba írja az orvos: Bírói engedély. (Már meg is kapták telefonon?) Észrevétel: Hullaszemle és járásbírósághoz előterjesztés. – A balatonszárszói halotti anyakönyvbe 41./1937. tételszám alatt lett bevezetve. Végül: „Tudomásul: analin papír közbetételével egyszerre két példányban (anyakönyvvezető és lelkész részére) kiállítható.”

Lehet, hogy a csendőrség nem is táviratozott a kaposvári ügyészségnek, amit Voit újságból idézett, csak az MTI kaposvári tudósítója értette félre az ügyészségi híreket, mivel az állomásfőnök a táviratában az öngyilkosság és kerekek elé feküdt kifejezésen kívül ezt írta a végére: „a balatonszárszói csendőrség a hullát a helybeli hullaházba szállította.” S esetleg telefon-információ után lett ebből az állomásfőnöki, Kaposvárra reggel 9-kor érkező táviratból ez az MTI- és újsághír: „3-án este fél nyolckor az 1284. számú tehervonat halálra gázolta József Attila költőt. A baleset oka: öngyilkosság – táviratozta a balatonszárszói csendőrőrs.” – Tehát akkor az MTI az „öngyilkosság” szó sulykolását Miklós Géza állomásfőnöktől vette át! A vasutasok erőltették ezt minden jelentésben – és az összes szárszói hatóság segített nekik félrevezetni az egész országot.

(folytatjuk)